A Habitat for Humanity Magyarország 2024-es Lakhatási Jelentése átfogó elemzést nyújt a hazai lakhatási helyzetről, kiemelve a lakhatási szegénység tartós jelenlétét és a lakástámogatási rendszer hiányosságait.
Az elemzések minden évben a lakhatási szegénység helyzetére, változásaira és az érintett társadalmi csoportokra fókuszálnak. Ezek vagy a rendelkezésre álló társadalomkutatási adatokra, vagy szakértői becslésekre épülnek. Az idei jelentés elkészítése során az EU SILC (háztartások jövedelmi és életkörülményeit vizsgáló) adatgyűjtése, valamint a 2022-es népszámlálás adatai kerültek felhasználásra, amelyek alapján meg lehetett határozni a lakhatási szegénységgel érintett csoportok létszámát és jellemzőit.
Aktualitása is volt a témának Magyarországon, hiszen a 2024-ben zajló önkormányzati választások során, bár eltérő hangsúllyal, de megjelent a lakhatás kérdése is.
Lakhatási helyzet és szegénység: problémák és kihívások
2022-ben Magyarországon körülbelül 4 millió háztartás volt, átlagosan 2,32 fővel háztartásonként. Ezek közül közel egyharmad (31%) egyszemélyes háztartás. A háztartások több mint fele 1945 és 2000 között épült önálló családi házban él, míg közel egymillió háztartás az 1945 után épült társasházakban vagy panelekben lakik. Az ingatlanok közel 90%-a magántulajdonban van, és a háztartások 7,6%-a bérel ingatlant, akár piaci, akár kedvezményes áron. Az ingatlanok átlagos mérete 80 négyzetméter, jellemzően 3-4 szobásak.
2022-ben 20.540 új ingatlant építettek és adtak át (a KSH adatai alapján), és összesen 138 ezer ingatlanpiaci tranzakció történt (a KSH szerint). Ez azt mutatja, hogy a hazai ingatlanpiac meglehetősen beágyazott: a 4 millió ingatlan 3,5%-a kerül piacra évente, és az ingatlanállomány 0,5%-a új építésű lakás vagy ház.
A szegénység egy sokrétű társadalmi probléma, amely magában foglalja az alacsony jövedelmet, az anyagi és szociális hátrányokat, valamint a lakhatási nehézségeket. Míg a jövedelmi szegénységben élők egy része nem küzd a lakhatás alapvető problémáival, addig a lakhatási szegénységben érintettek között is találhatók olyanok, akik nem tartoznak sem a legrosszabb jövedelmi helyzetűek, sem az anyagi deprivációval fenyegetett háztartások körébe.
A lakhatási szegénység fő mutatói a következők:
- Lakhatáshoz való hozzáférés: Az alacsony státuszú csoportok és fiatalok lakáshoz jutásának nehézségei.
- A lakhatás jogi biztonsága: A jogviszony tisztázatlansága, például a földhivatali bejegyzések hiányosságai, a lakásbérleti szerződések hiánya vagy a kilakoltatási szabályozás rendezetlensége.
- Lakásminőség: Az ingatlanok műszaki állapota és az olyan alapvető szolgáltatások elérhetősége, mint a víz, áram és fűtés.
- Elhelyezkedés: Az alapvető szolgáltatásokhoz, például oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és közlekedési lehetőségekhez való közelség.
- Megfizethetőség: A lakhatási költségek aránya a háztartások bevételéhez viszonyítva, különös tekintettel az alacsony jövedelmű csoportokra.
- Energiaszegénység: Az energiaforrásokhoz való hozzáférés, illetve ezek költségei a háztartások bevételéhez viszonyítva.
Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának lakhatás fogalmát adaptálva a jelentés a lakhatási szegénységet olyan körülményekként határozza meg, ahol nem teljesülnek a megfelelő lakás kritériumai. Ide tartoznak a megfizethetőségi problémák, az alapszolgáltatások és infrastruktúra hiánya, a nem megfelelő lakásminőség, valamint a rossz elhelyezkedésű vagy szociális környezetű ingatlanok.
Infrastrukturális hiányosságok
2020-ban 90.160 háztartásban nem volt fürdő/zuhany és/vagy WC, ami körülbelül 232 ezer embert érintett. Ezek az ingatlanok többsége vályogház, jellemzően alacsony jövedelmű lakosok által lakott, elsősorban az ország perifériáin és a leszakadó falvakban. A komfort nélküli és szükséglakások száma 88.500 volt.
Forrás: Habitat_EvesJelentes2024_241126.pdf
Rossz állapotú lakások
475 ezer háztartás számolt be jelentős problémákról, például beázó tetőszerkezetről, nedvesedő falazatról, rothadó nyílászárókról, amelyek az összes háztartás 11,6%-át érintik, mintegy 1,2 millió főt. A leggyakoribb panasz a rossz állapotú nyílászárókra vonatkozott. A fűtési problémák főként a legszegényebb rétegeket sújtják, akiknek nehézséget okoz lakásaik megfelelő befűtése.
Túlzsúfoltság
2022-ben a háztartások 8,6%-a (a lakosság közel 17%-a) élt túlzsúfolt lakásban. Ez különösen a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó, községekben élő, gyermekes és inaktív háztartásokat érintette. Az ilyen háztartások átlagosan 4-5 fősek, és jellemzően 76 négyzetméteres ingatlanokban élnek. A 6 fő feletti háztartások mindegyike a túlzsúfolt kategóriába tartozik.
