Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban: Regeneratív mezőgazdaság

A regeneratív mezőgazdaság ismérvei

A hagyományos mezőgazdaság számos környezeti problémát, például talajeróziót, vízszennyezést és üvegházhatású gázkibocsátást okoz, míg a regeneratív gazdálkodás célja ezek csökkentése és a termőföld hosszú távú termékenységének biztosítása.

Az ősszel és télen a felszántott földek az ún. ökológiai sivatagok a természet számára szinte teljesen halottak, és azon kívül, hogy az embert és a haszonállatokat tápanyaggal látják el, másra nem is jók. Pedig van megoldás arra, hogy a szántóföldek fenntartható módon adjanak terményeket, miközben az éghajlati válság visszafordításában és hatásainak csökkentésében is vezető szerepet játszanak. Erről szól a 2020-ban megjelent Kiss the Ground című dokumentumfilm. Ha a talaj egészséges, akkor egy marék földben több mikroorganizmust találunk, mint ahány ember a bolygón él. És ahogy a mi életünk alapját is a testünkben élő baktériumok alapozzák meg, úgy a talajélet fontos építőkövei is ezek a kis lények. Az egészséges talaj amellett, hogy ellát minket, megdöbbentően sok szén-dioxidot is tárol, amely az üvegházhatás elleni küzdelemben nem utolsó szempont.

A regeneratív mezőgazdasági módszer öt alapelve:

1. A talajbolygatás minimalizálása, amely segít megőrizni a talaj szerkezetét és széntartalmát.
2. A vegyszerek csökkentése, hogy mérsékeljék a vízszennyezést és támogassák a talaj természetes mikrobiális életét.
3. A biodiverzitás növelése, amely javítja a talaj tápanyagellátását és a kártevőkkel szembeni ellenállóképességet.
4. A talaj folyamatos növényi takarása, amely csökkenti az eróziót és segíti a vízmegtartást.
5. A helyi környezethez való alkalmazkodás, amely lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók a természetes adottságokhoz igazítsák módszereiket.

A regeneratív mezőgazdaság egyik legfontosabb jellemzője az integrált gazdálkodás, amelyben a növénytermesztést és az állattartást nem külön kezelik, hanem egy körkörös ökoszisztéma részeként működtetik. Például a legeltetés elősegíti a talaj trágyázását és a növényzet regenerálódását, miközben csökkenti a mesterséges trágyák használatát.

A módszer egyre nagyobb figyelmet kap világszerte: az Egyesült Államok, Brazília és India már több millió hektáron kívánja alkalmazni. Az olyan cégek, mint a Danone és a General Mills, komoly befektetéseket hajtanak végre a regeneratív beszállítók támogatására. Emellett a Regenerative Organic Certified tanúsítvány lehetőséget kínál a fenntartható élelmiszerek piacán való megkülönbözetésre. A módszer melletti elköteleződést számokban az alábbi kép mutatja.

Itthon a Talajmegújító Gazdák Egyesülete egy gyakorló gazdákból álló szakmai szervezet, sokéves tapasztalattal a regeneratív gazdálkodás terén, hozott létre egy regeneratív tanúsítást. Ők a tanúsítási rendszert három fő részre osztották:

Field: az alapkategória, amelynek egy regeneratív mezőgazdaságnak meg kell felelnie.

Natural: a Field kategórián túl azt jelzi, hogy az adott gazdasági évben szermaradvány-mentesen termelték a terményt.

Animal: az állatok a regeneratív rendszer követelményei szerint, szakaszos, holisztikus legeltetésben, extenzív tartási körülmények között vannak tartva.

Kihívások és gazdasági szempontok

Bár a regeneratív mezőgazdaság hosszú távon fenntarthatóbbá teszi a termelést, a rövid távú átállás nehézségekkel járhat. A gazdáknak új készségeket kell elsajátítaniuk, és az első években előfordulhat hozamcsökkenés. Kutatások szerint bizonyos növények esetében a regeneratív módszerek akár 29%-kal alacsonyabb terméshozamot eredményezhetnek, viszont a csökkentett költségek és a magasabb piaci árak miatt a nyereség akár 78%-kal is növekedhet.

A hagyományos gazdálkodás fosszilis tüzelőanyag-alapú inputokkal érte el a hozamok növekedését, de ezek hosszú távon nem fenntarthatók. A regeneratív gazdálkodás viszont képes hosszú távon javítani a talaj minőségét, így stabilabb termelést biztosíthat a jövőben.

A regeneratív mezőgazdaság ígéretes alternatívát jelent a hagyományos gazdálkodással szemben, különösen a klímaváltozás és a talajromlás fényében. Bár teljes mértékben nem biztos, hogy kiválthatja a hagyományos gazdálkodást, egyre több ország és vállalat fektet be ezekbe a módszerekbe. A gazdák számára gazdaságilag is előnyös lehet, mivel kevesebb inputot igényel és fenntarthatóbb termelést biztosít. Ahhoz azonban, hogy széles körben elterjedjen, további kutatásokra, oktatásra és politikai támogatásra van szükség.

A regeneratív mezőgazdaság célja a talaj egészségének javítása, a biodiverzitás növelése és a klímaváltozás hatásainak csökkentése. Előnyei közé tartozik a fenntarthatóbb vízgazdálkodás, a talaj szénmegkötő képességének növelése és a mezőgazdasági rendszerek rugalmasságának fokozása. Egyes gazdák prémium áron értékesíthetik termékeiket, de a tanúsítás hiánya megnehezítheti a fogyasztók tájékozódását.

A módszer hátrányai között szerepel a gazdák számára szükséges új készségek elsajátítása, a kevesebb talajművelés miatti gyomosodás, valamint az esetenként csökkenő terméshozamok. Az átállás időigényes, és egyes gazdák a gyomirtók fokozott használatával próbálják ellensúlyozni a kihívásokat.

