Föld

A globális kíma helyzetjelentése

Szerző Ónodi Vanda

A klímaváltozás romló helyzetét emeli ki a WMO által kiadott „State of the Global Climate 2024” című jelentés, a legújabb rekordokkal.

A 2024-es év átlaghőmérséklet emelkedése túllépte a 1,5°C-ot az iparosodás előtti időszakhoz képest. Azonban a hosszú távú melegedés, amelyet évtizedek átlaga ad, és gyakran használjuk viszonyítási alapnak (Párizsi Megállapodás) még nem haladta ezt meg.

A 2025-ben megjelent riport a klímaváltozás hatásait mutatja be a főbb indikátorok mentén, mint a légköri szén-dioxid, a föld átlagos felszíni hőmérséklete, az óceán hőtartalma, a globális átlagos tengerszint, az óceánok pH értéke, a gleccsermennyiség, valamint a tengeri jég kiterjedésének nagysága.

Fő indikátorok

Légköri szén-dioxid

Az éghajlatváltozás elsődleges mozgatórugója az emberi tevékenység okozta légköri CO2-növekedés. 1750 óta a CO2-kibocsátás a hosszú élettartamú üvegházhatású gázok által okozott sugárzásos fűtési index 66%-hoz járult hozzá, míg az elmúlt évtizedben tapasztalt növekedés 79%-hoz. Jelenleg a légkör CO2-szintje magasabb, mint az elmúlt 2 millió évben. Hasonlóképpen, a CH4 és az N2O koncentrációja legalább 800 000 éve a legmagasabb. 2023-ban a CO2 koncentrációja 2,8 ppm-mel nőtt, ami a negyedik legnagyobb egy éven belüli változás az 1950-es években megkezdett korszerű CO2-mérés óta.

A magas légköri CO2-koncentráció több problémához is hozzájárul, amit első pillantásra nem gondolna az ember. A klímaváltozáson és az emberi egészségen túl, az óceánok savasodását, az élelmiszerek termelését és azok tápanyagtartalmát is befolyásolja a légkörben maradó túl sok CO2.

A Föld átlagos felszínközeli hőmérséklete

Az éves átlagos globális felszínközeli hőmérséklet 2024-ben 1,55 °C ± 0,13 °C-kal haladta meg az 1850–1900-as átlagot, ami egy egész tizeddel veri az előző évi 2023-as rekordot. A globális középhőmérséklet a Párizsi Megállapodás hosszú távú hőmérsékleti céljának alapja, azonban ez általánosságban évtizedes vagy hosszabb távú változásokra referál.

Ehhez az indikátorhoz is több kockázat kötődik, amelyek elég komplexen kapcsolódnak egymáshoz. Ilyenek többek között a vízhiány, az élelmiszerbiztonság és a biodiverzitás vesztés.

Forrás: State of the Global Climate 2024

Az óceánok hőtartalma

2024-ben az óceánok hőtartalma újabb rekordot állított a 65 éves megfigyelési időszak alatt, meghaladva a korábbi, 2023-ban felállított szinten. Az óceánok 2005 és 2024 közötti felmelegedésének üteme több, mint kétszerese az 1960 és 2005 között megfigyelt ütemnek.

A globális óceánok hőmérsékletének változásai százéves és ezeréves skálán visszafordíthatatlanok. Az éghajlati előrejelzések azt sugallják, hogy az óceánok felmelegedése a huszonegyedik században és azon túl is fennmarad, még alacsony kibocsátású forgatókönyvek esetén is.

Az óceánok felmelegedésének súlyos következményei vannak, beleértve a tengeri ökoszisztémák leromlását, a biológiai sokféleség csökkenését és az óceán szén-dioxid-elnyelő képességének csökkenését. Emellett felerősíti a trópusi és szubtrópusi viharokat, és felgyorsítja a tengeri jég elvesztését a sarki régiókban. A szárazföldi jégolvadással együtt az óceánok felmelegedése hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez.

A globális átlagos tengerszint

2024-ben a globális átlagos tengerszint is rekordot döntött, és emellett a műholdas mérés kezdetétől (1993) több mint duplája lett az emelkedés mértéke.

