Akár ehhez a cikkhez is kapcsolódhatott volna az a vita, ami ma egy beszélgetés során jött elő. Én nem hiszem, hogy bármikor is megoldás odadobni a pénzt, nyugodtan hátradőlni, és kipipálni egy vállalat esetén a ‘CSR’-t, ‘társadalmi felelősségvállalás’-t, ‘fenntarthatóság’-ot, vagy nevezzék bárhogy. Ezt még sokan gondolják így itthon. Nyugaton, már vagy 5 éve nem. De a cikk alapján úgy tűnik, hogy kizárólag a vállalatok esetén nem. Amint ‘segély’-nek hívják és országnak megy, akkor ismét ugyanabba a csapdába esnek a segítők… Vagy?
Egy afrikai AIDS-segélyszervezet vezetője kemény szavakkal ostorozta a Bono, Bob Geldof és mások által fémjelzett nagy nemzetközi segélyakciókat, és általában az együttérző nyugati médiát. Az első Band Aid kampány óta a dolgok sokkal rosszabbra fordultak: a nemzetközi jótékonysági pénzek csak fokozzák a korrupciót és az afrikai országok függőségét.
A heves kirohanást az African Aids Action nevű segélyszervezet elnöke, az Etiópiából származó, ám brit állampolgár Jobs Selasi intézte Bono, Bob és a nyugati segélyezés látványos formái ellen. Az általa vezetett African Aid Action önkéntes munkásokkal küzd az AIDS ellen. Selasi szerint a nemzetközi segélyek egyik nagy baja, hogy a hasonló, alulról építkező, a problémákat helyi szinten megoldani kívánó szervezetekre egyáltalán nem támaszkodik – pedig a változás csakis belülről jöhet, és nem lehet kívülről kikényszeríteni. Mindezzel azonban nem törődik a politikai korrektség bűvöletében élő nyugati média.
A Band Aid, Live Aid, Live 8 és hasonló nagy akciók csak növelik a korrupciót (hiszen valakinek ki kell osztania a pénzt), és az afrikai államok függőségét: a Selasi által ismertetett adatok szerint az afrikai kormányok költségvetése Band Aid kora előtt 20%-ban függött a kontinensen kívülről érkező pénzektől, azóta ez az arány 70%-ra emelkedett. Azon afrikai lakosok száma, akiknek a megélhetése e pénzektől függ, ez idő alatt 500%-kal emelkedett. Azon 5,4 millió emberből, akiknek szervezetén teljesen eluralkodott az AIDS, mindössze 25%-a jut hozzá az életmentő gyógyszerekehez.
Selasi szerint a december 1-re kitűzött AIDS-világnap jó alkalom lehetne arra, hogy újragondolják a problémákat: a segélyeket valójában „a változásba való befektetésként” kell elgondolni, és ki kell dolgozni azokat az átlátható és alulról építkező megoldásokat, melyek valóban javulást hozhatnak.
A ClickAfrique cikke emlékeztet arra, hogy nem ez az első alkalom, hogy hasonló vádak elhangzanak. 2005-ben például egy nemzetközi fórumon egy ugandai újságíró, Andrew Mwenda hasonló következtetésekre jutott előadásában. A közönségben helyet foglaló Bono az oldal szerint kellemetlenkedő közbeszólásokkal próbálta diszkreditálni az előadót, ám kudarcot vallott. Más kérdés, tesszük hozzá, hogy a nemzetközi segélyezési gyakorlat azóta sem látszik sokat változni.
(forrás: Quart)
