A 193 ország által egyhangúlag elfogadott 2030-ig elérendő 17 Fenntartható Fejlődési Cél (Sustainable Development Goals, röviden SDG-k) közül az idén már részletesen bemutattuk a Béke, igazság és erős intézmények (SDG 16), a Partnerség a célok eléréséért (SDG 17), a Fenntartható városok és közösségek (SDG 11), a Felelős fogyasztás és termelés (SDG 12), az Egészség és jólét (SDG 3), a Tisztességes munka és gazdasági növekedés (SDG 8), az Ipar, innováció és infrastruktúra (SDG 9), a Fellépés a éghajlatváltozás ellen (SDG 13), a Tiszta víz és alapvető köztisztaság (SDG 6), az Óceánok és tengerek védelme (SDG 14), a Megfizethető és tiszta energia (SDG 7), valamint a Minőségi oktatás (SDG 4) célokat.
A nyomtatásban megjelent cikk itt olvasható.
1. CÉL: A SZEGÉNYSÉG FELSZÁMOLÁSA
Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai közül az 1. a szegénység minden létező formájának felszámolására irányul. Erre azért van szükség, mert a világ népességének közel 10 százaléka extrém szegénységben él, és az olyan alapvető szükségleteik kielégítéséért küzdenek, mint az egészségügy, az oktatás, valamint a vízhez és a higiéniához való hozzáférés. Bár az utóbbi két évtizedben a szegénység csökkenésének általános tendenciáját figyelhettük meg globálisan, a koronavírus-járvány a visszájára fordította ezt a pozitív trendet: napjainkban több tízmillió embert fenyeget az extrém szegénység veszélye, ami a globális szegénység növekedését okozza több mint 20 év után. Ennek az egyik fő oka a fejlődő országokban végbemenő társadalmi és gazdasági válság; a pandémia munkások millióit szorította munkanélküliségbe, alulfoglalkoztatottságba és munkaszegénységbe.
Ráadásul a gazdaságilag elmaradott régiókban sokszor a munkahely megléte sem biztosít feltétlenül jobb életszínvonalat. A legfrissebb felmérés szerint világszerte a foglalkoztatottak 7,1 százaléka továbbra is az extrém szegénység szintjén éli mindennapjait, ami 2010-hez képest alacsonyabb, viszont a járvány következményeként ez a szám várhatóan növekedésnek indul. A szegénység felszámolásának sok oka lehet, de röviden is össze lehet foglalni: mert emberként a jólétünk egymástól is függ. A növekvő egyenlőtlenség káros a gazdasági növekedésre, és aláássa a társadalmi kohéziót, növeli a politikai és társadalmi feszültségeket, bizonyos körülmények között pedig instabilitást és konfliktusokat okoz. A szegénység minden fajtájának megszüntetése így nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is a legsürgetőbb feladatok közé tartozik, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai közül az első pedig ennek a feladatnak a megoldására fókuszál.
2030-ig elérendő célkitűzések
1.1: Mindenhol fel kell számolni a mélyszegénységet, ami jelenleg a napi kevesebb mint 1,25 USDból élőkre vonatkozik.
1.2: Legalább a felére kell csökkenteni a szegénységben élők arányát a férfiak, a nők és a gyermekek minden korcsoportjában, a nemzeti meghatározásoknak megfelelő minden vetületben.
1.3: A nemzeti sajátosságokat is figyelembe vevő szociális biztonsági rendszereket és intézkedéseket kell megvalósítani, a szociális védelmi minimumot is beleértve, és 2030-ra elérni, hogy ez átfogja a szegények és sebezhető társadalmi csoportok jelentős részét.
1.4: Egyenlő jogokat kell biztosítani minden férfinak és nőnek – különös tekintettel a szegény és a sérülékeny csoportokra – a gazdasági erőforrásokhoz, az alapvető szolgáltatásokhoz, a föld és más vagyon feletti tulajdon és használat jogához, az örökléshez, a természeti erőforrásokhoz, az új technológiákhoz és a pénzügyi szolgáltatásokhoz, a mikrofinanszírozást is beleértve.
1.5: A szegény és a kiszolgáltatott helyzetben levő csoportok ellenálló képességét ki kell alakítani, valamint kitettségüket és kiszolgáltatottságukat a klímaváltozással kapcsolatos szélsőséges eseményekkel, környezeti katasztrófákkal, illetve az egyéb gazdasági, társadalmi válságokkal szemben csökkenteni kell.
