A fenntartható halászat jelentősége és alapelvei
A fenntartható halászat olyan módszereket alkalmaz, amelyek biztosítják, hogy elegendő hal maradjon az óceánokban, miközben minimalizálja a tengeri ökoszisztémákra és élőhelyekre gyakorolt negatív hatásokat. Ez azért elengedhetetlen, mert világszerte több millió ember függ a halászattól mind megélhetés, mind élelmezés szempontjából.
A világ népességének több mint egyharmada fogyaszt tengeri ételeket alapvető fehérjeforrásként, és a halászat mintegy 38 millió ember számára jelent közvetlen munkalehetőséget. Ha a halászatot fenntartható módon végezzük, az nemcsak az élelmiszerellátás biztosításában segíthet a jövőben, hanem hozzájárulhat a szegénység és az éhínség csökkentéséhez is.
Jelenleg a világ halászterületeinek több mint egyharmadát a fenntarthatósági határon túl használják ki, miközben a tengeri élelmiszerek iránti kereslet folyamatosan növekszik. Ez azt jelenti, hogy ha nem változtatunk a halászati gyakorlatokon, az óceánok élővilága egyre nagyobb veszélybe kerül.
A fenntartható halászat segítségével azonban ez a tendencia megfordítható. Ha megfelelően irányítják a halászatot, évente akár 16 millió tonnával több tengeri élelmiszert lehetne előállítani, ami 72 millió ember fehérjeszükségletét fedezné. Emellett a fenntartható vadonfogott halászat csökkentheti a szárazföldi mezőgazdaság fehérjetermelésére nehezedő nyomást, hiszen a tengeri élelmiszerek előállítása általában kisebb szénlábnyommal jár, mint a szárazföldi állati fehérjeforrásoké.
Hogyan érhető el a fenntartható halászat?
A fenntartható halászat megvalósításához tudományos alapokon nyugvó szabályozásokra van szükség. A kutatók meghatározzák, hogy mennyi hal fogható ki biztonságosan anélkül, hogy veszélyeztetnék az állományokat. Ennek érdekében figyelik a halállományok méretét, szaporodási rátáját, a fiatal egyedek túlélési arányát és egyéb ökológiai tényezőket, például a ragadozók jelenlétét.
A fenntartható halászatot támogató intézkedések közé tartozik:
- Ívási időszakok védelme: A halászat korlátozása vagy teljes tiltása a szaporodási időszakokban biztosíthatja a populációk regenerálódását.
- Méretkorlátozások bevezetése: A fiatal egyedek kifogásának tiltása lehetővé teszi, hogy elérjék az ivarérettséget és tovább szaporodjanak.
- Fogáskorlátozások alkalmazása: Ha egy adott faj állománya csökken, a halászatot csökkenteni vagy szüneteltetni kell a populáció helyreállítása érdekében.
- Nemzetközi együttműködés: Különösen fontos azokon a területeken, ahol több ország osztozik ugyanazon halállományokon, hiszen a fenntartható gazdálkodás csak közös erőfeszítésekkel lehet hatékony.
Fenntartható halászati területeken az állományok általában nagyobbak és egészségesebbek, ami hosszú távon biztosítja a halászati ipar fenntarthatóságát is.
A fenntartható halászat és az óceánok védelme
A fenntartható halászat nemcsak a halpopulációk fenntartását szolgálja, hanem az óceánok egészségét is megőrzi. A tengeri ökoszisztémák összetett rendszerek, ahol minden fajnak kulcsszerepe van. Ha egy faj túlhalászás miatt eltűnik, az dominóhatást válthat ki, amely az egész táplálékhálózatot destabilizálhatja.
Az óceánok fontos szerepet játszanak a klíma szabályozásában is. Az óceánok elnyelik a légköri szén-dioxidot, amely a tengeri növényzetben, kagylók héjában és planktonokban raktározódik. Az éghajlatváltozás miatt már most is jelentős változások zajlanak a tengeri ökoszisztémákban, ezért még fontosabbá vált az óceánok védelme.
A klímaváltozás hatása a halászatra
A klímaváltozás jelentős hatással van a halállományokra, egyes régiókban veszélyeztetve a halászatot, míg más területeken új lehetőségeket teremt.
- Csökkenő halállományok: A trópusi régiókban a kifogható halmennyiség akár 40%-kal is csökkenhet 2050-re a tengerek melegedése és az ökoszisztémák változása miatt.
- Elterjedési területek változása: A magasabb földrajzi szélességeken, például az Északi-Atlanti és az Északi-Csendes-óceánban egyes fajok északabbra vándorolnak, ami átrendezi a halászati lehetőségeket.
Ezek a változások kihívást jelentenek a halászati ipar és a kormányok számára, mivel a halállományok áthelyezkedése befolyásolhatja a kvótákat és a nemzetközi megállapodásokat. A fenntartható halászat folytatásához új módszerekre és rugalmas szabályozásokra van szükség.
Fenntarthatóság és a klímaváltozásra való alkalmazkodás
A fenntartható halászat fontos szerepet játszhat az élelmezésbiztonságban és a környezetvédelemben:
- A „kék élelmiszerek” hozzájárulnak a fenntartható fejlődési célokhoz, például az élelmezésbiztonság és az óceánok védelme terén.
- A fenntartható halászat csökkentheti a szénlábnyomot, mivel a vadon fogott halak előállítása kevesebb szén-dioxidot termel, mint például a vörös húsé.
