A 2024-es évtől történő személyes búcsú után lássuk, mik a 2025-ös év várakozásai fenntarthatóság, illetve fenntarthatatlanság terén, hiszen ezeket érdemes szem előtt tartania a vállalatoknak is. A várakozások alapjául a szabályozások, a globálisan érzékelt kockázatok és a befektetői várakozások szolgáltak.
EU szabályozások
Az Európai Unió várhatóan 2025 februárjában tesz közzé egy Omnibusz-egyszerűsítési csomagot, amelynek célja a meglévő uniós vállalati fenntarthatósági jelentési követelmények egységesítése. Ezeket a követelményeket az EU taxonómia rendelete, a vállalati fenntarthatósági jelentésekről szóló irányelv (CSRD) és a vállalati fenntarthatósági átvilágításról szóló irányelv (CSDDD) tartalmazza.
Az Omnibusz részleteit ugyan még nem közölték, de a 2025. február 26-án a bizottság napirendjén szerepel.
Az Európai Bizottság elnöke az új uniós versenyképességi megállapodásról szóló budapesti nyilatkozatról tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy az Omnibus célja nem az lenne, hogy megváltoztassa a meglévő, általa jónak tartott jogszabály tartalmát. Ehelyett von der Leyen aggálya az volt, hogy „hogyan jutunk el oda”, ami „gyakran redundáns, gyakran átfedő” kérdéseket és adatpontokat foglal magában. Az Omnibus célja ezért az lesz, hogy „csökkentse a bürokratikus terheket” az uniós vállalkozások számára, elkerülve a taxonómia rendelet, a CSRD és a CSDDD által előírt adatok gyűjtésének és jelentésének megkettőzését.
Az uniós szabályozási keret egyszerűsítésével kapcsolatban az Európai Bizottságot olyan konkrét javaslatok kidolgozásával bízták meg, amelyek látszólag tartalmazzák az Omnibuszt is, hogy 2025 első felében legalább 25%-kal csökkentsék a jelentéstételi követelményeket.
Kockázatok
Ahogy arról már beszámoltunk, a WEF (Világgazdasági Fórum – World Economic Forum) 2025. január 15-én kiadott Globális Kockázatok jelentésében a ma érzékelt és a középtávon (2-10 év) bekövetkező kockázatok közül választva válaszoltak az emberek.
Az idei évre a következő kockázatokat jelölték meg, amelyekről úgy gondolták, hogy a legvalószínűbb, hogy globális szinten anyagi válságot idéz elő:
A fennálló geopolitikai feszültségek szinte lehetetlenné teszik, hogy ne gondoljunk olyan eseményekre, mint az állami fegyveres konfliktusok. Ez a legnagyobb globális kockázat, ami 2025-ben várhatóan anyagi válságot is jelent ,a felmérésben résztvevők közel egynegyede (23%) szerint. A tavalyi évhez képest ez a kockázat a 8. helyről az 1. helyre emelkedett a rangsorban. A geopolitikai feszültségek a gazdasági konfrontációk(szankciók, vámok, befektetések átvilágítása) növekvő kockázatával is összefüggenek, ami a 3. helyen áll, és amit az egyenlőtlenség, a társadalmi polarizáció és más tényezők is vezérelnek.
A szélsőséges időjárási eseményekkel kapcsolatos kockázatok szintén kulcsfontosságúak az előttünk álló évben. A válaszadók 14%-a választotta ezt. Az éghajlatváltozás terhe évről évre egyre nyilvánvalóbb, és egyre gyakoribb és súlyosabb szélsőséges időjárási eseményekhez vezet.
A tavalyihoz hasonlóan a Félretájékoztatás és dezinformáció, valamint a Társadalmi polarizáció továbbra is a legfontosabb jelenlegi kockázatok, a 4. és az 5. helyen. E két kockázat magas helyezése nem meglepő, figyelembe véve a hamis vagy félrevezető információk egyre gyorsuló terjedését, ami felerősíti a többi vezető kockázatot, amelyekkel szembe kell néznünk.
Az egyre inkább széttöredezett társadalmak érzését tükrözik, hogy a 2025-ben várhatóan anyagi válságot előidéző 10 legfontosabb kockázat közül négy társadalmi jellegű: Társadalmi polarizáció (a válaszadók 6%-a), a gazdasági lehetőségek hiánya vagy a munkanélküliség (3%), az emberi jogok és/vagy állampolgári szabadságjogok eróziója (2%) és az egyenlőtlenség (2%).