Regeneratív mezőgazdasági technikák  

Számos olyan mezőgazdasági gyakorlat létezik, amelyek hozzájárulnak a regeneratív szemlélet megvalósításához:

• Takarással történő növénytermesztés: növények vetése a talajba, amely egyébként üresen maradna a fő termény betakarítása után. Az élő gyökerek jelenléte segít csökkenteni a talajeróziót, növeli a vízmegtartó képességet, javítja a talaj egészségét és támogatja a biodiverzitást. A takarónövényeket lehet a betakarításkor vagy az állandó kultúrák sorai között elültetni.
• Holisztikus legeltetés, másnéven intenzív rotációs legeltetés: Egy hagyományos, őslakosoktól származó módszer, amely utánozza a nagy testű állatok természetes vándorlását a füves területeken. A legeltetés folyamatosan váltott területeken történik, így javul a talaj termékenysége, és a legelőknek van idejük regenerálódni.
• Szántás nélküli gazdálkodás (no-till művelés): Olyan művelési technika, amely megőrzi a talaj szerkezetét, mivel a vetés során nem bolygatják fel szántással.
• Vetésforgó: A monokultúrák – az egyetlen növény nagy területen történő termesztésének gyakorlata – elkerülése létfontosságú a tápanyagok kimerülésének megakadályozására. A vetésforgó, amely a különböző típusú növények váltakozását vagy több faj párhuzamos termesztését jelenti, újjáéleszti a talajt. Ez a gyakorlat nemcsak csökkenti a talajra nehezedő nyomást, hanem megtöri a kártevők és betegségek körforgását is, javítva ezzel a szántóföld általános egészségi állapotát.
• Komposztálás: Szerves hulladékok (például állati trágya vagy élelmiszer-maradékok) természetes lebontásával keletkező tápanyagban gazdag trágyázási módszer.
• Minimális vagy fosszilis alapú vegyszerek nélküli termesztés: A talaj termékenységének fokozása és a természetes ökoszisztémák kihasználása a kártevők elleni védekezésben, csökkentve a növényvédő szerek és egyéb vegyi anyagok használatát – függetlenül attól, hogy a gazdálkodó rendelkezik-e ökológiai tanúsítvánnyal vagy sem.
• Védő zöldsávok és természetes pufferzónák (például sövények és vízparti vegetációs sávok): Növényzettel borított területek, amelyek környezetvédelmi szempontból hasznos szerepet töltenek be. A sövények például mezőgazdasági területek határán ültetett bokor- vagy fasorok, amelyek szélfogóként működnek, és élőhelyet biztosítanak hasznos élőlények számára. A vízparti vegetációs sávok (ripariánus zónák) a patakok és folyók mentén található növényzettel borított területek, amelyek segítenek a vízminőség megőrzésében, csökkentik az áradások hatását, és élőhelyet biztosítanak számos faj számára.
• Vegyszermentes mezőgazdaság: A kémiai növényvédő szerek használatának megszüntetése a regeneratív mezőgazdaság másik sarokköve. A gazdálkodók biológiai kártevőirtást alkalmazhatnak, olyan hasznos rovarokat használva, mint a katicabogarak, amelyek a kártevőkkel, például a levéltetvekkel táplálkoznak. Bizonyos növények, mint például a bazsalikom és a körömvirág, természetes taszítóanyagokat bocsátanak ki, amelyek elriasztják a kártevőket, védőzónákat hozva létre a növények körül anélkül, hogy a talajnak ártanának.

Regeneratív mandulatermesztés 

• A Fenntartható Piacok Kezdeményezés (SMI) szerint ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5°C alatt tartsuk, 2030-ra a világ mezőgazdasági területeinek 40%-át regeneratív módszerekkel kellene művelni. Jelenleg ez az arány mindössze 15%.
• Kaliforniában – ami a világ mandulatermésének 80%-át adja, és amiről 2 éve a GEO magazin sorozatunkban is megemlékeztünk – még nem világos, hogy milyen regeneratív mezőgazdasági technológiák és módszerek kombinációja a leghatékonyabb a mandulatermesztésben. Ezért a KIND Almond Acres Initiative keretében öt különböző megközelítést vizsgálnak annak érdekében, hogy adatokat és tapasztalatokat gyűjtsenek. Céljuk, hogy azonosítsák azokat a gyakorlatokat, amelyek bizonyítottan előnyösek a talaj számára, javítják a gazdaság fenntarthatóságát, és hozzájárulnak a környezetvédelemhez.
• A kaliforniai mandulatermelők elkötelezték magukat amellett, hogy 2025-re 20%-kal csökkentik az egy font mandula előállításához szükséges vízmennyiséget. Ennek érdekében olyan innovatív technológiákat tesztelnek, mint például a felszín alatti öntözés (subsurface irrigation). Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a kijuttatott víz hatékonyabban hasznosuljon, és közvetlenül a fák gyökérzetéhez jusson.

A vizsgálatok célja, hogy pontos képet kapjanak a felszín alatti öntözés hatásairól, és meghatározzák azokat a vízgazdálkodási módszereket, amelyeket érdemes támogatni oktatási programokkal és technikai segítségnyújtással.

A Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban című sorozatunk eddig megjelent cikkei:

1. Klímaváltozás és klímaalkalmazkodás
2. A mesterséges intelligencia és a robotok szerepe
3. Városi mezőgazdaság
4. Állattenyésztés és alternatív ételek
5. Növényi genetika, génmódosítás
6. Halászat
7. Megújuló energia és mezőgazdaság

[A sorozat szerkesztői: Ali Amina, Nagy Noémi, Vasók Rita és Szomolányi Katalin]