1.A: Jelentős erőforrásokat kell mobilizálni különböző forrásokból, beleértve a fejlesztési együttműködés megerősítéséből származó forrásokat ahhoz, hogy megfelelő és kiszámítható pénzügyi eszközöket lehessen nyújtani a fejlődő országok számára, különös tekintettel a legkevésbé fejlettekre az olyan programok és szakpolitikák végrehajtásához, amelyekkel elérhető a szegénység valamennyi formájának felszámolása.
1.B: Stabil szakpolitikai kereteket kell létrehozni nemzeti, regionális és nemzetközi szinten, amelyek a szegényeket és a nemek esélyegyenlőségét
támogató fejlesztési stratégiákon alapulnak, és elősegítik a befektetések felgyorsítását a szegénység felszámolására irányuló intézkedésekhez kapcsolódóan.
Tények és adatok
- Minden ötödik gyermek extrém szegénységben él. A szegénység, valamint a nélkülözés negatív hatásai a gyermek első éveiben életre szóló következményekkel járhatnak.
- Az extrém szegénységben élő munkavállalók aránya a felére csökkent az elmúlt évtizedben világszinten: a 2010-es 14,3 százalékról 2019-re 7,1 százalékra.
- Délkelet-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában várható az extrém szegénység legnagyobb mértékű növekedése körülbelül 32 millió emberrel, valamint további 26 milliónyian fognak a nemzetközi szegénységi küszöb alatt élni a koronavírus-járvány következtében.
- 2016-ban a bolygó népességének 55 százaléka – körülbelül 4 milliárd ember – nem részesült semmilyen szociális védelemben.
- A legfrissebb számítások szerint 2015-ben a világ népességének 10 százaléka, ami 734 millió embert jelent, 1,9 dollárnál kevesebb napi bevételből gazdálkodhatott.
2020-as fejlődés
A koronavírus-járvány miatt az előrejelzések szerint későbbre tolódhat az extrém szegénység megszüntetésére irányuló globális cél teljesítése.
A világ extrém szegénységben élő lakosságának aránya a 2010. évi 15,7 százalékról 2015-ben 10,0 százalékra csökkent. A mérséklődés üteme azonban 2019-re lelassult, mindössze 8,2 százalékot ért el, ami kevesebb, mint amennyi eredetileg a cél teljesítéséhez szükséges. Ennek következményeként már a koronavírus-járvány kezdete előtt is azt mutatták az előrejelzések, hogy 2030-ra nem sikerül teljes mértékben elérni a szegénység minden létező formájának felszámolását, sőt, a járvány hatására 1998 után elsőként növekedést jósolnak. A becslések szerint a várt emelkedés 71 millió embert kényszerít az extrém szegénység szintjére. Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában lesz várhatóan a legnagyobb az extrém szegénységben élők növekedése további 32 millióval, illetve 26 millió ember él majd a nemzetközi szegénységi küszöb alatt.
A járvány következtében a munkaszegénység meredeken emelkedni fog.
Globálisan az extrém szegénységben élő munkavállalók aránya a felére csökkent az elmúlt évtizedben: a 2010 -es 14,3 százalékról 2019-ben 7,1 százalékra. A mérséklődés üteme azonban már 2013 óta lassul, ezért a 2030-ig kitűzött cél eléréséhez további erőfeszítések megtétele szükséges. Sajnos az eddig elért eredményeket sem kerüli el a járvány negatív hatása, így várhatóan több millió ember kerül a szegénységi küszöb alá.
2020 áprilisától az ajánlott vagy kötelező munkahelybezárások világszerte a munkáltatók 81 és az egyéni vállalkozók 66 százalékát érintették, ami súlyosan korlátozta a munkahelyek számát és a jövedelmeket.
A szociális védelem lefedettsége régiónként nagymértékben eltérő, emiatt pedig sokan vannak kitéve a jelenlegi válság hatásainak.