Gazdasági téren az inflációt kevésbé tartják aggasztónak ebben az évben, mint 2024-ben. A 2025-ös általános gazdasági kilátásokkal szemben azonban továbbra is meglehetősen pesszimisták az emberek a vizsgált összes korcsoportban. A gazdasági visszaesés (recesszió, stagnálás) kockázata továbbra is gyakori probléma a válaszadók körében, a 6. helyen áll (a válaszadók 5%-a), ahogy tavaly.
A gazdasági visszaesés kockázatával kapcsolatos észlelt sebezhetőségek magasabbak a fiatalabb korcsoportok esetében: a 30 év alattiaknál a 3. helyen, a 30-39 éveseknél a 4. helyen, a 40-49 éveseknél pedig az 5. helyen áll, de a 60 év felettiek esetén még csak nem is szerepel top 10-ben.
2-10 ÉVEN BELÜLI KOCKÁZATOK (2027-2035)
A tavalyi globális kockázati jelentésben került bevezetésre a strukturális erők fogalma a globális kockázatok elemzésébe. Ez a négy pillér – technológiai, geostratégiai, éghajlati és demográfiai – képezi a hátterét azoknak a globális kockázatoknak, amelyek a következő évtizedben és azon túl is jelentkeznek, és amire érdemes már idén elkezdeni felkészülni. Ezek az erők képesek lényegesen befolyásolni a globális kockázatok sebességét, terjedését vagy kiterjedését, és egymást is befolyásolják. Tanúi vagyunk annak, hogy ezek a strukturális erők hogyan közelednek egymáshoz, gyorsulnak fel és okoznak instabilitást a társadalomban, a gazdaságban és az intézményekben. Ha nem foglalkozunk velük, világunkat egy egyre töredezettebb és fenntarthatatlanabb út felé terelhetik.
A technológiai gyorsulás[1] a feltörekvő technológiák fejlődési pályáihoz és a következő 10 évben várható jelentős fejlesztésekhez kapcsolódik.
Az éghajlatváltozás magában foglalja a globális felmelegedés lehetséges pályáit és a földi rendszerekre gyakorolt következményeit. Strukturális erőként az éghajlatváltozás szorosan összefügg a szennyezés tendenciáival: a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási minták a levegő, a víz és a talaj növekvő szennyeződését okozzák, miközben az egészségre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatások természete és mértéke még csak most kerül napvilágra.
A geostratégiai eltolódások[2] a változó forrásokra és a geopolitikai hatalom koncentrációjára utalnak. Ez viszont befolyásolja a globális rendet, hatással van a szövetségekre és azok dinamikájára, valamint a puha és kemény hatalom támadó és védekező vetületére.
A demográfiai bifurkáció[3] a világ népességének méretében, növekedésében és szerkezetében bekövetkezett változásokra utal. Míg egyes országok túlöregedő társadalmak, és lakosságuk több mint 20%-a 65 év feletti, más országok népességszerkezete sokkal fiatalabb. A szuperöregedő társadalmak fő kockázatai például a nyugdíjválság és a tartós gondozás válsága.
[1] A „technológiai gyorsulás” olyan szerkezeti erő, amely a számítási teljesítmény és az elemzés exponenciális növekedése által lehetővé tett technológiai fejlesztésekre utal. Lehetséges, hogy elmoshatja a határokat a technológia és az emberiség között, és gyorsan új és előre nem látható globális kockázatokhoz vezethet.
[2] A „geostratégiai eltolódások” egy strukturális erő, amely a változó geopolitikai hatalmi dinamikára utal. Magában foglalja a globális és regionális szövetségeket és kapcsolatokat, a különböző erőforrások (beleértve a gazdasági) offenzív és defenzív kivetítését, valamint a kulcsszereplőkkel, irányítási mechanizmusokkal és stratégiai célokkal kapcsolatos nemzeti attitűdöket.
[3] A „demográfiai bifurkáció” olyan strukturális erő, amely a nemzeti, regionális vagy globális népesség méretében, növekedésében és szerkezetében bekövetkezett változásokra, valamint ezeknek a társadalmi-gazdasági és politikai struktúrákra gyakorolt hatására utal. Ez magában foglalja, de nem kizárólagosan, a migrációt, a termékenységet és az öregedési rátákat.
