Január 5.
A megfázásom kitartott erre a napra is, viszont az atkákat sikerült távol tartanunk az ágytól. A trükk, hogy Off szúnyogriasztóval minden este körbefújtuk az ágy szélét. Tehát végre alhattunk volna, ha nem szerveztünk volna magunknak elefánt túrát. Ehhez is kikértük a helyiek véleményét. Ők javasolták, hogy a Ban Changtai Elephant Campet, mert ott tényleg vigyáznak az elefántokra. Például nem dolgoztatják őket napi 3-4 óránál többet, és még bébik is születtek.
Odafelé, a platón zötykölődve rengeteg majmot láttunk a póznákon reggelizni. Megérkezés után megtörtént a beosztás, Csabi vett egy kosár gyümölcsöt, hogy azzal majd lekenyerezni az elefántunkat. Ebből kaptam egy egész banánt is, amit aztán az utánunk következő elefánt akart elormányoni, de nem adtam.
A kosárban ücsörögve meneteltünk az erdőben. 500 méter után a guide úgy döntött, hogy átadja nekem az irányítást, és csak sétálgat mellettünk a hegyi emelkedőn. Az elefánt nyakán nyereg nélkül „lovagolni” kényelmesnek semmi esetre sem mondható, de a fülével legalább legyezgeti a moszkitókat. 2 órás túrára mentünk. Láttunk egy frankó pókot is, de kb. ennyit láttunk az erdő élővilágából.
Erdő után egy vízfolyásba érkeztünk. És hogy az elefánt nem felejt? Amint épp meneteltünk, hátulról valaki lefröcskölt vízzel. Nem akartam elhinni, de az az elefánt volt, amelyik nem kapta meg tőlem a banánt. Hát, így jártam :)
A folyóban megkérdezték, hogy akarunk-e fürdeni az elefántokkal. Egyszer élünk, úgyis vizes lettem már… Naná!
Ez pedig rodeó volt a javából! Csabi már háromszor esett a vízbe, mire végre sikerül engem is belöknie. Közben a partról fotózott minket egy helyi lány. Nagyon nagy élmény volt!
A túra után visszatértünk az elefánttáborba, ahol először naívan az ananászomat akartam megosztani egy majommal, de ő a kamerákért, bukósisakokért, műanyag pálcikákért volt oda. Csabi fejkendőjét sikerült megszereznie, amit aztán nagy nehezen visszanyertünk tőle.
A szálláshelyünkre visszaérve úgy döntöttünk, hogy lemegyünk napozni a medencéhez, egyrészt mert még nem voltunk ott, másrészt mert még napozni sem sikerült. Egyedül voltunk az egész medencében! Ez hihetetlen, de még így sem bírtuk 20 percnél tovább, és feladtuk.
Az utolsó este következett Bang Baoban. Thai masszázs kimaradt, és szomorúan búcsúztunk a földi paradicsomtól egy ausztrál bor segítségével, amit a házunk teraszán fogyasztottunk el.
Január 6.
Irány Pattaya! Anan barátunk időben érkezett, és megkezdtük az újabb utazásunkat, de előtte még érzékeny búcsút vettünk mindenkitől a recepción.
Az utazásról nincs mit írni. Hosszú volt. Pattayát látni pedig rémisztő. A szálloda vetekszik a Siófoki csillag nélküli Naposparttal, az utcán pedig egy nyilvános bordély kap helyet. Idősebb urak, korosodó középkorúak ölükben hölgyek és transzvesztiták, ki-ki ízlése szerint válogathat a felhozatalból. Ha itt kellett volna eltölteni egy hetet, azt hiszem megőrülünk. Két óra séta után belefáradtunk a látványba.
Vettünk egy kis üveg whisky-t, és kiültünk a teraszra, hogy a magasból szemléljük a történéseket. Egy órás alvással néztünk az egésznapos utazás elé.
Január 7-8
Azt hittük hülyéskednek a csomagfeladásnál, amikor közölték, hogy maximum 15 kg lehet a poggyász. Csabiéból sikerült kipakolni, de az enyémben 8 kg a túlsúly maradt. Az utolsó eurókat búcsúztattuk (1kg túlsúly = 8€), de ez még semmi. A repülő ismét egy órát késett. Ezt az időt a váróban töltöttük, majd egy óra repülés után leszálltunk Phuketen, ahol tankolás és újabb utasok töltötték fel a gépet. Ezután bemondták, hogy megjavult a videó rendszer, ezért levetítik a Selyem című filmet. Ha meg akarod nézni 500 forintért vehetsz fülest hozzá. Gratulálok! Megvettük a fülhallgatót és elindult a Szex és New York! Én a fülemmel bajlódtam minden fel- és leszállásnál a megfázásom miatt, Csabi a haját tépte a filmfelhozatalon – hosszú út ez! Indiában volt egy rövid tankolás, ami 2 órásra sikerült. Persze nem engedtek leszállni a gépről, talán hogy ne kelljen reptéri illetéket fizetnie a társaságnak. A repülőn a lázadás hulláma söpört végig. Folytattuk utunkat. A következő megálló Omán volt, ahol legalább kiszállhattunk egy órára börtönünkből. Cigaretta a jól ismert 5 m2-en, ahol nem is kell rágyújtani, mert a füst a lelkedig hatol. Végre indultunk, és az újabb meglepetés, sem maradt el. Felszállás után közölték, nem jutunk el Budapestig, mert a hatalmas ellenszél miatt nem lesz elég a kerozin, így Bukarestben is le kell szállni. Nem jellemezzük az utasok hangulatát. A Pipacs bisztróban már késeltek ennél kisebb dolgokért is. 24 órás repülés után végre hazahozott minket a Travel Service rövid európai utakra tervezett, de már valószínűleg leselejtezett gépe.
Itthon pedig hó és hideg, de a miénk… ahogy az emlékek is :)
