A WWF 13 éve készíti el nagyszabású tanulmányát, az Élő bolygó jelentést, ami idén először a szervezet hazai csapata által hitelesített magyar fordításban is megjelent. A legfrissebb, azaz 2010-es jelentés lesújtó képet fest a bolygó állapotáról. Megtudhatjuk, hogy annak ellenére, hogy világszerte 133 000 védett területtel rendelkezünk, évente 13 millió hektárral csökken a globális erdőterület. Fény derül továbbá arra is, hogyan változott Magyarország helye a globális lábnyom rangsorban.
2010 a Biológiai Sokféleség Nemzetközi Éve volt; és a biodiverzitás még soha nem volt annyira reflektorfényben, mint ebben az évben. A jelentés bemutatja a biológiai sokféleség, az ökoszisztémák és az emberiség természeti erőforrás-fogyasztásának változó kapcsolatát és megvizsgálja, hogy e változások hogyan hatnak a jövőben az emberi egészségre, gazdagságra és jóllétre.
A globális biológiai sokféleség állapotát bemutató egyik legrégibb múltra visszatekintő mutató az Élő Bolygó Index (LPI), amely 1998, az első Élő Bolygó Jelentés publikálása óta egyértelmű trendet mutat: földünk egészére vonatkozó értéke 1970 és 2007 között 30%-kal esett vissza. Ami a trópusi és mérsékelt övi fajok populációinak állapotát illeti, élesen ellentmondóak a trendek: a trópusi LPI 60%-kal romlott, amíg a mérsékelt övi LPI csaknem 30%-kal javult.
Az ökológiai lábnyom azt a biológiailag produktív föld- és vízterületet mutatja, amely az emberek által használt megújuló erőforrások biztosításához szükséges, és magában foglalja az infrastruktúra, valamint a felesleges szén-dioxid elnyeléséhez szükséges vegetáció helyigényét is. Ez a mutató is egyértelmű trendet, folyamatos növekedést jelez. 2007-ben az ökológiai lábnyomunk 50 %-kal múlta felül a Föld biokapacitását, vagyis annak a területnek a nagyságát, amely ténylegesen rendelkezésünkre áll a megújuló erőforrások előállítására és a felesleges CO2 elnyelésére. Összességében az emberiség ökológiai lábnyoma megduplázódott 1966 óta. A természeti erőforrások ilyen mértékű túlhasználata nagyrészt a szén-lábnyom növekedésének tulajdonítható, ami 1961 óta tizenegyszeresére emelkedett. Azonban nem mindenkinek egyenlő a lábnyoma és óriásiak a különbségek az egyes országok között is.
Magyarország az ökológiai lábnyom terén az országok között az 55. helyen áll, ami a korábbi (2008) 40. helyhez képest nagy lépés, ez azonban nem a fogyasztásunk csökkenését jelenti, hanem a többi ország fogyasztásának gyors ütemű növekedését. Az egy főre jutó hazai lábnyom egyébként majdnem akkora, mint Brazíliáé, ott viszont az egy főre jutó eltartóképesség sokkal nagyobb. Így a hazai adottságokat tekintve nincs okunk a büszkeségre.
A vízlábnyom mutató azt jelzi, hogy 71 ország már ma is túlhasználja természetes felszíni és talajvíz tartalékait, amelyek kétharmada mérsékelt vagy súlyos negatív hatásoknak van kitéve. A klímaváltozás ráadásul várhatóan tovább fogja súlyosbítani a helyzetet.
A jelentés vizsgálja a fejlődés és az ökológiai lábnyom közötti kapcsolatot és az elérhető biokapacitás, valamint az HDI (Human Development Index = Emberi Fejlődési Mutató) segítségével meghatározza a fenntarthatóság minimum feltételeit. Az elemzés azt mutatja, hogy az egyes országok képesek lennének összeegyeztetni ezeket a szempontokat, bár óriási kihívásokkal kell(ene) megküzdeniük.
A jelentés most először vizsgálja a biodiverzitással kapcsolatos fejleményeket az országok jövedelmi szintje alapján is, és arra a következtetésre jut, hogy az alacsony jövedelmű országokban riasztó mértékű a biológiai sokféleség romlása. Az itt élők számára a következmények komolyak: bár minden ember jóléte függ az ökoszisztémák szolgáltatásaitól, a környezet pusztulását a világon a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak érzik meg a legközvetlenebbül a saját bőrükön. A tiszta vízhez, a földhöz, a megfelelő élelemhez, az üzemanyaghoz és az alapanyaghoz való hozzáférés nélkül ezek a kiszolgáltatott emberek nem képesek kitörni a szegénység csapdájából és a fejlődés útjára lépni. Az ökológiai túlhasználat megállítása alapvető feltétele annak, hogy az ökoszisztéma szolgáltatások továbbra is rendelkezésünkre álljanak és a jövőben is biztosíthassák az emberi egészség, gazdagság és jólét feltételeit. A Global Footprint Network új lábnyom előrejelző kalkulátora segítségével több jövőre vonatkozó forgatókönyv is bemutatásra kerül, melyek különböző erőforrás felhasználási, földhasználati és termelékenységi feltételezésekre épülnek. A „minden marad a régiben” forgatókönyv esetében kilátásaink komorak: még az ENSZ legszerényebb népesség és fogyasztásnövekedési előrejelzéseit és a legoptimistább klímaváltozási forgatókönyveit figyelembe véve is, 2030-ra két Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy a felesleges szén-dioxid elnyelődjön és a szükséges természeti erőforrások rendelkezésünkre álljanak. A különböző élelmiszer- és energiafogyasztási mintákat feltételező alternatív forgatókönyvek világosan jelzik az azonnali cselekvés szükségességét, ha be akarjuk zárni az emberiség ökológiai lábnyoma és a Föld biokapacitása közti egyre növekvő rést. Az elemzések kitérnek a kapcsolódó dilemmákra és döntési pontokra is.
