Szomorú jövőképet vetítenek elénk a természeti katasztrófák

A nyilvánvalót tagadni, egészen addig, amíg annak negatív hatásai elkerülhetetlenné nem válnak, fájdalmasan emberi vonás. Bizonyára sokak emlékeznek rá, hogyan kezdődött az utóbbi évtizedek ikonikus katasztrófafilmjeinek többsége: egy hírolvasó a világban tomboló, szokatlan időjárási jelenségekről számolt be, melyek megelőlegezték a filmek általában apokaliptikus jellegű fő cselekményszálát. Közös volt ezekben a filmekben, hogy a baljós előjeleket gyakorlatilag senki nem vette komolyan, egészen addig, amíg a katasztrófákat nem érezték szó szerint a saját bőrükön az emberek. Akkor talán még nem is sejtettük, hogy ezek a – sokszor unalomig ismételt forgatókönyvet követő – filmek valójában mennyire hűen mutatják be társadalmunk egyik leginkább önveszélyes hibáját: a tagadást.

A tudományos konszenzus szerint az utóbbi hetek szélsőséges európai időjárási eseményei és a klímaváltozás között egyértelmű a korreláció. Heves, pusztító viharok eddig is voltak, és előfordulásuk az időjárás természetes változékonyságának jele, azonban a hosszútávú adatsorok (pl.: az OMSZ által 1901-től vezetett időjárási adatok) azt mutatják, hogy ezek gyakorisága és intenzitása növekszik. Bár az éves csapadékösszeg várhatóan nem fog nagy mértékben sem csökkenni, sem növekedni, annak időbeli eloszlása változni fog. Ez azt jelenti, hogy egyre gyakrabban tapasztalunk majd hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékot és az azt kísérő jégesőt, illetve a heves időjárási események között hosszan elnyúló, csapadékmentes, aszályos időszakokat. Az idei nyár sajnos iskolapéldája ennek, és bár még a július sem ért véget, számos heves időjárási esemény sújtotta Európát.

Súlyos áradások Nyugat-Európában

Németországban több mint 150 ember vesztette életét az áradásokban, amikor július 13-án 1 nap leforgása alatt mintegy 150 milliméter csapadék hullott az ország nyugati területein. A hirtelen leeső, nagy mennyiségű csapadék felduzzasztotta a patakokat és kisebb folyókat, melyek medrükből kilépve elöntötték a településeket. Az áradások Adenau városát érintették legsúlyosabban.

Figyelembe véve, hogy Németország a világ technológiailag legfejlettebb országai közé tartozik, ráadásul ezidáig is komoly forrásokat mozgosítottak az árvíz-előrejelző rendszereik fejlesztésére, az európai szakértőket letaglózta a bekövetkező katasztrófa magnitúdója. Az ehhez fogható mértékű áradások előrejelzéséhez / megelőzéséhez a megváltozott klimatikus, hidrológiai és társadalmi faktorok komplex, rendszerszintű elemzésére lesz szükség a jövőben.

Egyes becslések szerint 2100-ra az árvizek okozta károk az évenkénti 48 milliárd Eurót is elérhetik kontinensünkön (jelenleg ez az érték 7,8 milliárd Euró). Fred Hattermann, a Potsdami Klímakutató Intézet hidrológus szakértője azt nyilatkozta, hogy néhány európai folyón már most is jól észrevehetőek a felmelegedés okozta változások. Példaként a Dunát hozta, melyen a szignifikáns, átlagosan 50 évente előforduló áradások immár akár fele ekkora időközönként is bekövetkezhetnek.

Németország nyugati szomszédja, Belgium, szintén történetének legsúlyosabb áradásait tapasztalta az utóbbi hetekben, amelyek összesen 36 emberéletet követeltek. A német határ közelében fekvő Pepinster városában hatalmas pusztítást végzett az ár.

Pepinsteri utcakép az árvíz után | Yves Herman, REUTERS

Belgium még javában végezte a helyreállítási munkálatokat, amikor az ország déli részén elterülő Vallóniát a heves esőzések nyomán kialakuló pusztító villámárvizek ismételten sújtották az utóbbi napokban. Az újabb áradások a Namur provinciában található Dinant városát érintették talán legsúlyosabban, ahol az utcákon hömpölygő víz elsodorta a gépjárműveket. Július 24-én egyetlen óra leforgása alatt 50-70 mm csapadék hullott le a térségben. A hirtelen lezúduló eső több helyen sárcsuszamlásokat is előidézett.

Az áradás az autókat is elsodorta Dinant-ban |Richard Fournaux, Belga

Belgium árvizeknek való kitettsége a kiszámíthatatlan téli csapadékeloszlás és a heves esőzések következtében jelentősen megnövekedett a ’90-es évek óta. A klímamodellek szerint a nyári átlagos csapadékmennyiség csökkenni fog, ugyanakkor az intenzív esőzések gyakoriságában növekedés várható. Bár ez a trend Európa nagy részére érvényes, Belgium a földrajzi adottságai miatt erőteljesebben fogja érezni ennek az eltolódásnak a hatásait.