A Covid–19-járvány rövid és hosszú távú gazdasági következményei világszerte súlyosan érintik az országokat, azonban az erős szociális védelmi rendszerek elengedhetetlenek a hatások mérsékléséhez és sok ember szegénységbe kerülésének megakadályozásához. Ennek ellenére a világ lakosságának 55 százaléka – mintegy 4 milliárd ember – nem részesült semmilyen szociális védelemben 2016-ban, és a munkanélküliek mindössze 22 százaléka kapott munkanélküli-segélyt. 2020 februárjáig csak 87 országban volt védelmi program
az állástalanok részére a nemzeti jogszabályokban rögzítve, és ezen országok közül is csak 34 fedezte az egyéni vállalkozókat is. A munkanélküli-segély mértéke azonban minden országban eltérő. Míg Új-Zélandon és Ausztráliában az állástalanok fele részesül segélyezésben, addig ez a szám a karibi térségben és Latin-Amerikában 12, a szubszaharai Afrikában pedig 3 százalék.
A katasztrófák aránytalanul magasabb részben érintik a legkevésbé fejlett országokat.
A biológiai veszélyek, mint például a Covid–19, valamint a természeti katasztrófák, mint a hurrikánok, az árvizek, a földrengések és az erdőtüzek, súlyosbítják a szegénységet. A legfrissebb Sendaikeretrendszeren alapuló jelentés alapján 23 458 halálesetet és 2164 eltűnt személyt tulajdonítottak katasztrófáknak. Közvetlen gazdasági veszteséget 63 ország jelentett be, 23,6 milliárd dollár értékben.
Ennek 73 százaléka (17,1 milliárd dollár) a mezőgazdasági, 16 százaléka (3,8 milliárd dollár) az ingatlanszektorban keletkezett. A katasztrófák gazdasági hatásai is súlyosabbak voltak a legkevésbé fejlett országok esetében a gazdaságuk méretéhez képest. Habár a jelentést tevő 17 ország GDP-je a többi, veszteségeket jelentő országhoz képest csupán 2 százalék, mégis, a közvetlen gazdasági károk 10 százalékát ezen országok szenvedték el. Emberéletekben mérve pedig az összes haláleset 29 százalékát ebből a 17 országból jelentették.
MAGYAR EREDMÉNYEK
Magyarország az Európai Unió tagállamai között az 1. cél teljesítése során elért eredmények alapján a középmezőnyben található, a szomszédos országok közül Szlovákiával együtt. Az első alcél a súlyosan rászorulók arányát kívánja csökkenteni, amely esetében Magyarország a cél teljesítése felé jó úton halad, de további erőfeszítések megtételére van szükséges. Azok az emberek tartoznak ebbe a csoportba, akik a következő 9 állításból legalább négyet a saját bőrükön érzékelnek:
- képtelenek a bérleti díjakat vagy közüzemi számlákat fizetni;
- nem tudják melegen tartani a lakóhelyüket;
- váratlan kiadásokkal szembesülnek, amelyeket nem tudnak kifizetni;
- nincs lehetőségük minden második nap húst, halat vagy ezekkel egyenértékű ételt fogyasztani;
- nem tudnak egy hét nyaralást megengedni maguknak az otthonuktól távol;
- nincs autójuk;
- nincs az otthonukban mosógép;
- nincs színes tv-jük;
- nincs telefonjuk.
A második alcél, amelyben Magyarország az első alcélhoz hasonló eredményt ért el, azt vizsgálja, hogy 2019-ben az 5,5 dolláros szegénységi küszöb alatt élő emberek vásárlóerő-paritása mekkora a 2011-es árakhoz képest. A vásárlóerőparitás árfolyamát nemzetközileg elsősorban az egyes országok életszínvonalának összehasonlítására használják.
A harmadik, egyben a három cél közül az egyetlen teljesített, azon emberek arányáról szól, akik a szociális transzferek (például nyugdíj, táppénz, munkanélküli-segély vagy családi pótlék) után a nemzeti medián jövedelem 60 százalékát nem meghaladó jövedelemmel rendelkeznek.
Tippek, amiket egyéni szinten tehetsz a szegénység felszámolása érdekében
- Vásárolj fair-trade címkével fémjelzett termékeket (ruha, kávé, csokoládé, stb.) a méltányos kereskedelmi rendszer támogatása érdekében, ami azt jelenti, hogy az alkalmazottakat méltányosan jutalmazzák az elvégzett munkájukért!
