Kezdjük azzal, hogy mi az az ISS.
Az ISS-t 1985-ben alapították. Az Institutional Shareholder Services (ISS) vállalatok csoportja, ami a befektetőket és vállalatokat támogatja a hosszútávú és fenntartható növekedés terén minőségi adatelemzői és értékelői segítségével. Közel 2000 főt foglalkoztat mintegy 30 telephelyen szerte a világon. Az ISS ma világvezetőnek tartja magát a vállalatirányítási és felelős befektetési megoldások, a piaci intelligencia és pénzügyi alapok szolgáltatásai, valamint az intézményi befektetők és vállalatok részére nyújtott események és szakmai tartalmak terén.
ESG-k az ISS-nél
Az ESG-t egy korábbi cikkben már ecseteltük a FTSE4Good megközelítése alapján. Az ISS-nél egy vállalat környezeti, társadalmi és vállalatirányítási (továbbiakban tényleg csak ESG) menedzsmentjét egy 100 értékelési kritériumrendszeren alapuló elemzésnek vetik alá, mely kritériumok java szektorspecifikus. Az indikátorokat, mint bármely befektetői értékelő esetén, természeteszesen ők is folyamatosan felülvizsgálják és fejlesztik, hogy azok megfeleljenek a legfrissebb tudományos eredményeknek, technológiai fejlesztéseknek, szabályozói változásoknak és társadalmi elvárásoknak.
Az elemzők a média és egyéb publikus források alapján gyűjtik az információt, interjúkat vezetnek a stakeholderekkel és információt keresnek a vállalat politikáiról és gyakorlatairól. Egy alapos vállalati és stakeholder párbeszéd szigorú ellenőrzéssel párosítva. Tulajdonképpen ez szolgálja a céljaikat és a mély kutatást.
Az ISS ESG vállalati értékelés módszertanát eredetileg az oekom research fejlesztette ki 25 éve, és fejlesztette azóta is folyamatosan. Az oekom kapcsán 5-6 éve született itt egy személyesebb cikk, de abban nem sok szó esett magáról az értékelési módszertanról, de fontossága miatt most helyet kap.
A mai ISS ESG értékelésbe több, mint 8.000 vállalat esik bele, amit 2020-ban 10.000-re akarnak növelni. Ezzel lefedik a fontosabb nemzeti és nemzetközi indexeket és további cégeket, melyeknek direkt kapcsolódásuk van a fenntarthatósághoz és a legfontosabb részvénykibocsátók, mégha nincsenek is tőzsdén.
Egy vállalat társadalmi és vállalatirányítási, valamint környezeti teljesítményének értékelése szektoronként megközelítőleg 100 környezeti, társadalmi és vállalatirányítási indikátoron alapul, melyek egy 800-nál több védett indikátor poolból kerültek kiválasztásra. Minden mutató független értékelésen esik át, ami egy tisztán definiált teljesítményelváráson alapul, és az eredményeket aggregálják úgy, hogy az egyes indikátorok és egyes témák lényegességi súlyozást kapnak, ami aztán az átfogó pontszámot (értékelést) adja. Ha nincs elérhető releváns vagy friss vállalati információ az adott indikátor esetén, és becsléssel sem lehet élni az előzetes szakértői definiált sztenderdek szerint (pl. ismert és már osztályozott ország sztenderdek), akkor az indikátor D- értéket kap. Az egyes indikátorok és az összesített pontszám is a D- (legrosszabb) és az A+ (legjobb) értékek között pontozódnak. Ezen összesített érték alapján határozzák meg a különböző kategóriákat.
Azon vállalatok kerülhetnek a Prime kategóriába, melyek elérik vagy meghaladják azokat a fenntarthatósági teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokat, amiket az ISS ESG támaszt az iparággal szemben. A ‘Prime’ vállalatok tehát a szektoruk vezetői fenntarthatóság terén, és ezért jobban pozícionáltak az ESG kihívásokkal és kockázatokkal szemben, egyben ezek lehetőségei terén is, szemben a ‘Not Prime’ kategóriájú vállalatokkal.
