Rengeteget változik Hurghada. Minden alkalommal újdonságok fogadnak. Már van egyen-taxi! Az arabok persze ettől még ugyanúgy játszadoznak – most a kilométerórát takarják le, mintha nem is létezne.
Sajnos a Vörös-tenger is változik. Lepusztult korallfalak fogadtak sok helyen. Kb. ugyanazt merültük, amit tavaly októberben, ami lehetőséget adott az összehasonlításra. Elkeserítő volt a látvány.
Merülőhelyek:
- 04.19. – El Fanadir, El Fanous West
- 04.20. – Umm Gamar, Shaab Bruhr
- 04.21. – Shaab El Erg, Iris Shaab Westa
- 04.22. – El Mina, Gotta Abu Ramada, Gotta Abu Ramada West
- 04.23. – Small Giftun, Shaab Sabrina
Nos, akkor a leírás, természetesen képekkel, hogy ne kelljen sokat gépelnem :)
Április 18. Budapest – Hurghada
A szállodánk a Le Pacha nevet viseli. Ezt senkinek nem ajánlom, kivéve, ha szereti a hirtelen váltakozó forró- és higedvizű zuhanyzást, kedveli az együttélést és sorbanállást az oroszokkal, elviseli, hogy 10 °C-os hideg van a szálloda közös helységeiben, valamint nem szándékozik jókat enni. A szobák jóképűek voltak, csak a miénk esetén az erkély hiányzott, ahol merülések után szeretünk egy üveg sört elfogyasztani és írogatni a naplót, meg persze beszélgetni. Az, hogy az ablakot sem lehetett kinyitni, mert tűzfalra nézett, és alattunk egy zajos és büdös motor zúgott, már meg sem lepett. Az egyetlen, de tagadhatatlan előnye a Le Pachanak, hogy a központban van – persze rajta kívül sorakozik még pár hotel itt.
Természetesen az első napon már nem lehetett kihagyni a shisházást, amihez az Ali Babát (helyi shisházó hely) látogattuk meg. A macskák olyan tiszteletnek örvendenek itt, hogy a mögöttünk lévő kanapén is édesdeden szuszoghatott egyikük. Ez egy itthoni kávézóban például nem feltétlenül lett volna megtűrt dolog.
Április 19. – El Fanadir, El Fanous West
- El Fanadir
- mélység: 20,9 m
- idő: 38 min
Erről a helyről sajnos nincs képem. Itt volt ugyanis a check dive, nemcsak nekünk, de a fényképező vízalatti tokjának is, hogy ne érjen később kellemetlen meglepetés.
- El Fanous West
- mélyég: 12,1 m
- idő: 50 min
A merülést Cr@sh vezette gyakorlatként. Ügyesen vissza is talált a hajóhoz, csak épp fotózásra nem volt sok idő. Kicsit hajtósra sikerült.
Hazafelé utazva kiszúrtuk a helyi hentest is. Tanulságos kép egy olyan helyen, ahol a legyek nem kímélik az élőket, sem a holtakat. Az este ismét a shisháról és a sörről szólt. Ezúttal arra jöttem rá, hogy a macskák szeretik a shishát :)
Április 20. – Umm Gamar, Shaab Bruhr Umm Gamar
- Umm Gamar
- mélység: 26,8 m
- idő: 44 min
Jó hely ez. Akkora üveghal-rajt láttam, amilyet még soha. Szerintem a képek magukért beszélnek. Persze emellett a sok giccsnek tűnő színes korall és csillogó halak képe fogad.
- Shaab Bruhr Umm Gamar
- mélység: 25 m
- idő: 51 min
A merülést a bohóchalakkal kezdtük. Egy bátor páros óvta a fészket. Aztán úgy 20 méter körül megláttam egy szarvashal rajt, akik kb. 25 m mélyen voltak. Ezek a jópofa halak hihetetlen hűséggel mindig párban járnak. Rajban még sosem láttam őket. Kénytelen voltam megnézni. Ez a példa nem követendő! Cr@sh-től is elnézést kértem a magam módján. A merülést még egy hatalmas muréna haver is tarkította.
Tulajdonképpen nem lett volna rossz merülés ez, ha a súlyok tekintetében nem a lustaságot választom, hanem lemerülés előtt visszaúszom a plusz kilókért a hajóhoz. Mert ugye 10 mm-nyi ruha nem egyenlő egy 5 mm-es ruhával. Így jártam. Tanultam belőle.
Itt az ideje megmutatni a partot is. Felszerelésünkre várva készítettem pár képet a Deep Dreams bázisának környezetéről.
Április 21. – Shaab El Erg, Iris Shaab Westa
- Shaab El Erg
- mélység: 11 méter
- idő: 49 min
Nem volt ez egy nagyon hosszú és mély merülés. A hajó alatt rögtön egy krokodilhalat láttunk viszont. Aztán a korallkert felé vettük az utat. Kis fekete-fehér, pöttyös-csíkos második kedvenc halamat nem sikerült sajna utolérni. Cr@sh talált egy csigát is, azt körbe fotóztam.
- Iris Shaab Westa
- mélység: 11,7 méter
- idő: 33 min
Nehéz volt, de az előző merülés idejét is sikerült még lefaragni 16 perccel. Megküzdöttünk némi áramlással, ez tény, de átnézve a merülési naplómat, a vizsgámon kívül nem volt még ilyen rövid merülésem. Negatív rekord. A hely pedig jó volt. Tűzhalas, aranyhalas korallos szépség.
