A környezeti tudatformálásnak – ahogy a kommunikációnak – több formája lehet. Tőlem szinte egyik sem áll távol. Tavaly májusig ment a radiocafén a holnapután, majd a Szívlapát alapítvány fenntartható szellemi fejlődésnek hívott egyetemisták ökotáboroztatásában segítettem, most pedig egy új módszert tesztelünk a PimpMyWall fiatal triójával.
Ökotudatosító falmatricákon törtük az agyunkat már tavaly nyár óta. Nem titok, hogy az ötlet maga Angliából érkezett, hiszen ezt itt a fejlövésen is megosztottam, de kerültünk minden hasonlóságot. Mostanra pedig elkészültünk!
Azokra a problémákra koncentráltunk, melyeket a mindennapjainkban tapasztalunk, de ezt még megspékeltük az infantilizmusunkkal és a fantáziavilágunkkal. Tudjuk, hogy a hétköznapokban kevés egeret látni, amelyik hajszárítóval fújja a füstöt, és tudjuk, hogy a sivatagban senki sem horgászna, ahogy azt is valószínűsítjük, hogy egy fa nem szokott kerékpározni… de mi így figyelmeztetünk.
Ha az irodában, kocsmában, színházban, otthon, suliban vagy bárhol segíthetnek matricáink a figyelmetlenség elkerülésében, akkor hajrá, vigyétek, ez itt nem falra hányt borsó!
A véleményeket is szívesen fogadjuk (pl. itt hozzászólásban), csak kíméletesen! ;)
