Új barlangra bukkantak, Budapest szívében, a Gellért-hegyben, a Citadella alatt.
Az újonnan feltárt barlang kristályképződményekben rendkívül gazdag – jelentették be a napokban a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT) kutatói. A barlangra egy magántelken folyó építkezés során bukkantak rá, amikor a munkagéppel véletlenül felszakították a barlang felső járatának tetejét. A kutatók január elején fogtak neki a barlang feltérképezésének. Mostanra mintegy 60 méteres szakaszt sikerült feltárni, melynek legmélyebb pontján, – 17 méterrel a felszín alatt -, a hőmérséklet meglepően magas, 18 °C. Ez azt jelzi, hogy valószínűleg közvetlen összeköttetésben van a mintegy 60 méterrel mélyebben húzódó hévízszinttel.
„A Citadella-barlangban három, egyenként közel húsz négyzetméter területű terem található. Ezek a 4-6 méter belmagasságú termek a barlang leglátványosabb részei, a falait ugyanis igen változatos formájú és színű, főként aragonit- és gipszkristályok borítják. A pár centiméteres kristályok némelyike igen ritka megjelenésű: a hajszálvékony kristályok gyakorlatilag csak a lámpafényben felcsillanva vehetők észre. A barlangban található még két félméteres cseppkő is, ami azért érdekes, mert a hévizes barlangokban nem gyakori a cseppkőképződés” – nyilatkozta az MKBT kutatója a National Geographicnak.
A Citadella-kristálybarlangnak nevezett barlang érdekessége legfőképpen abban rejlik, hogy a Gellért-hegyben eddig még nem tártak fel hasonló méretű és kristályformákban ennyire gazdag barlangot. A hegy belsejében található mintegy 20-24 ismert barlang hossza legfeljebb pár méter, és kristályképződményekben szegény.
A Gellért-hegy további hírességei
A Gellért-hegy legismertebb barlangja a Szent Iván-barlang, vagy közismertebb nevén Sziklakápolna. A barlangban 1926-ban alakítottak ki sziklakápolnát, amely – az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend – a Pálosok tulajdonába került. Az 1950-es évek elején a hatóságok bezáratták, és befalaztatták a templomot. A rendszerváltás után a helyreállított kegyhely visszakerült a Pálos rendhez.
A Gellért-hegy másik, de már kevésbé ismert barlangját, amely összeköttetésben áll a Sziklakápolnával, az 1970-es években tárták fel, amikor elkészítették a Gellért-fürdőt a Rác-fürdővel összekötő alagútrendszert.
Tulajdonviszonyok
A magyar törvényi előírás szerint a barlangok a felfedezésük pillanatától kezdve az állam tulajdonát képezik, és védettséget élveznek (ex-lege), még akkor is, ha a bejáratuk magánterületen van. A tervek szerint a most feltárt új barlangnál a zöldhatóság egy alagutat épít a közterület irányába, hogy ezzel biztosítsák a barlang későbbi megközelíthetőségét.
A bejáratot jelenleg páncélajtóval zárták le, mert a szűkebb keresztmetszetű üregek barlangász tapasztalatokkal nem rendelkezők számára veszélyesek, és a látogatók a kristályokban is kárt tehetnének.
A kutatók kezdeményezték a természetvédelmi hatóságnál a barlang fokozottan védetté nyilvánítását. Az viszont még bizonytalan, hogy később a nagyközönség számára is látogatható lesz-e.
Szín- és formagazdag kristályok
A Citadella-kristálybarlang hévizes barlang, vagyis a felfelé áramló meleg víz oldotta ki, szemben a hidegvizes barlangokkal, amelyek a felülről beszivárgó víz oldásának hatására keletkeztek. A hévizes barlangokra jellemző, hogy kis alapterületűek, de a járatok kusza szövevénye többszintes barlangrendszert alkot; a járatokban pedig gyakori a hirtelen méretváltozás.
Mivel a hévíz magas hőmérséklete miatt kevesebb kalcium-karbonátot tartalmaz, a hidrotermás barlangokban ritka a cseppkőképződés, viszont annál gyakoribbak a vízből kiváló szulfátokból képződő változatos kristályok. A formakincset gazdagítják a víz által a járatok mennyezetébe vájt szabályos, kerekded mélyedések, az ún. gömbfülkék.
A 139 méterrel a Duna fölé magasodó, zömmel földtörténeti középidei dolomitból álló Gellért-hegy a Budai-hegység déli vonulatának részét képezi. A Gellért-hegyiekhez hasonlóan a Budai-hegység többi barlangjai is felszálló melegvizek egykori kioldása révén keletkeztek.
A környező, távolabbi karsztos területekről beszivárgó csapadékvíz több száz méteres mélységbe jutva felmelegszik (a föld belső hőjének köszönhetően), majd a Duna mentén húzódó törésvonalnál felszínre tör, miközben keveredik a felszín közelében lévő hidegebb karsztvízzel. Ennek köszönhetően alakultak ki többek között a budai oldal, Duna mentén sorakozó melegvizű gyógyfürdői.
A földtörténet során az éppen aktuális karsztvízszint közelében megindult a kőzet oldása, vagyis a barlangképződés. A pleisztocénben pedig, a Budai-hegység fokozatos kiemelkedésével a barlangok szárazzá váltak. Éppen ezért ezek a barlangok és a bennük lévő kristályok viszonylag fiatal képződmények, „csupán” pár százezer évesek.
Fotógalériát a National Geographic online-on találsz (fotó: Dominó Eszter)
(Forrás: National Geographic online)