- Az MSC tanúsított halászatok jobban felkészültek a klímaváltozásra, mert tudományos alapokon működnek és környezetbarát módszereket alkalmaznak.
Példák a klímaváltozás hatására
- Atlanti makréla: Az északi vándorlás miatt nemzetközi viták alakultak ki a halászati kvótákról, ami az MSC tanúsítás felfüggesztéséhez vezetett.
- Északi-tengeri tőkehal: Az állomány csökkenése miatt 2019-ben felfüggesztették a fenntarthatósági tanúsítványát, de a halászati ágazat helyreállítási intézkedéseket vállalt.
Lehetséges megoldások
A halászat jövőjének biztosítása érdekében nemzetközi együttműködés és óvatosabb gazdálkodás szükséges. Pozitív példa erre az Északi-sarkvidéki kereskedelmi halászat szabályozása, amelyet több ország közösen fogadott el.
A fenntartható halászat lehetővé teszi, hogy továbbra is fogyasszunk halat, miközben óvjuk az óceánok élővilágát és csökkentjük a klímaváltozás hatásait.
A túlhalászás és következményei
A túlhalászás akkor következik be, amikor egy adott halállományból túl sok egyedet fognak ki, így nem marad elegendő felnőtt példány a populáció fenntartására. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a világ halállományainak 37%-a már túlhalászott.
A túlhalászás fő okai:
- Növekvő fogyasztás: A világ népessége folyamatosan növekszik, és ezzel párhuzamosan nő a tengeri élelmiszerek iránti kereslet is.
- Klímaváltozás: Az óceánok hőmérsékletének emelkedése megváltoztatja a halak vándorlási útvonalait, ami hatással van a halászat fenntarthatóságára.
- Illegális halászat: Az ellenőrizetlen és be nem jelentett halászat tovább súlyosbítja a problémát.
- Támogatások a fenntarthatatlan halászati ipar számára: Bizonyos állami támogatások fenntarthatatlan halászati gyakorlatokat ösztönözhetnek.
Ha egy halállomány összeomlik, az súlyos gazdasági és ökológiai következményekkel járhat. Például Kanada Grand Banks tőkehalállománya 1992-ben összeomlott, ami több mint 35 000 ember megélhetését veszélyeztette.
Megoldások a túlhalászás ellen
A túlhalászás elleni küzdelem nem azt jelenti, hogy teljesen fel kell hagyni a halászattal, hanem azt, hogy fenntartható módon kell irányítani azt.
A Marine Stewardship Council (MSC) fenntartható halászati szabványa világszerte segíti a túlhalászás csökkentését. Az MSC három fő elvet követel meg a tanúsított halászatoktól:
- Fenntartható halállományok fenntartása
- A környezeti hatások minimalizálása
- Hatékony és átlátható halászati gazdálkodás
A tanúsított halászatok egészségesebb állományokat eredményeznek, csökkentik az ökoszisztémára gyakorolt káros hatásokat, és biztosítják a fenntartható élelmiszertermelést a jövő generációi számára.
Fenntartható akvakultúra
Az akvakultúra a halak és más vízi szervezetek, például puhatestűek és rákfélék ellenőrzött körülmények között történő termesztése, vagyis a vadon élő halak kifogásának alternatívája, és mind a szárazföldi, mind a tengeri területeken folyik.
Bajban a magyar haltenyésztés
A haltenyésztést hazánkban több kihívás sújtja: a támogatások hiánya mellett a klímaváltozás (csapadékminták változása mellett az extrém időjárási események és forróság) és a hazai halak fogyasztásának csökkenése a szomszédos és tengeri országokkal szembeni versenyképtelenséget eredményeznek, az iparágban fellépő utánpótláshiány pedig azt eredményezheti hosszútávon, hogy a hazai tógazdaságok végleg bezárnak.
A magyar akvakultúra ágazat a 2023-2027-es uniós támogatási időszakban a MAHOP Plusz forrásaiból valósíthat meg fejlesztéseket, beleértve a technológiai innovációkat és a digitális fejlesztéseket. Ezek a beruházások nemcsak a termelés hatékonyságát növelik, hanem hozzájárulnak a munkaerőhiány csökkentéséhez is.
Nemzetközi gyakorlatok
Nemzetközi szinten számos példa található a fenntartható haltenyésztésre. Törökországban, Sivas tartományban például a szivárványos pisztráng tenyésztése jelentős fejlődésen ment keresztül, annak ellenére, hogy a terület távol esik a tengertől.
Az Európai Unió is kiemelt figyelmet fordít az akvakultúra fenntartható fejlesztésére. Az Európai Parlament jelentése hangsúlyozza a fenntartható és versenyképes európai akvakultúra-ágazat kialakításának fontosságát, figyelembe véve a jelenlegi helyzetet és a jövőbeli kihívásokat.
A legfrissebb statisztikák alapján négy ország termelte az EU akvakultúra-termelésének mintegy kétharmadát és értékének 62%-át. Spanyolország a teljes termelés 25,2%-át, Franciaország 17%-ot, Görögország 13%-ot és Olaszország 12%-ot termelte ki.
A sorozat eddig megjelent cikkei:
1. Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban: Klímaváltozás és klímaalkalmazkodás
2. Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban: A mesterséges intelligencia és a robotok szerepe
3. Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban: Városi mezőgazdaság
4. Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban: Állattenyésztés és alternatív ételek
5. Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban: Növényi genetika, génmódosítás
[A sorozat szerkesztői: Ali Amina, Nagy Noémi, Vasók Rita, Vida Melinda és Szomolányi Katalin]
