Magyarországon a mezőgazdaság az éghajlatváltozás által leginkább érintett ágazatok közé tartozik, így az alkalmazkodás kérdése különösen fontos. Tavaly novemberben készült el a Green Policy Center második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése, amely összefoglalja a szektor aktuális kihívásait és lehetőségeit. Ez a jelentés alapot ad a hamarosan induló innovációs sorozatunknak, amelynek középpontjában a mezőgazdaság fenntartható jövője áll.
Mezőgazdaság és aszály
Magyarországon az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia (NAS) határozza meg, amely a 2018-ban elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) része. A NAS szerint a klímaváltozás leginkább a mezőgazdaságot érinti, különösen az aszályhajlam fokozódása miatt. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben már említettük, 2024 az eddigi legmelegebb év volt és az ország területének 60%-án súlyos vagy nagyfokú aszályt tapasztaltak, illetve a talaj nedvességtartalma kritikus szintre csökkent. A Tisza augusztusi vízállása megközelítette a korábbi rekord (2022-es) alacsony szinteket, komoly kihívást jelentve a mezőgazdaság számára.
Az aszálykár elsősorban az ország déli és keleti területeit sújtja, mivel ezeken a vidékeken esik a legkevesebb csapadék, és itt tapasztalhatóak a legmagasabb hőmérsékleti mutatók. Egyes agrárelemzők szerint a 2024. évi aszálykár meghaladhatta a 350 milliárd forintot. Összehasonlításképpen, ez a 2023-as magyar GDP közel fél százaléka, a kormány által családi házak felújítására szánt teljes programjának pedig több mint háromszorosa.
Az elmúlt évekhez képest jelentősen csökkent a mezőgazdasági területeken rendelkezésre álló vízmennyiség. Az őszi és téli csapadék mennyisége nem biztosít elegendő tartalékot a tavaszi és nyári időszakra, így az aszály problémáját nemcsak a nyári hőmérséklet emelkedése súlyosbítja, hanem az is, hogy a vegetációs időszakok az utóbbi években vízhiánnyal indulnak.
Forrás: Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése
Az éghajlatváltozás várhatóan az éves és különösen a nyári átlaghőmérséklet emelkedésében, a csapadék egyre egyenlőtlenebb eloszlásában, valamint a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásában fog megnyilvánulni. Ezek a szélsőségek azonban az ország különböző régióit eltérően érintik és heterogén képet festenek az egyes országrészek érintettségéről. A hőségnapok számának növekedése és az aszály alapján megállapítható, hogy az Alföld a leginkább kitett és legsérülékenyebb terület a klímaváltozás hatásaival szemben.
A növénytermesztés és állattenyésztés vízkészleteit jelentősen befolyásolják a mezőgazdasági gyakorlatok. A felső talajréteg gyorsan kiszárad, így nem jut elég nedvesség az alsó rétegeibe. A vízvisszatartás helyett az elvezetés dominál, miközben a talajvíz szintje csökkent, és gyakori az illegális vízkivétel is. Csak kevés helyen alkalmaznak talajtakarást, és a szántóföldek nagy része hiányolja a víz- és szélerózió elleni védelemhez szükséges tájképi elemeket. A talajkímélő művelés alacsony aránya, a talajvédelem elhanyagolása és a tájképi elemek hiánya fokozza az éghajlatváltozás káros hatásait a szántóföldekre és a növénytermesztésre. Az állattartásra is hatással van az éghajlatváltozás. A fő kihívások közé tartozik a takarmány- és vízellátás biztosítása, a hőstressz kezelése, valamint az új betegségek megjelenése, amelyek csökkenthetik a termelési hatékonyságot és növelhetik a mortalitást. Aggodalomra ad okot, hogy a mezőgazdaságban dolgozók száma 206.500 fő, és 2023-ban az irányítók 37%-a már 65 éves vagy annál idősebb volt, így fokozottan ki vannak téve az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak.