Magyarország EU-s viszonylatban sem ért el jó helyezést a túlzsúfolt lakásokban élőket tekintve, hiszen az EU27 átlagnál rosszabbul teljesítő országok között szerepelt 2020-ban.
Forrás: A túlzsúfolt lakásban élők aránya – Fenntartható fejlődési célok
Megfizethetőség
Lakhatási szegénységnek minősül, ha a háztartás teljes bevételének legalább 40%-át lakhatással kapcsolatos költségekre fordítja. Ez a kategória a háztartások 13%-át érinti, mintegy 106 ezer háztartást. Átlagosan a magyar háztartások bevételük 24,6%-át költik lakásfenntartásra, míg a mediánérték 17,7%. Ugyanakkor közel 60% olyan háztartás, amely bevételének kevesebb mint 20%-át fordítja erre.
A lakhatást befolyásoló további tényezők
A lakhatási problémák összefonódását jól mutatja, hogy minél alacsonyabb jövedelmi csoportba tartozik valaki, annál nagyobb valószínűséggel találkozik további lakhatási nehézségekkel. Az alsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások minden vizsgált problémában szignifikánsan érintettebbek.
A leggyakoribb panasz a szennyezésre és környezeti problémákra vonatkozott, amelyet a háztartások 14,5%-a említett. Továbbá a válaszadók 10%-a zajproblémákat jelzett, különösen a fővárosi társasházakban és panelekben élők körében. Hasonló arányban (10%) panaszkodtak az ingatlanok elégtelen természetes fényellátottságára. A közbiztonság hiánya és vandalizmus kevesebb, mint a háztartások 6%-át érintette.
Összességében, akik lakásszegénységben élnek, kétszer-háromszor nagyobb eséllyel tapasztalnak más lakhatási gondokat is.
A lakhatás megfizethetősége és megfelelő lakáskörülmények biztosítása
A biztonságos, megfelelő minőségű lakhatás alapfeltétele a jóllétnek, ezért megfizethetősége központi kérdés. Ez nemcsak a hozzáférést jelenti valamilyen lakáshoz, hanem a fenntartható, méltó lakáskörülményeket is biztosítania kell.
A lakhatás megfizethetőségének dimenziói:
- Hozzáférés: Elérhető lakhatási lehetőségek, például saját tulajdonú lakás, bérlakás vagy szálláshely, valamint előrelépés jobb minőségű vagy biztosabb lakhatás felé.
- Fenntarthatóság: A lakhatási költségek után megmaradó jövedelem, eladósodás és lakásvesztés kockázatának csökkentése.
- Minőség: Megfizethető lakások biztosítása méltó körülmények között (pl. fűtés, szigetelés, elérhető munkalehetőségek).
2023 első felében a lakásárak növekedése lassult, de ezt követően újra gyors emelkedés tapasztalható, míg az albérletárak folyamatosan, 2015 óta évente jelentősen nőnek. Bár a bérek – inflációval korrigálva – többnyire emelkedtek, a lakás- és albérletárak növekedése meghaladja a jövedelmekét, ami egyre nehezebbé teszi a lakástulajdon és albérletek megfizethetőségét.
Ez a tendencia a lakás- és bérleti díjak, valamint a bérek közötti növekvő szakadékot mutatja.
Lakásárak és bérleti díjak helyzete Magyarországon
A lakásárak Magyarországon 2015-höz képest 298%-kal emelkedtek, szemben az EU 27 tagállamának 149%-os átlagával. Az áremelkedés oka a lakáseladások és lakáshitelezés bővülése. Bár 2023-ban 23%-kal csökkent az eladott lakások száma, 2024 első negyedévében már 36%-os növekedés történt az előző év azonos időszakához képest.
Forrás: Lakáspiaci árak, lakásárindex, 2024. I. negyedév
Lakhatási kihívások
Az állami stratégia hiánya miatt nincs átfogó megoldás a háztartások önálló, hosszú távú lakhatására. Továbbá, az önkormányzati bérlakásszektor alulfinanszírozott, a lakásállomány folyamatosan csökken.
A háztartások 29,7%-a nem tud váratlan kiadásokat fedezni, 6,8%-uk pedig nem tudja megfelelően fűteni az otthonát. A lakosság 14,7%-a túlzsúfolt lakásban él, gyermekek körében ez az arány 26,2%.
Összegzés
A lakás- és albérletárak növekedése meghaladja a bérek emelkedését, ami különösen a legalacsonyabb jövedelmű háztartásokat sújtja. Jelenleg nincs rendszerszintű lakáspolitikai megoldás a megfizethetőség biztosítására.
A megfizethető lakhatáshoz a Habitat for Humanity jelentése szerint a következő szakpolitikai változásokra lenne szükség:
- Átfogó állami lakáspolitikai koncepció kidolgozása és finanszírozása a központi költségvetésből.
- Az önálló lakhatás elősegítése, a szállós elhelyezés átmeneti jellegének biztosítása.
- Civil, egyházi és önkormányzati szervezetek bevonása innovatív lakhatási programokba.
- Szélesebb körben bevezetni és kiterjeszteni megfizethető lakhatási megoldásokat, mint például lakásügynökségek és szociális bérlakásrendszerek.
A teljes jelentés itt érhető el: Habitat_EvesJelentes2024_241126.pdf