- Rendszeresen támogass hátrányos helyzetű gyermekeket, hogy lehetőségük legyen hozzáférni az alapvető élelmiszerekhez, az oktatáshoz és az egészséges életmódhoz szükséges lehetőségekhez! Ezt megteheted olyan szervezeteken keresztül is, mint az Afrikáért Alapítvány.
- Segítsd a hasznos készségek elsajátítását, vagy tarts rövid tanfolyamokat
közösségi központban (számítógépes ismeretek, önéletrajz készítése, állásinterjúkra való felkészülés)!
2. CÉL: AZ ÉHEZÉS MEGSZÜNTETÉSE
Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai közül a 2. szerint véget kell vetni az éhínségnek, elérni a teljes élelmiszer-biztonságot, javítani a táplálkozást és előmozdítani a fenntartható mezőgazdaságot.
A rendkívüli éhínség és az alultápláltság komoly akadályt gördít a fenntartható jövő elé, és egy olyan csapdát teremt az emberek számára, amiből nehéz szabadulni. Az éhség és az alultápláltság csökkenti az érintett egyének produktivitását, valamint hajlamossá válnak a betegségekre is. Így gyakran nem tudnak több pénzt keresni és az életminőségükön javítani. Jelen állás szerint a világon 2 milliárd embernek nincs rendszeres hozzáférése biztonságos, tápláló és elegendő élelmiszerhez, közülük pedig 144 millió 5 év alatti gyermeket érint a tápanyaghiány okozta lesoványodás, ami miatt a jövőben az átlagnál nagyobb eséllyel szenvednek tartós egészségkárosodást.
A fegyveres konfliktusok, a klímaváltozás negatív hatásai és a sáskajárások mellett a járvány további veszélyt jelent az élelmiszer-ellátó rendszerekre.
A bizonytalanság és a csökkenő élelmiszer-termelés mind hozzájárult az élelmiszerhiányhoz és a magas élelmiszerárakhoz, ami miatt rengeteg ember számára részben vagy teljesen elérhetetlenné váltak bizonyos élelmiszerek. A mezőgazdasági szektorba történő beruházások elengedhetetlenek az éhezés és a szegénység csökkentéséhez, az élelmezésbiztonság javításához, a munkahelyteremtéshez és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség növeléséhez. Az ENSZ pedig ennek függvényében alkotta meg a 2030-ig elérni kívánt célkitűzéseit.
2030-ig elérendő célkitűzések
2.1: Fel kell számolni az éhezést tekintettel minden emberre – különösen a szegény és kiszolgáltatott helyzetben levő csoportokat és csecsemőket –, és
hozzáférést kell biztosítani a biztonságos, tápláló és elegendő élelmiszerhez egész évben.
2.2: Fel kell számolni az alultápláltság minden formáját, beleértve 2025-ig a nemzetközileg meghatározott célok teljesítését az 5 év alatti gyermekek alulfejlettségére és kóros soványságára vonatkozóan, valamint a serdülő lányok, a várandós és szoptató anyák, illetve az idősek táplálkozási
szükségleteinek kezelését.
2.3: Az élelmiszer-kistermelők, különösen a nők, őslakosok, családi gazdaságok, állattenyésztők és halgazdálkodók mezőgazdasági termelékenységét és jövedelmét meg kell duplázni, beleértve a biztonságos és egyenlő hozzáférést a földhöz, egyéb termelő erőforrásokhoz és alapanyagokhoz, ismeretekhez, pénzügyi szolgáltatásokhoz, piacokhoz, értéknövelő lehetőségekhez és a nem mezőgazdasági munkalehetőségekhez.
2.4: Olyan fenntartható élelmiszer-termelési rendszerek létrehozását kell biztosítani és rugalmas mezőgazdasági gyakorlatokat alkalmazni, amelyek
növelik a termelékenységet és a termelési volument, segítenek az ökoszisztémák fenntartásában, erősítik a klímaváltozással, szélsőséges időjárással, szárazsággal, árvizekkel és egyéb katasztrófákkal kapcsolatos alkalmazkodási képességet, valamint fokozatosan javítják a föld és a talaj minőségét.
2.5: 2020-ig el kell érni, hogy fennmaradjon a magvak, termesztett növények, haszon- és háziállatok, illetve vadon élő rokonfajaik genetikai sokfélesége, többek között nemzeti, regionális és nemzetközi szinten megfelelően irányított és diverzifikált vetőmag- és palántabankok révén, valamint elő kell segíteni, hogy a genetikai erőforrások és az azokhoz fűződő hagyományos tudás hasznosításából származó előnyökhöz mindenki hozzáférjen és azokból igazságos és méltányos módon részesüljön, a nemzetközi megállapodások szerint.
2.A: Fokozni kell a beruházásokat – többek között a nemzetközi együttműködés fokozása révén – a vidéki infrastruktúra, a mezőgazdasági kutatások és az ismeretterjesztési szolgáltatások, a technológiai fejlesztés, a növényi és állati génbankok területén azért, hogy növekedjen a mezőgazdaság termelési kapacitása a fejlődő országokban, különösen a legkevésbé fejlettekben.
2.B: Ki kell javítani és meg kell előzni a világ mezőgazdasági
piacain a kereskedelmi korlátozásokat és torzításokat, beleértve a mezőgazdasági exporttámogatások valamennyi formáját, valamint az ezekkel egyenértékű hatású minden exportintézkedés párhuzamos felszámolását a dohai fejlesztési menetrend mandátumának megfelelően.
2.C: Az élelmiszeráruk és azok származékos piacainak szabályos működését biztosító intézkedéseket kell hozni, és elő kell segíteni a piaci, különösen az élelmiszer-tartalékokkal kapcsolatos információkhoz történő gyors hozzáférést az élelmiszerárak szélsőséges ingadozásának korlátozása érdekében.
Tények és adatok
- A jelenlegi becslések szerint közel 690 millió ember éhezik világszerte. A következő évre ez a szám 10, míg öt év múlva 60 millióval is nőhet.
- A világ nagy része alultáplált. Közülük 381 millióan Ázsiában, több mint 250 millióan pedig Afrikában élnek, ahol az alultápláltak száma gyorsabban nő, mint bárhol a világon.
- 2019-ben az 5 év alatti gyermekek 6,9 százaléka (vagyis 47 millió) szenvedett sorvadástól vagy akut alultápláltságtól, melyet a korlátozott tápanyagbevitel és fertőzések okoztak.
- Ha a legújabb tendenciák folytatódnak, az éhínségben szenvedők száma 2030-ra meghaladja a 840 milliót, vagyis a világ népességének 9,8 százalékát.
- 2019-ben közel 750 millióan – vagyis csaknem minden tizedik ember a világon – voltak kitéve súlyos élelmezési bizonytalanságnak.
2020-as fejlődés
A Covid–19 következtében a közelmúltban megnövekedett élelmiszer-bizonytalanság valószínűleg tovább fog súlyosbodni.
2014 óta a krónikus élelmiszer-bizonytalanság globális előfordulása gyakorlatilag változatlan maradt, valamivel 9 százalék alatt. Az éhezők összlétszáma azonban több egymást követő év során lassú növekedésnek indult. 2019-ben csaknem 690 millió ember szenvedett emiatt, közel 60 millióval több, mint 2014-ben. Az éhség megszüntetése önmagában nem biztosítja, hogy mindenki hozzájusson elegendő és tápláló élelmiszerhez. Becslések szerint a globális lakosság 25,9 százalékát – mintegy 2 milliárd embert – érintett a mérsékelt vagy súlyos élelmezésbizonytalanság 2019-ben, ami a 2014-es 22,4 százalékhoz képest jelentős növekedést jelent.
Azok, akik súlyos élelmiszer-bizonytalanságban élnek, kifogyhatnak az élelemből, és legrosszabb esetben egy vagy akár több napot is eltöltenek evés nélkül. A konfliktusokkal, az éghajlatváltozás okozta negatív hatásokkal és a pusztító sáskajárásokkal együtt a Covid–19 további veszélyt jelent az élelmiszer-ellátó rendszerekre. Becslések szerint 2020-ban körülbelül 132 millió ember szenvedhetett krónikus élelmiszer-bizonytalanságban a Covid–19 miatt.
A hátrányos helyzetben lévő kistermelőket súlyosan érintik a járvány hatásai.
A kistermelők világszerte kritikus szerepet játszanak az élelmiszer-termelésben, annak ellenére, hogy gyakran szembesülnek olyan nehézségekkel, mint a termőföldhöz és a termelési eszközökhöz, a banki és pénzügyi szolgáltatásokhoz, információkhoz és piacokhoz való hozzáférés. A jelenleg is elérhető adatok szerint a kistermelők aránya az összes élelmiszer-termelő között Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában 40 és 85 százalék között van. Az átlagos termelékenységük azonban jóval alacsonyabb, mint a nagytermelőké, és a legtöbb országban a jövedelmük kevesebb mint a fele a nagyobb termelőkéhez képest. A koronavírus terjedésének megakadályozására bevezetett lezárások miatt a vállalkozások és a helyi piacok bezártak, és a kistermelők gyakran nem tudták eljuttatni termékeiket a fogyasztókhoz.
Sürgős intézkedésekre van szükség a legsebezhetőbbek, a gyermekek táplálkozási állapotának védelme érdekében a járvány idején.
A krónikus alultápláltság vagy a csökevényesedés nagy kockázatot jelent a gyermekek számára, hiszen sokkal inkább kitetté válnak a különböző fertőzéseknek, emellett összefüggés figyelhető meg a táplálékhiány és az elégtelen kognitív fejlettség között is. Az ötévesnél fiatalabb, csökevényes gyermekek aránya a 2000-es 32 százalékról 21-re csökkent 2019-re, azonban így is 144 millió öt év alatti gyermeket érintett. Ezek a gyermekek főként két régióban élnek: Dél-Ázsiában (39 százalék) és a szubszaharai Afrikában (36 százalék).
2019 -ben az öt év alatti gyermekek 6,9 százaléka (nagyjából 47 millió) szenvedett fejlődési visszamaradottságtól vagy akut alultápláltságtól, amelyet a korlátozott tápanyagbevitel és a fertőzések okoztak. Ez jóval meghaladja a 2025-re vonatkozó öt- és a 2030-ra kitűzött háromszázalékos globális célkitűzést.
A mezőgazdaságba történő beruházások a gazdaság többi részéhez képest továbbra is csökkennek.
A mezőgazdaságba történő állami beruházások fokozzák a termelékenységet, vonzóvá teszik a magánbefektetők számára a szektort, és segítenek csökkenteni a szegénységet és az éhezést. Ennek ellenére az állam hozzájárulása a mezőgazdasági szektorhoz, illetve maga az ágazat hozzájárulása a GDP-hez 2001 óta folyamatosan csökken. Ez annak a következménye, hogy az 1980-as évektől kezdve egyre kevesebb támogatást kap maga a szektor, aminek az az oka, hogy ezek a támogatások inkább a szociális ágazat problémáinak megoldására irányulnak.
MAGYAR EREDMÉNYEK
Magyarország az eddig tárgyalt célok közül a 2. cél teljesítésében áll a legrosszabbul. Elsősorban két alcél teljesítésében, amelyek esetében javulás helyett további romlás következett be. Az egyik ilyen alcél az elhízás előfordulására, a másik pedig az élelmiszerek trofikus szintjére vonatkozik. Az utóbbinak az értelmezése kicsit bonyolult: az emberek étrendjének energiaintenzitását mérik, azaz, hogy mennyi befektetett energia szükséges a kívánt élelmiszerek előállításához. A magasabb trofikus szint az energiaigényes állatok nagyobb mértékű fogyasztását jelenti, és Magyarország kifejezetten magas szinten áll ebben a mérőszámban. Stagnál az EU-ban betiltott növényvédő szerek kivezetésére irányuló célkitűzés is. A negatívumok mellé azonban párosulnak pozitív, reménykeltő eredmények is. A bruttó nitrogénmérleg a mezőgazdasági területeken, valamint a mezőgazdaságból származó ammóniakibocsátás szintje is az alcél teljesítése felé halad.
Tippek, amiket egyéni szinten tehetsz az éhezés megszüntetése érdekében
- Támogasd a helyi gazdákat azzal, hogy az élelmiszert termelői piacon vásárolod meg!
- A dományozz tartós élelmiszert jótékonysági szervezeteknek!
- Támogass élelmiszer-segélyezési programokat! Akár önkéntességgel is támogathatod például a Budapest Bike Maffia vagy a Heti Betevő munkásságát!
- Tarts egy zsák almát vagy konzervet az autóban a hajléktalan emberek számára!
- Sok éhező ember habozik segítséget kérni, tartva a megbélyegzéstől és a
szégyentől. Beszélj a tévhitekről, és taníts másokat az éhező emberek valóságáról!