A mezőgazdaság alkalmazkodásának aktuális helyzete
Magyarország területének kétharmada mezőgazdasági művelés alatt áll, amelyben a szántóföldek dominálnak, így az éghajlatváltozás hatásai különösen súlyosan érintik ezt az ágazatot. Bár a talajtakarást, a forgatás nélküli művelést és a természetközeli tájképi elemeket alkalmazó gyakorlatok segíthetnének a talajnedvesség megőrzésében, az erózió mérséklésében, a talajfelszín felmelegedésének csökkentésében és a mikroklíma javításában, ezek elterjedése lassú.
Az alábbi ábrán az látható, hogy 2023-hoz képest 2024-re a talajtakarást alkalmazó területek aránya minden vármegyében csökkent, részben a támogatási rendszer kiforratlansága és a könnyebb alternatív gyakorlatok miatt.
Forrás: Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése
Hasonló visszaesés történt a forgatás nélküli művelés esetében is, különösen a keleti országrészben, amelyet a kiszáradás fenyeget a leginkább, amely az alábbi ábrán látható.
Forrás: Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése
A forgatás nélküli művelés egy olyan mezőgazdasági talajművelési technológia, amely során a talajt nem forgatják fel, tehát nem szántanak, és a vetés közvetlenül a talaj felszínére vagy annak minimális bolygatásával történik. Ennek a módszernek az alapja a talaj természetes szerkezetének megőrzése, ami számos előnnyel járhat, ilyen például, hogy aktívabb talajéletet (földigiliszták) biztosít, jobb a tápanyag- és vízgazdálkodása ezeknek a területeknek és a változó környezeti feltételekhez jobban alkalmazkodó talajszerkezet jellemzi.
Az alábbi ábrán látható, hogy a természetközeli tájelemek (nem termelő tájképi elemek) továbbra is ritkák, arányuk sehol sem éri el a szántóterületek 1%-át, és 2024-re a legszárazabb régiókban tovább csökkentek, míg a nyugati területeken némi növekedés tapasztalható. Ezek a trendek megnehezítik a mezőgazdaság alkalmazkodását az éghajlati kihívásokhoz.
Forrás: Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése
Gyepterületek alkalmazkodása az aszályhoz
Magyarországon 2024-ben 794.000 hektár gyepterületet tartottak nyilván, ami a mezőgazdasági területek 15,6%-át teszi ki. Az éghajlatváltozás következményeként az aszály sújtotta területeken csökkent a gyep éves fűhozama, amely 20-25%-kal esett vissza az elmúlt négy évben, emiatt nő az egy állat eltartásához szükséges terület nagysága. Az aszályhoz való alkalmazkodás egyik hatékony módja a gyepterületek fásítása, amely árnyékolást biztosít, azonban az ilyen fásítások területe mindössze 173,6 hektár, a gyepterületek csupán 0,02%-a, és ezek nem az aszály által leginkább érintett régiókban találhatók.
A szárazság kezelésére alternatív megoldásként egyes területeken a tavaszi belvíz visszatartását és a gyepek időszakos elárasztását alkalmazzák, különösen a keleti országrészben. Az itt kijelölt 30.204 hektárnyi időszakos vizes élőhely 85%-a Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés és Csongrád-Csanád vármegyékben található, ahol a legnagyobb a belvíz és aszály kockázata. Ezek az élőhelyek 15.056 különálló területből állnak, átlagos méretük 2 hektár. A kijelölt területeken szigorú szabályok tiltják a víz elvezetését, a szántást, illetve a 25 cm-nél mélyebb talajművelést, valamint a gyepek szántóvá alakítását. A jövőben kiemelten fontos nyomon követni, hogyan változik ezeknek a területeknek az állapota, a vízborítottság gyakorisága, és milyen hatással lesz mindez a környező mezőgazdasági területekre.