Villámárvíz Londonban

Elárasztott utca Londonban | CNN

Július 25-én, vasárnap délután heves zivatarok okoztak villámárvizet London utcáin, fennakadásokat okozva a közlekedésben. A londoni rendőrség közleménye szerint a központi városrészt körülvevő Északi Körút jelentős károkat szenvedett. A víz több metróállomást elöntött, illetve néhány vasútállomást is le kellett zárni. Mindemelett a villámárvíz két városi kórházban is problémákat okozott.

Ami Londonban történt, ugyanúgy megtörténhet bármelyik európai nagyvárosban, így Budapesten is. Tavaly nyáron több alkalommal elő is fordult, hogy a főváros egyes részei járhatatlanná váltak az utcákat elárasztó víztől. A jelenlegi szürke, betonba fojtott infrastruktúra képtelen a klímaváltozás miatt átalakuló időjárási mintákhoz alkalmazkodni, ezért a szakértők a kék-zöld infrastrukturális elemek mielőbbi beillesztését javasolják a szélsőségeknek leginkább kitett városi tereken.(Ajánló: A kék-zöld infrastruktúráról)

Tornádó Csehországban

Június 24-én az amerikai viharvadászok videóin látottakhoz hasonló, becslések szerint az EF3-as erősséget is elérő tornádó csapott le a szlovák határhoz közel eső, csehországi Hodonínban. A tornádó 3 (más források szerint 5) emberéletet követelt és több száz sérültet hagyott maga mögött, nem beszélve arról, hogy hatalmas károkat okozott az infrastruktúrában. Hodonín utcái úgy néztek ki, mintha háború sújtotta volna a cseh települést.

Egy férfi kerékpározik a tornádó által lerombolt épületek közt | Ondrej Deml, CTK

Egymást érő hőhullámok hazánkban

Az idei nyár a pusztító viharok mellett a hőhullámokról is szól, melyek zavaró gyakorisággal követik egymást. A tartós hőség megterheli a szervezetet, és különösen az idősekre, gyermekekre veszélyes. Jelen cikk írásakor is harmadfokú hőségriasztás van érvényben.

A fővárosban, illetve nagyvárosokban élők vannak leginkább kitéve a hőhullámoknak, hiszen a betonrengetegben jelenlévő hősziget hatás tovább emeli a hőmérsékletet. „A legkomolyabb megterhelést jelentő harmadfokú hőségriadós napok (legalább 3 napig 27 °C vagy annál magasabb a napi középhőmérséklet) kiugró növekedését látjuk a fővárosban 1991-től. Míg a múlt század elején nem érte el a 2 napot sem évente átlagosan a legkomolyabb hőhullámokból származó napok száma (voltak évek, amikor ennél több volt, de olyan is, amikor nem fordult elő ilyen nap), s még az 1961–1990-es normált is csak 2 ilyen nap jellemezte, addig a jelen klímában már 7 nap felel meg átlagosan a harmadfok feltételének Budapesten. A legtöbb ilyen napot, 27-et, 2015-ben kellett elszenvedni.” (Másfél fok- Ami ma szélsőséges hőhullám, az a jövőben egy átlagos nyári nap lehet Magyarországon)

A tartós szárazságra és hőségre ráadásul az infrastruktúra sincs felkészülve, emiatt idén nyáron több Pest megyei településen is vízkorlátozást vezettek be az önkormányzatok. Gödöllőn részleges (8 és 21 óra között tilos volt locsolni, autót mosni, medencét feltölteni), de volt olyan település (Pécel), ahol teljes vízkorlátozást rendeltek el. A korlátozásnak elsősorban nem a vízhiány volt az oka, hanem sokkal inkább az évek során megnövekedett lakossági vízigény. Az utóbbi években gyors ütemben nőtt az agglomerációba költözők és az új háztartások száma, az infrastruktúra viszont nem követte ezt a változást.

Erdő-és bozóttüzek Görögországban

Július 27-én több mint 50 bozót-, illetve erdőtüzet lokalizáltak Görögországban, és több területen is a legmagasabb fokú tűzvédelmi készültség van érvényben. Az egyik tűzfészek a főváros, Athén közelében van, így az agglomerációban élőket már figyelmeztették, hogy amennyiben a helyzet tovább romlik, akár otthonaik elhagyásával is számolniuk kell. A tűzesetek a hosszan tartó, extrém aszály számlájára írhatók. A napokban várható erős szelek tovább nehezítik a tüzek megfékezésén dolgozó tűzoltók munkáját.