Iparágak a fenntarthatóság tükrében
A 2019-ben elérhetővé tett értékelési összesítőből érdekes képet kapunk a világ iparágairól ESG terén, amit sok esetben megérzéseink és a hírek is alátámasztanak, máskor viszont meghökkentőek. Ezekből jöjjön egy kis szemezgetés.
A fejlett országokban a fenntarthatóságban jól vagy kitűnően teljesítő cégek aránya az összes vizsgált vállalathoz képest az előző évi 17%-ról 21%-ra ugrott. Ez alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy a fenntarthatóság témája egyre fontosabb a fejlett országok vállalatai körében.
A jelentésben (2019 május) azt is megjósolták, hogy 2019-ben a következő kulcsterületek lesznek hangsúlyosak: klímaváltozás, felelős fogyasztás és erőforrás felhasználás, adatvédelem és a #MeToo valamint a diszkrimináció témái. A májusi jóslat 2019-re javarészt nálunk is beigazolódott, bár ez nem gondolom, hogy bárkit a szakmában meglepne.
Ami már kicsit meglepőbb, hogy a 2018-as adatokon alapuló értékelésiket összesítve úgy találták, hogy az iparágak közül a Háztartási eszközök és használati cikkek iparág cégei érték el a legnagyobb részben a Prime kategóriát (28,2%), amit a Félvezető gyártók (26,7%) és az Elektonikai eszközök és szerelvények szektor (21,7%) követ. Ezek az iparágak tehát, amelyben a legtöbb vállalat érte el a Prime kategóriát fenntarthatóság terén.
A legkevesebb Prime kategóriájú vállalat az Élelmiszer és ital (6,4%), az Olaj, gáz és éghető üzemanyagok (6%), valamint a Kiskereskedelem (4,8%) iparágak közül került ki. Közülük érdekli tehát a legkevesebb vállalatot a fenntartható fejlődés, vagy nekik a legnehezebb megfelelni az ISS elvárásainak.
Az iparági értékelések végeztével az is kiderül, hogy melyik a három legjobban teljesítő vállalat a szektoron belül.
A pénzügyi szektor legjobb 3 cége ebben az időszakban például a NIBC Bank, az ABN Amro Csoport és a Raiffeisen Bank voltak.
Ami számunkra izgalmasabb – mert ugye, „minden szentnek maga felé hajlik a keze” – az a távközlési szektor, ahol a Deutsche Telekom, a Magyar Telekom és az Orange végeztek az első három helyen (ABC sorrendben és nem értékeik alapján). Hangsúlyozom, hogy ez a 2018-as adatokra alapozott 2019-es jelentésben publikált első három helyezett. A tavalyi adatok értékeléseit egyelőre nem teszi publikussá az ISS, azokat csak a befektetők és az értékelésben résztvevők tudhatják. Minthogy az ESG értékelést a Telekomnál mi koordináljuk, így mi már tudjuk az eredményt. És annyit titokban elárulhatok, hogy nem lett rosszabb az előző évinél ;) A majd nem titkos eredményt az arról szóló oldalon meg is lehet majd nézni.
Még néhány összesített adat a jelentésből…
Az értékelt vállalatok 41%-a járul hozzá pozitívan termékein és szolgáltatásain keresztül az ENSZ Fenntartható Fejlődés Céljaihoz.
Érdekesség, hogy a felelős vállalatirányítás területén felmerülő problémák elsősorban a bankszektorban ütik fel a fejüket (17%).
ESG-vel kapcsolatos problémákat legnagyobb arányban az Egyesült Államokban (19%) észlelték, amit Brazília, India és Indonézia (4-4-4%) követett.
Meglepő, hogy a vizsgált 25.000 vállalat közül, mindösszesen 3.100 jelentett a klímateljesítményéről, a Scope 1 és 2 szerinti üvegházhatású gáz kibocsátásairól. Ez pedig már egy 5%-os emelkedés az előző évhez képest, elsősorban a fejlődő országoknak köszönhetően, melyben Kína és Hong Kong vezet, de összességében ez még mindig nagyon kevésnek tűnik. A vállalatoknak, melyek jelentenek az üvegházhatású gáz kibocsátásukról, 45%-a döntött úgy, hogy ezt nem teszi meg a CDP-n keresztül, kizárólag a saját fenntarthatósági / CSR jelentésében. 43%-a a vállalatoknak jelenti a kibocsátást mind az éves jelentésében, mind pedig a CDP-n keresztül.