Az óceánok pH-ja

Az emberi CO2-kibocsátások egy részét az óceánok nyelik el, amely a pH csökkenésével jár. Az óceánok átlagos felszíni pH-ja folyamatosan csökken, azonban ez régiónként változó. Néhány óceánt, mit az Indiai-óceánt, a Déli-óceánt, a Csendes-óceán keleti egyenlítői részét, a trópusi Csendes-óceán északi részét és az Atlanti-óceán egyes régióit ez jobban érinti.

Az éghajlati előrejelzések azt mutatják, hogy az óceánok savasodása tovább fog növekedni a huszonegyedik század során, és az arányok a jövőbeni kibocsátás függvényében változnak. A mélyóceán pH-jának változásai százéves és ezeréves időskálán visszafordíthatatlanok.

Az óceánok savasodása, az óceánok melegedése és az oxigénszint csökkenése a vízben hatalmas károkat okoz a vízi élővilágban, a kagyló akvakultúra és halászat mellett a korall zátonyokat is befolyásolva.

A gleccserek mennyisége

A gleccser tömegveszteség 2021/2022-2023/2024 évek közötti három évben volt a legnagyobb összehasonlítva a többi három éves időszakkal. 2023/2024-es évben nagy csökkenés volt Norvégiában, Svalbardban, Svédországban és a trópusi Andokban, és a jelenleg leadott 141 jelentésből (160 körül várnak jelentéseket) csak két gleccseren volt pozítív a tömegmérleg.

Forrás: WMO

A tengeri jég kiterjedtsége

A sarkvidéki tengeri jég minimális napi kiterjedése 2024-ben a hetedik legalacsonyabb volt a megfigyelések kezdete óta, míg az antarktiszi tengeri jég kiterjedésének éves minimuma és maximuma a második legalacsonyabb volt (1979-2024 között). A 2024-es tengeri jég napi minimuma 1,17 millió km2-rel maradt el az 1991–2020 közötti átlagos minimális napi kiterjedéstől.

Klímamintázatok

A riport a már tárgyalt mutatókon felül kitér az El Niño-déli oszcilláció hatására (szezonálisan változó, hatással van a klímára, ezért fontos a mérésekben erre is figyelni) az időjárási jelenségekre, aminek csúcsértéke az Óceáni Nino Index 2,0 °C volt. Ez az 1950-es évektől kezdett mérés ötödik legnagyobb értéke.

A legtöbb szárazföldi terület 2024-ben melegebb volt a hosszú távú átlagnál (1991–2020). A csapadékminták pedig változatosan alakultak: Dél-Afrika és Dél-Amerika szárazabb tendenciákkal, míg egyes területek, mint Ázsia számos része és Afrika középső és keleti része csapadékosabb volt a megszokottnál.

Párizsi Megállapodás Monitor

A jelentés kitér arra, hogy az éves emelkedés bár átlépte a másfél fokot a hosszú távú melegedés még ezt nem lépte túl. A Párizsi Egyezmény céljainak elérése még nem lehetetlen, a hőmérséklet nem egyenes vonal mentén növekszik, ciklikus események is befolyásolják azt, mint az El Nino és a La Nina hatása.

A legutóbbi IPCC jelentés a globális felmelegedés jövőbeli szintjét 20 év átlagaiban határozza meg az 1850-1900 közötti átlaghoz viszonyítva, amivel azonban a korlát túllépésének felismerése 10 évet késne. Ezt megfontolva a WMO és a tudományos közösség több megközelítést is vizsgál, hogy lehetővé tegye a pontosabb jelentést.

A jelenlegi globális felmelegedés legjobb becslései 1,34 °C és 1,41 °C között vannak az 1850–1900 közötti alapadatokhoz képest. Azonban a becslések bizonytalansági tartományai miatt nem zárható ki, hogy már túlléptük a 1,5 °C-os határt.

Forrás: State of the Global Climate 2024

A szerzőről

Ónodi Vanda

Leave a Comment