Forrás: Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése
Öntözés Magyarországon: kihívások és korlátok
2023-ban Magyarországon 119.183 hektár, a szántóterületek 2,8%-a volt legalább egyszer öntözött. Az illegális öntözést is figyelembe véve a mezőgazdasági területek 3-4%-át érinthette öntözés. Bár az aszálykárokért gyakran az öntözési fejlesztések hiányát okolják, az öntözés nem a leghatékonyabb alkalmazkodási intézkedés. A Nemzeti Vízstratégia szerint a vízkészletek csupán 400 ezer hektárnyi terület öntözésére elegendők, ami az összes mezőgazdasági terület alig 8%-át fedi le. Az öntözött területek többsége felszíni vízből történik, de a felszín alatti víz aránya lassan növekszik, főként az aszályérzékeny keleti régiókban a felszíni vízkészletek csökkenése miatt. Hatékonyabb megoldás a vízvisszatartás és a felszín alatti víz utánpótlása, amelyek hozzájárulnak a vízkészletek javításához.
A termelés volumene Magyarországon
Az Alföldet 2022-ben különösen sújtotta az aszály, ami az OECD adatai szerint 25%-os csökkenést okozott a növénytermesztés teljes termelési volumenében. A legnagyobb mértékben a kukorica, repce, napraforgó és alma termése esett vissza. Kutatások igazolják, hogy a hat legfontosabb szántóföldi növény (búza, kukorica, árpa, napraforgó, rozs, repce) termésátlagát a klímaváltozás az aszályérzékenyebb keleti országrészben erősebben befolyásolja. Az Európai Unió adatai szerint 2022-ben Magyarországon a kukorica és napraforgó terméseredménye esett vissza a legnagyobb mértékben, míg a búza és árpa esetében a harmadik legrosszabb helyen álltunk.
Mindezek ellenére az aszály szempontjából leginkább kitett hat növény vetésterülete az 1991-es 67%-ról 2021-re 77%-ra nőtt. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon éppen azoknak a növényeknek a termesztését növelték, amelyek terméseredményei a legérzékenyebbek az aszály hatásaira, ezzel tovább növelve a mezőgazdasági termelés kockázatait.
Tisztított szennyvíz és belvíz: kihasználatlan erőforrások
A tisztított szennyvíz, megfelelő minőségi követelmények mellett, mezőgazdasági öntözésre használható lenne. Az alkalmas területek korlátozásai után 28.088 hektárnyi szántó öntözhető potenciálisan tisztított szennyvízzel, ebből 4550 hektár esik a szennyvíztisztítók 3 km-es körzetébe. Ehhez képest jelenleg csak egy 18 hektáros energiaültetvényt öntöznek tisztított szennyvízzel a szigorú szabályozások miatt, amelyek csak bizonyos növényi kultúrákra engedélyezik annak használatát.
A belvíz szintén alulhasznosított erőforrás: Magyarország síkvidékeinek 60%-át veszélyezteti, de a víz szabályozott visszatartásával és megfelelő talajműveléssel hozzájárulhatna a talajvíz pótlásához.
Az állattenyésztés kihívásai a klímaváltozás árnyékában
A klímaváltozás jelentős kihívás elé állítja az állattenyésztést, különösen a takarmány- és vízellátás kiszámítható biztosítását. A hőstressz negatívan befolyásolja a takarmányfelvételt, a tejtermelést és az állatok termékenységét. Tejhasznosítású teheneknél egy hőstresszes nap akár 1,5 kg tejveszteséget is okozhat, míg húsmarhák és juhok esetében a termékenyülési arány 30%-kal csökkenhet. A hőstressz emeli az állatok vízigényét is: egy nagytejű tehén napi vízszükséglete hőstresszes időszakban elérheti a 200 litert.
A forró napok és az állatpusztulás között szoros kapcsolat figyelhető meg, különösen a tenyészsertéseknél, juhoknál és szarvasmarháknál. Az állattartó telepek klimatizálása, korszerű takarmányozási és itatási megoldások segíthetik az alkalmazkodást, de a korszerűsítési erőfeszítések mértéke és hatékonysága nem mindig ismert.
