Davos 2013: Négy egyszerű környezeti elképzelés megfontolásra

A 2013-as Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) impresszív gyűjteményét szülte a jelentéseknek, ami gyors és hatékony cselekvésre ösztökél mind a klímaváltozás, mind a fejlődés, mind pedig a fenntarthatóság terén.

A Global Risks Report 2013 (Globális Kockázati Jelentés 2013) arra figyelmeztet, hogy a gazdasági és környezeti rendszerekre ható stresszek „frontális ütközés” felé tartanak, ami váratlan kihívások elé állíthatja a globális és a nemzeti rugalmasságot.

A Green Investment Report (Zöld Beruházás Jelentés) a 2°C-ot meghaladó hőmérsékletemelkedésre figyelmeztet, és évi 700 milliárd USD befektetését szorgalmazza 2030-ig az energiahatékonyságba, a megújuló energiaforrásokba, a fenntartható közlekedésbe, stb.

És két külső jelentés a WEF tájékoztatására, Reducing Risk and Driving Business Value (Kockázatcsökkentés és Üzleti Értékteremtés), a Carbon Disclosure Project-től, és az Accenture-től az Energizing Global Growth (A Globális Növekedés Elősegítése), melyek sürgetik a szállítói lánc menedzsmentbe a klímavédelmi kérdések beépítését, mint egy stratégiai választ a fogyasztói igényekre.

Ezek nem új üzenetek: az International Energy Agency már kérte a nagymértékű beruházást az energiarendszereink transzformálása okán; a Világbank tavaly ősszel hangsúlyozta a lehetséges következményeit a 4°C-os hőmérséklet emelkedésnek. Az Egyesült Nemzetek szervezetei, tudósok és civil szervezetek csoportjai régóta mondanak hasonlókat.

Tudjuk, mit kell tennünk. Davosban vajon nekik megvan az igazi erejük, hogy el is kezdjék megtenni?

Vezetők az üzleti, politikai és akadémiai életből 5 napra találkoznak Davosban (jan. 23-27), hogy megbeszéljék a globális, regionális és ipari témákat.

A WEF egy szokatlan gyűlés: inkább üzlet által vezérelt mint állami szektor által, nem nemzetek közötti, de részt vesznek a legfontosabb politikai vezetők, a gazdaságra fókuszál, de szélesen értelmezve, magában foglalva a globális politikát és biztonságot, pénzügyet, kereskedelmet, fejlesztést, környezetet, egészségügyet, oktatásügyet, nemek közötti különbséget, társadalmi felelősségvállalást és sok minden mást.

Az idei publikus program nem egy ülését szentelik kifejezetten a klímaváltozásnak vagy a fenntarthatóságnak; de minden nap felbukkan – amikor a jövő energiájáról, a globális fejlődésről, a kockázatokról, vagy arról van szó, hogy hogyan teremtsük meg a „gazdasági dinamizmust”.

És természetesen a fő kérdéssel birkózva Davosban: Hogyan építsünk szilárd globális gazdaságot – nincs-e szükség pénzügyi trükkökre, masszív túlfogyasztásra, vagy erős szocio-gazdasági egyenlőtlenségekre?

A klímaváltozást az elmúlt években kurtán elintézték egy mérgező félreértés miatt: hogy a környezet- és a klímavédelem költségeket és a produktív tőke eltérítését vonja maga után, ami inkább gyengíti a gazdaságunkat, mint biztosítja a hosszútávú fejlődést. Ezért a szerény megállapodások a klímafinanszírozásban, és az idegenkedés a karbonadóval, kereskedelemmel és a szabályozásokkal szemben.

A hatalmas katasztrófák, mint Sandy hurrikán, ébresztésében a politikusok és az üzleti vezetők felismerték, hogy az alkalmazkodásba és a katasztrófa kockázat csökkentésébe történő invesztálás tulajdonképpen megéri.

És mint azt a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet munkatársai jelezték egy nemrég kiadott politikai összefoglalójukban, az alkalmazkodásnak határai vannak; csak a pontos, agresszív mérséklés tudja megakadályozni a legrosszabb, hosszútávú klímaváltozást.

A klímavédelmi akciók nem várhatnak, amíg megtakarított pénzünk lesz, vagy amíg a zöld technológiák olcsóvá válnak. A fenntartható erőforrás menedzsment sem – a víz, termőföld és kulcsfontosságú alapanyagok már most szűkösen állnak rendelkezésre. Ráadásul, ahogy a WEF jelentések is alátámasztják, ezekbe a dogokba fektetni inkább erősíti, nem pedig gyengíti a gazdaságot.

Megfontolandó pontok

Tehát mit tehetnek a közigazgatás és a magánszektor vezetői Davosban?

Kezdetként, fejezzék be a harcot. Ha elhiszik, hogy a környezeti változások valósak és akadályozzák a fejlődést, ne blokkolják azokat a politikákat, amik ezekre vonatkoznak – legyen szó bár légszennyezési határértékről, erőforrás hatékonyságról, CO2 adóról, vagy tilalmi területekről. Minél szélesebb körűek ezek a szabályok, annál kevesebb embert fognak alapjaiban bántani, hiszen a versenytársak is ugyanazokkal a költségekkel fognak szembesülni. És igen, valakinek el kell kezdenie.

Másodszor, hagyd abba a fogyasztó hibáztatását. Igen, mindannyian olcsó termékeket akarunk, és minél többet. De ne tegyenek úgy a vállalatok, mintha nem lenne hatásuk az igények formálására. Te választod ki a fő termékeidet; te választod meg, hogy mely piaci lehetőségeket követed, és melyeket hagyod el.

Ahogy azt az Energizing Global Growth tanulmány megjegyzi, az egyik legjelentősebb fogyasztói trend a tudatosság; az emberek egyre inkább törődnek a fenntarthatósággal. A másik az Internet kapcsoltság, ami egy kulcseleme az új “sharing economy”-nak (megosztó gazdaság), ami kiváltja az anyagi fogyasztást egy, a technológia által elérhetővé váló megosztott szolgáltatásokkal és termékekkel. Hasznosítani fogod ezeket a trendeket? Támogatni fogod a fogyasztókat abban, hogy jó döntést hozzanak?

Harmadszor, gondolkozz hosszútávon. A vízbe és energiahatékonyságba, megújuló energiaforrásokba, szennyezés csökkentésbe és fenntartható szállítói lánc menedzsmentbe történő beruházások gyakran évek alatt megtérülnek, de először magas költségeket jelenthetnek. Ha egy vállalat top prioritása a részvényeseket boldoggá tenni negyedévről negyedévre, akkor sosem fog helyesen cselekedni. Ez az oka, hogy például az Unilever abbahagyta negyedéves jelentések kibocsátását. Elég bátor vagy, hogy ilyen jó példákat kövess?

Negyedszer – és ez a politikusoknak szól – ne támogass rossz ötleteket. Esetenként a piac remekül működik, mint amikor a biztosítók úgy döntenek, hogy a tengerparti területen az otthonokat nem biztosítják az áradás magas kockázatára. Természetesen az jó, hogy egy vihar után segítenek az embereknek elköltözni, de ne segíts nekik azon a helyen újjáépíteni, ahol újra és újra elpusztul. Elég erős tudsz lenni, amikor szükség van rá?

Két évtizede az Egyesült Államok elnöke, George H.W. Bush azért a kijelentéséért vesztett, mely szerint “az amerikai életvitel nem az alkudozásokról szól”. De őszintén, a bőségben élők közül csak nagyon kevesen nyitottak igazán arra, hogy feladják az életstílusukat. De elérkezett az idő, hogy beismerjük, mindannyiunknak fel kell adnunk valamit egy bizonyos ponton, vagy azt kockáztatjuk, hogy mindenünket elveszítjük.

Nincs második lehetőség. Csak úgy tudjuk megakadályozni a veszélyes klímaváltozást, etetni a 10 milliárd embert és megvédeni a bolygót, ha mindannyian kivesszük a részünket: a közigazgatási és a privát szektor, a globális Észak és a Dél. A tények az asztalon hevernek jelentés hegyek formájában. Davosban az erő cselekvésre kötelezhetne – ezt várjuk.

[írta: Johan L. Kuylenstierna, ügyvezető igazgató, Stockholm Environment Institute]