A 609 vállalat, amelyik Prime kategóriában végzett az értékelésben – nem meglepő módon – vezetőnek mondható klímastratégia terén is. Közülük 157 (azaz 36,5%) konkrét SBT célt is kitűzött a kibocsátáscsökkentésre. (A Magyar Telekom kibocsátáscsökkentési céljait 2019. januárjában fogadta el az SBTi, így azt nem tudni, hogy beleszámították-e.)
A klíma után egy kicsit a társadalmi témák felé kanyarodva azt mutatja a jelentés, amiről a médiában is sokat hallottunk, hogy a fast fashion kapcsán a legnagyobb problémák a szállítói lánc menedzsmentben az emberi jogok kapcsán merültek fel a Ruházat és lábbeli kereskedelmi szektorban. Ebben a vezető régió Dél-Kelet-Ázsia, azon belül pedig Kína, India, Indonézia és Kambodzsa.
Az értékelésekből az is kiderült, hogy sok szektorban a nők milyen messze vannak még mindig az üvegplafon áttörésétől. Ezekben az átlag női vezetők aránya 15%-os, ami a 7%-os Félvezető iparág és a 26,6%-os Egészségügyi felszerelések és szolgáltatások iparág közötti sávban mozog.
És ezután…
Amennyiben a következő jelentést is májusban teszik közzé, akkor nem jósolok túl nagy eltérést az előzőhöz képest.
Talán többen mozdultak 2019-ben a klímavédelem terén, ami, lássuk be, egy elvárt mozgás ahhoz képest, hogy az előző évben a vizsgált vállalatoknak csak a 12%-a jelentett a CO2 kibocsátásáról.
Az azonban már egy érdekesebb kérdés, hogy mit okoz mindezekben a koronavírus és az ezzel járó krízis.
Az általános trendeket, generációs prioritásokat figyelembe véve azt mondtuk, hogy a felelősségvállalás egyre kiemeltebb témává fog válni a vállalatok életében, amit a BlackRock lépése még meg is fejelt. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, hogy meddig tart majd a krízis, mennyire vágja földhöz a vállalatokat, és hogy az újraépítkezéskor mivel fognak kezdeni a cégek.
Egyelőre az látszik, hogy világméretű hangsúlyt kap a társadalmi szolidaritás. Fókuszba került nem csak nálunk, de minden országban az egészségügy helyzete, és talán az is felmerül majd, hogy milyen egészségi állapotban van a társadalom. Az innováció és az oktatás új kihívásokkal néz szembe. És még sorolhatnánk.
A 2020-as témák a vállalatok környezeti, társadalmi és vállalatirányítási értékelésében pedig az eszmélés után az lesz, amit a stakeholderek a leghangosabban hoznak a világ tudomására, amely magatartást a leginkább jutalmaznak vagy büntetnek.
Biztos vagyok benne, hogy a klímavédelem terítéken marad. Ahogy a műanyag is. A vírusnak ugyan még nincs vége, de ahogy az egészségmegőrzés felértékelődik a világban, úgy várhatóan a vállalatoknál is, hiszen az ilyen kockázatos időkben nem mindegy, hogy a munkavállalók milyen immunrendszerrel bírnak. Talán a digitális technológia és az innováció új fókuszt kap, ahogy az oktatás is, és talán azon keresztül, hogy hogyan nyeri és tartja meg egy vállalat a tehetségeket.
Furcsa módon ma szinte minden területen az „alkalmazkodás” a kulcs. Meglátjuk, ezt hogyan lehet egy értékelési szemponttá tenni, vagy kell-e egyáltalán. Vagy ez lenne a megújulás, amiről Küllői Péter is beszélt?
Az biztos, hogy az újrakezdéshez kell majd elhatározás, rugalmasság, visszatérés, újragondolás és reform. Ezek elemei már a változók, és remélem, hogy ezek között a változók között már a fenntarthatósági értékrend is szerepel majd.