A vízfelhasználás tekintetében fontos nyomon követni a felszíni és felszín alatti vízkészletek arányának változását, különösen a vízhiányos térségekben, ahol konfliktus alakulhat ki az állattenyésztés és más ágazatok között. A húsmarhatartás esetében a technológiai fejlesztés nehezebb, ezért itt a gyepterületek fásítása nyújthat megoldást az árnyékolás révén.
Aszálykárok és szélsőséges időjárási hatások
Az aszálykárok enyhítésére kifizetett támogatások jelentős része a keleti országrész vármegyéibe irányult, különösen az aszályos években. Szélsőséges esetekben a jégesők által okozott károk mértéke megközelítette az aszálykárokét. Az aszályérzékeny térségekben a mezőgazdasági tüzek is jelentős problémát okoznak, ahogy azt a 2022-es szélsőségesen aszályos év kiugró adatai is mutatták.
Éghajlatváltozás és mikotoxinok kockázatai
Az éghajlatváltozás miatt növekvő hőterhelés veszélyezteti a szabadföldi mezőgazdasági munkásokat, míg a szélsőséges időjárás a mikotoxinokat termelő gombák elterjedésének kedvez. Ezek a toxikus anyagok a haszonnövényeket, például kukoricát, búzát és dióféléket szennyezik, jelentős egészségügyi és gazdasági károkat okozva. A termények fertőződése a szántóföldön, betakarításkor és tárolás során is előfordulhat. A gabona megfelelő szárítása kulcsfontosságú alkalmazkodási intézkedés, amely csökkenti a mikotoxin-szennyezés mértékét.
A mezőgazdaság alkalmazkodása és kihívásai
A World Economic Forum jelentése alapján a szélsőséges hőség az egyik legsúlyosabb kihívás a gazdaság és társadalom alkalmazkodóképessége szempontjából. Jelenleg évente körülbelül 489.000 ember halálát okozza, és várhatóan 2030-ra évente 2,4 billió dolláros termelékenységi veszteséget eredményez. 2050-re a veszélyes hőmérsékleti szintek évente legalább egy hónapig a világ legalább felét érinteni fogják.
A globális hőmérséklet 1,5 fokos emelkedése mellett nemcsak a kibocsátások csökkentésére, hanem az alkalmazkodásra is sürgősen fel kell készülni. Enélkül a mezőgazdaság és az ivóvíz-ellátás kihívásai miatt komoly élelmiszer- és vízhiánnyal nézhetünk szembe a jövőben.
Az éghajlatváltozás különböző módon fogja érinteni a mezőgazdaságot, számos kihívást hozva magával. Az egyre gyakoribb száraz időszakok és az aszályok komoly hatással lesznek a terméshozamra, különösen a vízigényes növények, mint a kukorica és a napraforgó esetében, mivel ezek a kultúrnövények érzékenyen reagálnak a vízhiányra. Ezen kívül az állattartásra is nagy hatással lesz a megnövekedett hőstressz, ami csökkenti az állatok takarmányfelvételét, tejtermelését és termékenységét, valamint növeli az elhullás mértékét, különösen a nem klimatizált állattartó telepeken. A talajminőség is romlani fog, mivel az intenzív esőzések és az erózió következtében csökken a talaj termékenysége, ami hosszú távon a termelést is befolyásolhatja. A növényvédelmi helyzet is változni fog, új kártevők és növénybetegségek megjelenése várható, amelyek gyorsabban terjedhetnek az éghajlatváltozás hatására kialakuló új ökoszisztémákban. Végül, a gazdálkodóknak az öntözés, talajvédelem és hőálló technológiák bevezetésével kell számolniuk, amelyek ugyan növelhetik a termelési költségeket, de elengedhetetlenek lesznek a fenntartható termelés fenntartása érdekében.
