A Times olvasata alapján az ENSz kormányok közti, klímaváltozást vizsgáló bizottság (IPCC) jelentése szerint az emberiségnek mindössze tíz éve maradt a környezeti változások megfékezésére, mielőtt olyan visszafordíthatatlan változások következnek be, amelyek a bolygó egyes részeit lakhatatlanná változtatnák.
Azonnal cselekednünk kell, ha meg akarjuk állítani a klímaváltozást
Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) beszámolója ezen a héten kerül nyilvánosságra. A jelentés több ezer olyan tudós munkáit összegzi, akik a klímaváltozás különböző eseteit tanulmányozták, s megkísérelték megjósolni, hogy ezek a változások hogyan gyorsulhatnak fel a közeljövőben.
A tanulmány konklúziója szerint, ha az emberiség nem stabilizálja az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását, s nem kezdi meg az emisszió csökkentését, kevés esélye van, hogy kezelhető szinten tartsa a globális felmelegedést.
A változások eredményeképpen megsemmisülhetnek az Amazonas mentén az esőerdők és a nagy korallzátony, emberek százmillió menekülhetnek el az Egyenlítő térségéből, s jelentős méretű földterületek kerülhetnek víz alá, ahogy a sarkvidékek jégtakarói elolvadnak.
Emellett Európában szinte kibírhatatlan hőségre lehet számítani a nyári időszakban, különösen a délebbre fekvő országokban, mint például Görögország, Spanyolország, vagy Olaszország, míg a kontinens északi területein nyári szárazságra, s csapadékos, viharos telekre lehet számítani.
„A következő tíz év kulcsfontosságú” – nyilatkozta a Times-nak Richard Betts a Hadley Centre klímakutató és előrejelző intézet egyik vezetője. „Ebben az előttünk álló évtizedben jelentős mértékben kell visszaszorítani a szén-dioxid kibocsátásunkat. Tíz év múlva ez a feladat sokkal nehezebb lesz.”
A tudósok egyik legnagyobb félelme, hogy az egyre emelkedő hőmérséklet, illetve az egyre nagyobb mértékben kibocsátott gázok felboríthatják azokat a természetes folyamatokat, amelyek egyensúlyban tartják ezeket a tényezőket.
Az emberi működés által évente kibocsátott mintegy 24 milliárd tonna szén-dioxid közel felét az erdők és az óceánok semlegesítik. Ha ez nem történne meg, a világ már jó néhány éve melegebb lenne pár fokkal. Azonban ahogy a szén-dioxid szintek emelkednek, a talaj kiszárad, s az ott élő baktériumok elkezdhetik lebontani a környezetükben található szerves anyagokat, s ezáltal az erdős területek is szén-dioxidot kezdhetnek kibocsátani. A tengerek és óceánok hőmérsékletének emelekdésével pedig fordított arányban csökken szén-dioxid elnyelő képességük.
A legfrisseb kutatási eredmények szerint ezek a katasztrofális változások akkor indulnak be, amikor a levegőben található szén-dioxid szintje eléri 550 ppm szintet (parts per million, vagyis minden milliónyi oxigénre 550 szén-dioxid molekula jut). Ez körülbelül a természetes arány duplája, amely a kutatók szerint 2040-2050-ben következhet be.
Azonnali leállásra lenne szükség
„Jelenleg a szén-dioxid kibocsátásunk valódi hatásait még nem érezzük, ugyanis a természetes rendszerek semlegesítik az igazán intenzív változásokat” – magyarázta Betts. „Azonban ha átlépjük a tűréshatárt, jelentős változásokra számíthatunk. Ez annyit tesz, hogy a következő néhány év során meg kell kezdenünk az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátásának jelentős mérséklését.”Betts aggodalmait alátámasztotta Dr. Malte Meinshausen, a Potsdam Institute for Climate Impact Research kutatója. Meinshausen számítógépes modellekkel szimulálta, mi történne tíz éven belül, illetve azon túl, ha a szóban forgó gázok kibocsátását egyik pillanatról a másikra meg tudnánk szüntetni.
Az eredmények szerint az azonnali közbelépés lehetővé tenné, hogy a szén-dioxid szintet 450 ppm-en tartsuk – vagyis az 550 ppm-es kritikus határ alatt. Természetesen Meinshausen és kollégái is elismerik, hogy ez egy kevéssé reális helyzet, ugyanis a világ kormányainak jelentősen eltér a véleménye a globális felmelegedésről. A legjobb megoldásnak azt tartanák, ha egy globális egyezmény születne az elkövetkezendő néhány éven belül. Ehhez valószínűleg újra kéne tárgyalni a kiotói egyezményt az emisszió csökkentéséről.
„El kell érnünk, hogy a szén-dioxid kibocsátás legkésőbb 2015-ben tetőzzön, majd utána évi 3 százalékos csökkenést kell elérnünk” – magyarázta Meinshausen. „Ha ezután a dátum után tovább növekszik az emisszió, sokkal nehezebben birkózunk majd meg vele a jövőben.”
Meinshausen állításait alátámasztotta Dr. Carol Turley a Plymouth Marine Laboratories munkatársa, aki azt vizsgálja, hogy az emelkedő szén-dioxid szintek miként savasítják el az óceánokat. Amikor a szén-dioxid oldódik a tengervízben, szénsav keletkezik. „A szénsav megakadályozza, hogy a tengeri élőlények – mint például a kagylók, korallok – felépítsék meszes héjukat, vázukat” – magyarázta Turley a Times-nak adott interjújában. „Ha 2100-ig nem érünk el jelentős eredményeket, az óceánokból számos élőlény eltűnhet, a koralloktól a planktonokig. Egy ilyen drasztikus változás egész ökoszisztémákat pusztíthat ki, nem beszélve a halászat megszűnéséről.”
Forrás: HVG
