Januárban újra felmérik a hazánkban telelő sasok állományát. Magyarország az egyik legjelentősebb sastelelő és sas-költőterületnek számít Európában.
Az MME és a Monitoring Központ, együttműködve a nemzeti parkokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel 2007. januárjában már negyedik alkalommal szervezi meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.
Az egyidőben történő megfigyelések miatt „sas-szinkronnak” nevezett esemény keretében 2006-ban országszerte 165 felmérő vett részt. A leggyakoribb sas faj a korábbi évekhez hasonlóan a rétisas volt (267 példány), de szép számban kerültek elő parlagi sasok is (81), valamint a ritkaságnak számító szirti– (4) és fekete sasok (2) néhány példányát is megfigyelték. A madarászok becslése szerint Magyarországon összesen akár ezer példány réti- és parlagi sas is töltheti a telet, amellyel hazánk az egyik legjelentősebb sas-telelőterületnek számít Európában.
Nálunk fészkel Európa egyik legjelentősebb parlagi- és rétisas-állománya
A rétisas (Haliaeetus Albicilla) eurázsiai elterjedésű faj, fészkelőterülete Grönlandtól Kamcsatkáig terjed, a partmenti területeket foglalja magába. Összefüggő állománya él Izland, Skandinávia, Németország, Lengyelország és a Baltikum tengerparti területén.
A tenger közelében élő populációin kívül Európában szigetszerű költőterülete van a Kárpát-medencében. Magyarországon elsősorban a Duna mentén, Somogy és Baranya megye kisebb-nagyobb halastavai közelében költ. Az 1980-as években ismét visszatelepült a Tisza mellé. Ma már költ a Hortobágy térségében is. A Kárpát-medencei állomány csak telente van kapcsolatban az északon fészkelőkkel, amikor azok délre vonulnak, ezért, mint valószínűleg önálló populációnak a megőrzése különösen fontos feladat.
A rétisashoz hasonlóan a parlagi sas (Aquila heliaca) európai állományának jelentős része szintén Magyarországon, illetve a Szlovákiával közös határ két oldalán fészkel. A parlagi sas szintén eurázsiai elterjedésű faj. Oroszországban és Ukrajnában a sztyeppzónában fordul elő, amely a Kaukázus északi részétől egészen a Bajkál-tóig terjed.
Oroszországon kívül Európában az egyetlen jelentős populáció a Kárpát-medencében található. Napjainkban az állomány fele középhegységekben fészkel, de egyre gyakoribbak a síkvidéki költések, elsősorban a hegységek előterének térségében.
A rétisas, akárcsak a parlagi sas számára a legnagyobb veszélyt az élőhelyük pusztulása, a mérgezés, a kilövés és a magasfeszültségű vezetékek jelentik. Az 1980 óta folytatott védelmi tevékenységnek köszönhetően a fészkelő párok száma jelentősen nőtt.
(Forrás: MME)
Egyik nagy álmom, hogy ezeket az állatokat web-kamerával figyeljék meg. Az információs társadalomban azt gondoltam ez egy egyértelmű dolog, hogy állandóan és zavartalanul figyelhetnék a fészkelő madarakat, de a valóság azt mutatja, hogy ez még odébb van.