A kicsit hosszabb blogszünet oka, hogy kicsit úsztam a munka frontján. Ehhez hozzájárult az is, hogy elő kellett készülnöm a szabadságra, ami aztán össze is jött: egy hét Montenegróban, pár merüléssel fűszerezve. Karas barátunkat látogattuk meg, aki mostanság Herceg Noviban szervezi a búvárkodást, oktatja a vízalatti lebegés fortélyait, és élvezi az életet. Voltak fenntartásaim az országgal és lakosaival kapcsolatban, de végül egész jól megszoktam a helyi mentalitást. A természeti adottságok magukért beszélnek. Az emberek semmit nem kapkodnak el, de vendégszeretetük sokkal pozitívabb, mint északi szomszéduké. A fejlődés azok szerint, akik két éve jártak ott, rohamtempóban halad. Készítettem pár képet. Tájképek, merülések, roncsok és barlangok, ismerős és számomra ismeretlen fajok.
Mostantól pedig back to reality.
Gyönyörű képek!
Víz alatt hogyan, mivel sikerült ilyen jó felvételeket készíteni?
Köszönöm, Venyige, ez jól esett. :)
Ez mindig úgy van, hogy víz alatt rengeteg képet készítek, amiből aztán jó esetben minden ötödik – hatodik lesz használható. A gép csak egy Canon PowerShot A75-ös, aminek persze van egy külön víz alatti tokja (40-50 méterig bírja a nyomást).
Víz alatti tok, nos igen… én is gondoltam már ilyenre, de annyiért találtam, amennyibe a fényképezőgép került… :D Úgyhogy mi home-made felszerelésekkel próbálkozunk, szerencsére gép még nem fulladt vízbe, viszont jó homályosak és fakók lettek a képek…
Szóval össze sem hasonlítható. Tényleg szépek lettek!
Igen, ez így van. Az én tokom drágább volt, mint maga a gép. De van azért még megoldás: ha nem mész mélyre, akkor vízzáró tasakokat is lehet kapni. Lehet bérelni is általában vízalatti gépeket sok búvárbázison, de még itthon is. A harmadik lehetőség pedig megvenni használtan.
Ügyesek vagytok, ha egy home made tokkal még túlélte a gép. Én minden merülés előtt tesztelem a tokot, hogy tuti nem ázik-e be, mert volt már, aki ezzel pórul járt.