Nem akarok arról írni, mennyire nehéz volt 2020. Az volt.
Nem szeretnék ábrándokat kergetni, hogy 2021 már csak jobb lehet. Lehet jobb. Kihívások, megpróbáltatások mindig voltak és lesznek is. Rajtunk múlik, mit kezdünk velük, mennyit generálunk pluszban, és az is, hogy hogyan éljük meg ezeket.
És miért ragadtam klaviatúrát az év utolsó napján? Természetesen azért, hogy mindenkinek boldog új évet kívánjak. Mindenkinek olyat, amilyet magának is kívánna.
És azért is, hogy ezzel kapcsolatban kérjek valamit. Nem sokat, csak hogy olvassátok el vagy nézzétek meg szekciónként linkelve a 13. Fenntarthatósági Nap résztvevőinek kéréseit, ragadjatok ki egyet-kettőt, és illesszétek be az új évi fogadalmaitokba.
Idén is csupa jó emberrel beszélgethettünk, akik úgy emberileg, mint szellemiségükben sokat jelentenek a társadalomnak. Ők mind kértek egyet, amivel jobbá válhatna az életünk. De ez rajtunk is múlik. Ahogy 2021 is…
BOLDOG ÚJ ÉVET!
Sipos Katalin, WWF: „A modern emberek jórésze teljesen elszakadt a természeti világtól. Nem érti, nem érzi, nem tudja, hogy milyen lelki-szellemi-fizikai kikapcsolódást ad a természet, és hogy milyen ősi viszony van köztünk és a körülöttünk lévő világ között. Ki a természetbe! Elmenni a PET-kupára, elmenni túrázni, biciklizni, kirándulni, vagy csak sétálni, vagy kimenni a Normafára. Vissza egy kicsit, hogy ez a kapcsolat újra létrejöjjön, mert bármilyen nehéz lépést kell megtenni a saját életmódunkban ahhoz, hogy jobb irányba menjen a világ, az motiváció nélkül nehezen megy, és iszonyatosan jó dolog látni, hogy a körülöttünk lévő élőlények, erdők azok tulajdonképpen itt vannak és visszafogadnak minket, ha normálisan állunk hozzájuk.”
Hankó Gergely, KSZGYSZ: „…próbáljuk meg kicsit figyelni magunkat, hogy milyen gyakran megyünk boltba, szükséges dolgokat vásárolunk-e meg, illetve, ha megvásárolunk valamit, azzal kit támogatunk. Minden elköltött forintunkkal támogatunk valakit: a termék előállítóját, csomagolóját, szállítóját, értékesítőjét. Gondoljunk egy picit a dolgok mögé és nézzük meg azt, hogy kiket támogatunk a megvásárolt termékekkel!”
Dr. Faragó Tibor: „Mindenkinek azt javasolnám kiskortól időskorig, hogy találjuk meg, mi teszi boldoggá a mindennapjainkat? … Mi az, ami élvezetessé teszi a mindennapokat? Ezek apróságok. Nagyon sok ember számára mindegy, hogy szegény sorban vagy gazdagabb sorban él, mi az, ami ma örömet okozott igazából? Most nem az anyagi jólét, hanem az emberi kapcsolatok például, vagy visszatérjek arra, amit előttem mondtak, nekem ma nagyon jó érzést okoztatok túl azon, hogy kisütött a nap, hogy egy kellemes baráti beszélgetés része lehettem, ez nekem egy élmény.”
Gulyás Emese, PhD, TVE: „Mindenki fedezze fel a vegetáriánus kaják fantasztikus világát, és jó mélyen ássa bele magát, illetve ezzel együtt az élelmiszerhulladék csökkentésére is figyeljen oda.”
