Útleírás – Thaiföld/2 Úszó piactól Koh Changig

December 30.
Félelem és reszketés a Royal Benja hotelben –  7:30 helyett 8 órakor keltünk. Ez egy igazi mission impossible! Pontban 9h-kor megjelent Annan az ő kis rózsaszín, gázüzemű taxijával, és közölte, hogy ha nem sietünk, akkor nem érjük el a kompot Koh Changra.

A lehetetlen küldetés elindult, nekilendültünk a mítoszokkal körül zengett úszó piacnak, ahol egy órás utazás után 1000 BHT egy motorcsónak. Megáll mindenhol, ahol kedve tartja, és még pénzt is kap érte. A portékák nem érdekeltek minket annyira, mint a helyi arcok, meg néhány fűszerkeverék és a kókuszolaj. Hálás fotótémákat leltünk, de a vásárlást nem vittük túlzásba.

Innen potom 4 óra utazás volt Trat, egy műbőr üléses magenta taxiban.

Óh, a Mama levese! No, nem a húsleves, hanem az erre a névre hallgató, helyi dobozos instant leves. Az egyik pihenőnél ettünk is a boltban (minden 7 eleven-ben elkészíthető), és be is táraztunk belőle rendesen, nehogy éhen haljunk.

Annan tolta a szekeret rendesen, de így is épphogy elértük az utsó kompot. Mivel nem akartuk, hogy a szigeten kelljen aludnia, így egy újabb feltételezett átvágás részeként, 1300 BHT ért, béreltünk egy újabb autót 20 kilométernyi távolságra (kiinduló ár 1500BHT/fő volt). Most az egyszer igazuk volt. Koh Chang egy „hegyen-völgyön lakodalom”. 5 kilométerenként 500 m emelkedés, vagy süllyedés.

Szuper éttermek és bárok mindenhol, de mi csak elhagyjuk őket és vágtatunk a semmibe. Azaz a dzsungelbe. És végül megérkeztünk életünk legszebb helyére! Tökéletes szállás, csodaszép környezet, kulináris élvezetek, és ingyen WiFi. Ilyen nincs! És mégis van! Bár még csak sötétben láttuk, de a békák azt kuruttyolták (esetenként ugatták), hogy nem lesz ez másként napközben sem.

December 31.
Ez napközben is maga volt a paradicsom!
2 km-re a szállástól van Bang Bao, egy kis halászfalu, ahol a cölöpökre épült házakból kínálják a helyiek a szokásos portékákat és a szárított halakat.

Sikerült találnunk egy búvár bázist is, akikre rá is mertem bízni Csabit, hogy elvégezze a tanfolyamot: BB Divers

Egész nap nem ettünk semmit, mert készültünk a szilveszteri vacsorára. De a szálloda is! 17h-tól karácsonyi dalokat játszottak, és luftballonok, valamint egy ízléstelen műfenyő felállításával csalogatták az embereket. Isteni volt a vacsora, és  még a thai műsorvezető sem tudta elrontani a kedvünket, aki különféle játékokra invitálta a vendégeket, valami érthetetlen angolsággal, folyamatosan megszakítva a zenét. Félóránkét hoztak valami ajándékot: papírcsákó, papírduda, stb. Felmentünk a bungalónkba, hogy megigyuk a maradék whiskyt, és hallgassunk végre egy kis zenét. Mikor visszatértünk, még mindenki külön ült és csöndben iszogatott. Az ajándékainkat meg lenyúlta valaki. Jött az éjfél és továbbra is karácsonyt köszöntő dalok szóltak. Egyszer csak petárdák és tűzijátékok hangjára lettünk figyelmesek és az órára nézve hitetlenkedve vettük észre, hogy már elmúlt éjfél. Ekkor a vendéglátók is kezdtek észbe kapni, és a kezünkbe nyomtak egy-egy lufit, amit éjfélkor kellett volna kidurrantani. Pár bátor vendég végre felállt és velünk együtt körbeköszöntötte a többieket. Ezután a pezsgő is megérkezett. Mikor épp a szülőknek kívántam boldog új évet telefonon, Csabi már a szomszéd asztalnál ismerkedett egy fiatal párral. Tim és Helena maradtak velünk az asztalnál, amiket féltve őriztünk, mert ezután vége lett a hepajnak és körülöttünk az összes asztal elszállították. Mikor már nagy volt a csend, négyesben felvágtattunk a bungalónkhoz…de ez már január 1…

Január 1.
Az angol párral a teraszunkon elfogyasztottuk a minibáros whiskey-t és a féltve őrzött, asztal alatt dugdosott rumot. Ettől olyan ihaj-csuhaj kedvünk lett, hogy Csabi bemutatta néptánc tudását is – csakhogy tudják az angolok, hogy mulat a magyar!

Reggel 6h-kor szomorú búcsút vettünk egymástól, és 14h-kor már fel is keltünk. Lenéztünk a tengerpartra, ahol helyiek fociztak körülöttünk, és ahol egy reggae büfében raszta fiú  keverte a shake-et. Ittunk egy jót.

Visszatértünk a bungalóba, majd ismét lenéztünk Bang Baoba, mert az nem lehet, hogy az új évet éhesen és masszázs nélkül kezdjük. Kiválasztottuk azt a lepukkant seafood éttermet, ahol 15 percet kellett várni, mert tele volt, és életünk legolcsóbb és egyik legjobb vacsoráját fogyasztottuk el. Ezt fűszereztük egy kis talpmasszázzsal – ami szintén az egyik legjobbra sikerült, majd Csabi következő napi búvártanfolyama előtt csökkenttettünk a borostaméretén, majd a transzferre várva még gyors fotósorozatot eresztettem újdonsült, önként jelentkező modelljeimről.