Az Athenhoz közelítő tüzek | EPA

A száraz, mediterrán hellén tájakon koránt sem meglepőek az effajta tűzesetek, a klímaválsággal együtt járó nyári csapadékhiány azonban növelni fogja az erdő-és bozóttüzek gyakoriságát. Nem csupán Görögország, de Olaszország déli területei és Spanyolország egyes vidékei is fokozottan ki vannak téve ennek a kockázatnak. Így ezekben az országokban a klímaadaptáció egyik fontos részét kell, hogy képezze a nyári tűzesetek minél hatékonyabb megelőzése és a károk mértékének enyhítése.

Erdőtüzek Szibériában

Ugyan nem Európa, de a napokban már hazánk fölött is látni lehet az Északkelet-Szibériában, Jakutföldön tomboló erdőtüzek füstjét. Az emberemlékezet óta nem látott mértéket öltő tüzek már 1,5 millió hektárt égettek fel, füstbe fojtva a tájat. A régió idén az utóbbi 150 év legszárazabb nyári időjárását tapasztalja a szokatlan, tartós hőség mellett. Ez a két tényező pedig, a magas hőmérséklet és a nedvesség hiánya, katalizátorként működik a tűzfészkek kialakulásakor. A helybéli lakosok szerint a szezonális tüzek intenzitása exponenciális mértékben megnőtt 2018 óta.

A Yakutsk városát bekebelező füst | Yevgeny Sofroneyev, AP

Míg a lángoló területek mentén fekvő apró falvak a fennmaradásért küzdenek, a közeli Yakutsk városát is beborította a fojtogató füst, ami komoly egészségügyi kockázatot jelent. A füstnek való tartós kitettség leginkább a gyermekekre és az idősekre veszélyes, de nagy kockázatot jelent a helyi kórházban ápolt koronavírusos betegekre is.

Mi lesz veled emberiség?

Bár a cím talán egy kicsit teátrális, a sokasodó természeti csapások árnyékából a jövőbe tekintve, egyre inkább látszik, hogy civilizációnk a jelenlegi formájában fenntarthatatlan. Nem rég nagy sajtóvisszhangot keltett, hogy a Yale Egyetem kutatója, Gaya Herrington összevetette az MIT kutatói által 1972-ben megírt tanulmányt, a Növekedés határait (különböző forgatókönyvek mentén vizsgálták az emberi civilizáció lehetséges fejlődési útjait) a jelenlegi globális trendekkel és aktuális adatokkal. A kutatás során pedig arra jutott, hogy szinte teljes egészében a tanulmányban felvázolt BAU (Business As Usual) forgatókönyv mentén haladunk, ami 2040-re jelentős visszaesést prognosztizál az emberiség életszínvonalában, úgy általában. Az összevetés során 10 változó mentén futtatott modelleket (Pl.: népességszám, termékenységi ráta, szennyezések szintje, élelmiszer termelés). A BAU-forgatókönyv azt feltételezi, hogy a következő években továbbra is a jelenlegihez hasonló ütemben szennyezzük a légkört, és használjuk fel bolygónk erőforrásait, mindezt pedig a fenntarthatósági szempontok figyelmen kívül hagyása mellett.

A profitérdekek hajszolta kibocsátások csökkentésére akár állami, akár vállalati szinten, ugyan már vannak célszámok, azonban ezek a távoli jövőbe kitolt dátumok csupán a valódi cselekvés illúzióját keltik. Hiszen a Meteorológiai Világszervezet (WMO) friss jelentése szerint 40 százalék az esélye annak, hogy a globális éves átlaghőmérséklet már a következő öt év legalább egyikében átmenetileg eléri a 1,5 Celsius-fokos emelkedést az iparosodás előtti időkhöz képest.

Azonnali, rendszerszintű változtatások nélkül a jelenlegi trendek a pozitív visszacsatolások révén egy gyorsuló ütemben melegedő bolygót vetítenek előre. Ilyen pozitív visszacsatolás mondjuk a következő egyszerű összefüggés: A növekvő átlaghőmérséklet több erdő-és bozóttüzet eredményez. A tüzek révén a fákban és talajban megkötött CO2 felszabadul, tovább fűtve a légkört, és tovább növelve az átlaghőmérsékletet.

A jó hír azonban az, hogy még nem késő cselekedni, és ha érdemi lépéseket teszünk a kibocsátások megfékezésére, a Növekedés határaiban bemutatott BAU-forgatókönyv helyett ráléphetünk a Stabil Világ (SW) elnevezésű szcenárió által felvázolt útra, amelyben az emberiség önként és tudatosan szab gátat a fenntarthatatlan gazdasági növekedésnek, mielőtt arra a szűkülő erőforrások és időjárási szélsőségek rákényszerítenék.

Források: