Visszatérés?

Igen, igen, ez itt a kérdés. Eltelt 2 év úgy, hogy semmi időm és energiám nem volt a Fejlövésre. Közben azt hittem, hogy lassan már a feledés homályába is veszett a blog, és már nem is érdekel túl sok embert, hogy miért nincs több tartalom. Kb. egy éve egy barátom megkérdezte, hogy mostanában csak én írok kevesebbet, vagy csak ő nem látja. Akkor azt hittem, hogy ez csak azért van, mert ő mégis csak barát, tehát figyel. Ezek után most tavasszal a Telekom új kommunikációs igazgatója tette fel a kérdést megismerkedésünkkor, hogy miért nem blogolok már. Na, ez már meglepetés volt! A legnagyobb meglepetés azonban pár hete történt, amikor útjára indult a Green Meetup, amihez első előadóként asszisztálhattam, és aminek a szervezője konkrétan a Fejlövést emlegette fel. És persze közben beszélgettünk Doransky-val is, meg volt Green-Go filmfesztivál, ahol védnökből valahogy zsűritaggá is avanzsáltam, és azokat a filmeket is szeretném megosztani… és tényleg mindenkinek köszönöm, aki győzködött és emlékeztetett! Jó érzés nem elveszni az idővel ;)

Közben persze sok minden nehezítette, és nehezíti még ma is, az írást – és ha tudtok ezekre tippeket, akkor ne kíméljetek! Mindenek előtt a Google úgy döntött, hogy beszünteti a Google readert. Innentől már a blogba se tudom beágyazva megjeleníteni a szerintem érdekes, új híreket. Átálltam a feedly-re és Bufferen keresztül osztom az új híreket twitteren és a Planet Fanatics facebook oldalán több-kevesebb sikerrel. Azt pedig sajnos nem tudom, hogy hogyan jeleníthetném meg a Fejlövésen ezeket, de bármelyiket használjátok, azon keresztül tudjátok követni.

Persze még a Google reader szomorú sorsa előtt megfeneklettem egy kicsit a radiocafé megszűnésével. Volt egy hosszú gyász időszak – ez szerintem érthető – amit nem könnyített meg az a tény sem, hogy fél éven keresztül próbáltuk felállítani a rádiót új alapokon, és mégsem jött össze. Eközben pedig, hogy mégse unatkozzak, belefogtam egy házépítésbe, ami egyáltalán nem úgy alakult folyamatában, ahogy azt terveztem, és ez kőkemény tanulópénz volt, de amennyire lehet öko (még fejlesztés alatt), és olyan tapasztalatot és ismeretet adott – amellett, hogy ma már imádom – amit könyvekből nem lehet elsajátítani. Erre persze ráment 1,5 évem búvárkodás nélkül is, ezért amint láttam az alagút végét, abba vetettem bele magam ismét. Nem utolsó sorban pedig beköltözésem utáni napon már rohantam is életem azóta egyik legmeghatározóbb társáért, a kutyámért, akinek köszönhetően szintén rengeteget tanulok magamról, róla és a környezetről. Ziggy (ez a neve) szintén egy jó nagy adag elfoglaltság a napi, nem csökkenő munka mellett, de szerencsére éjszaka alszik, és akár részese is lehet a Fejlövésnek ;)

Amikről tehát be tudok számolni: a házépítés rejtelmei (mit igen: szigetelés, tájolás, pelletkazán…, mit ne: barátom barátja villanyszerelő, összközmű…), kert és komposzt, búvárkodás (új utak és új értékek, pl. Kenya), Ziggy és nevelése (tükör módszer, első beszélgetés Csányi Vilmossal), fenntarthatósági napok (mert az is volt az évek során), munka, és ha még aktuális időben van időm inspiratív híreket fordítani és osztani, akkor azok. Ha ezek közül, vagy emellett van kiemelt, akkor szabad a pálya, javasoljatok, priorizáljatok, bármi!