Guld Ádám, PhD, Pécsi Tudományegyetem: „A médiahasználattal összefüggésben az embereket az önszabályozás jelentőségére szeretném ösztönözni, illetve hívnám fel a figyelmet, mivel ezt nagyon sokféle módon lehet értelmezni. Ez lehet egy kritikai médiafogyasztással összefüggő attitűd, hogy ne higgyünk el mindent. Aztán az önszabályozás vonatkozhat például a médiában eltöltött időtartalomra, tehát hogy azt próbáljuk meg behatárolni, például reggel eltöltök negyedórát hírolvasással, meg fél órát social media áttekintésével, de azon kívül megpróbálok mással foglalkozni, mert tényleg valahol ennek az egész problémakörnek, ami a média körül kezd kibontakozni, annak valahol a kulcsa a felhasználó. Azt nem lehet várni a nagy tech cégektől, meg a gazdasági óriásoktól, hogy megoldják ezt a problémát. Tehát itt sajnos az egyén szerepe lesz egyre inkább fontos, így ez az önmérséklet és az önszabályozás a médiával összefüggésben szerintem egy nagyon nagy feladatunk.”
Kemenesi Gábor, PhD, Pécsi Tudományegyetem: „Azt kérném mindenkitől, hogy legyünk okosabbak, mint a 100 évvel ezelőtti elődjeink voltak, tanuljunk a hibákból, amiket a történelem során vétettünk. És ezt nagyon kihelyezném a mostani járványra. Azért mondtam, hogy filozofikus, mivel nem is adok rá választ, hogy pontosan mire gondoltam, mert nagyon sok mindent tudunk tanulni 100 évvel ezelőtti eseményekből, és remélem sikerüli is fog.”
Küllői Péter: „Minden relációban próbáljunk meg felnőtt-felnőtt viszonyban élni.”
Simó György, Day One Capital: „Én azt szeretném, ha keresnének a világban egy olyan tárgyat, amin a fehér és a fekete közti összes szürke árnyalat megjelenik, és ezt kitennék a szobájukban, és amikor legközelebb nekiállnak egy problémával foglalkozni, vagy esetleg egy nagyon jól elhelyezett facebook kommentet megalkotni, előtte ránéznének a tárgyra és végiggondolnák, hogy tényleg ilyen fekete és fehér-e az ügy, amivel foglalkoznak, mint ahogy éppen kikívánkozik belőlük a válasz.”
Lénárt Viktor, GROW: „Végiggondolni, megfogalmazni időről-időre, hogy mi az, amiben mértéket tartanék ahhoz képest, amit kívánok, vagy kívánnék belőle azért, hogy aztán ez a mértéktartás ez valahogy az egyensúlyhoz hozzátegye azt a plusz ennyi részt. Mi az, amiben mértéket tarthatsz? Ez bármi lehet, amivel hozzájárulsz ahhoz, hogy ez a világ valahogy egyensúlyban maradjon és ezáltal te is betetted a magad plusz részét.”
Szvetelszky Zsuzsa: „Én azt szeretném kérni, hogy a nézők beszéljék rá 3 ismerősüket az egyéni felelősségre, és azok ők is beszéljék rá további 3 ismerősüket az egyéni felelősségre.”
Steiner Kristóf: „Ha már ez a 3 ember beszélget, akkor én arra is megkérném őket, hogy kommunikáljanak olyan emberekkel is emberként, akik adott esetben egy picit másképp gondolkodnak, mint ők. Legyen szó akár a tudományos megközelítésekről, politikáról, kisebbségeket illető kérdésekről, mivel a távolságok közöttünk nem csak fizikailag van jelen sajnos, hanem ezek a szakadékok azért is mélyülnek, mert különösen most nincs alkalmunk eszmét cserélni személyesen. Most ugye mindenki tényleg ugyanabban a facebook csoportban aktív, ahol mindenki úgy gondolkodik, mint ő, és aztán fél évvel később meglepődik, hogy úristen még ebben a csoportban, ahol mindenki vegán, még itt is mik vannak. Ez azért van, mert nem vagyunk hozzászokva, hogy olyanokkal beszélgessünk, akik nem pont úgy gondolkodnak, mint mi. Úgyhogy ne a szakadékokat mélyítsük, hanem kis kommunikációs hidakat építsünk ember és ember között, akkor is, ha ezek az emberek nem egyformák.”