A szokásos úton hazabuszoztunk. Este pedig ellátogattunk Ali Babába, ahol Cr@sh rábukott a shishára, Gyuri és Géza pedig a Kínából importált „eredeti” Rolex és egyéb neves márkájú órákra, amelyek kiválogatásában természetesen mi is a segítségükre voltunk. :)
Április 22. – El Mina, Gotta Abu Ramada, Gotta Abu Ramada West
Ez a nap, egyébként a Föld Napja, kínálta a legeseménydúsabb merüléseket. Azon túl, hogy reggel 9h-kor már vízben voltam, ezen a napon merültem az 50. alkalommal is, és egész héten ezen a napon volt a két legjobb merülésünk is.
- El Mina
- mélység: 29,2 m
- idő: 40 min
Ezt a roncsot már tavaly októberben is megmerültük. Persze a többi helyet is, de valahogy ettől (már) nem vártam nagy csodát. A megszokott helyen ott voltak a tűzhalak, mellettük az üveghalak, és a tömegnyomor a rengeteg búvártól. Mi azért megpróbáltuk jól érezni magunkat. A végén azonban már annyira untam magam a biztonsági stopnál, hogy forgolódós lebegős vízi artistáskodtam. Ennek eredménye az lett, hogy kimászáskor, mikor már mindkét kezem tele volt a fényképezővel és a maszkommal – ez hiba – éreztem, hogy az ólomöv kezdi megadni magát, ami után már nem tudtam utána kapni. Szerencsére senki nem volt alattam, így csak az utólag pótolt anyagi kárt okoztam.
- Gotta Abu Ramada
- mélység: 13 m
- idő: 73 min
Az ötvenedik merülés igen jól sikerült. A legjobb volt az egész héten. Talán mert Karas is videózott, így nekem is elég időm volt fotózni, nem is fáztam, és a végén még játszottunk egyet. Egy csodaszép korallkertbe mentünk, ahol először egy kecskehal-rajjal úszkáltunk, majd megcsodáltunk pár korallt. A visszaúton Cr@sh felfedezett egy hatalmas murénát, amit kb 1 perc dudálás után sikerült Karasnak és Áginak is megmutatni. Itt kezdődött a muréna üldözés. Az állat nagyon jópofán úszik és folyamatosan kereste a rést, ahova nem hétköznapi méretű testét betuszakolhatta. Megtalálta. A merülés végét a hajó alatt egy tündér bohóchal család színesítette. A játék után még holdonjárással és ugrálással szórakoztunk uszony nélkül. Amikor felértünk titoktartásra kötelezve Cr@sht, elmondtam neki, hogy ez volt az 50. merülésem, és ez méltó volt a fordulóhoz. Ő megígértette velem, hogy ha bedobhat a hajóról a vízbe, akkor nem mondja el másnak. Én balga, belementem. Mire kimásztam a vízből, már sorakoztak az ötven felettiek, hogy felavassanak. Nem volt mit tenni. Túlerőben voltak. Az avatás, ugye, uszonnyal történő fenékveréssel történik. Természetesen a neoprént nem vettem le. És ki ütötte a legnagyobbat?! – az áruló merülőtársam, Cr@sh.
- Gotta Abu Ramada West
- mélység: 12,7 m
- idő: 62 min
Gotta Abu Ramada nyugati része is szép volt. Korallkertet láttunk, nagyon jó fényviszonyokkal. Napólenhallal találkoztunk, ismét láttunk egy jópofa csigát, egy kis fehér murénát fotózgattunk. A végén pedig ismét a holdjárós játékot játszottunk, amihez egy jófej hal is csatlakozott. Erről sajnos nincs kép, mert itt, a harmadik merülés közben lemerült az aksim. Szóval ez a jófej hal Cr@sh és köztem úszkált fel- és alá, miközben mi az uszonyok nélkül úgráltunk az aljzaton. Remek mulatság volt!
Április 23. – Small Giftun, Shaab Sabrina
- Small Giftun
- mélység: 16,6 m
- idő: 44 min
Enyhén másnapos merülés. Semmi érdekfeszítő, még fotó sem készült.
- Shaab Sabrina
- mélység: 10,9 m
- idő: 50 min
Az utolsó merülésünk sem hozott nagy érdekességet. Lepusztult korallfal-részek fölött úszkáltunk körbe. Láttunk nagy gömbhalat, színes úszkáló tűzhalat és napóleonhalat, de különleges látványnak nem voltunk részesei. Végülis nem lehet minden merülés olyan mint az ötvenedik.
Búcsúzóul készítettem pár képet a tengerről és a hajónkról. Lehet, hogy nem ez volt a legjobb merülőtúránk, de a búcsú a tengertől mindig nehéz szívvel történik.
Április 24-25 – Hurghada – Budapest
Ahhoz képest, hogy az utolsó napra csak pihenést és tengerparti napozást terveztünk, az egészet átrohangáltuk. Kezdődött azzal, hogy ki kellett mennünk a bázisra a megszáradt cuccokért. Innen a helyi búvárruha varrodába tartottunk, mert Karasnak volt némi rendelése, én pedig egyszerűsíteni szerettem volna az időközben kinőtt ruhám felvételén. Mikor ez megtörtént elcipekedtünk a szállodába, és elindultunk kajálni. Ebéd után Cr@sh kipróbálta a hennát, és miközben várakoztam letámadott a helyi fodrász, aki egy cérnával közelített, hogy nagyon szívesen kozmetikázna. Ezt még a régi városrész egyik fodrászatában láttuk. Két kezükben és foguk között tartva a cérnát szőrtelenítenek. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálom. Az eredmény egész jó lett. Este még lófráltunk egyet a városban, ahol az utcán TV köré csoportosulva nézték a helyiek a focimeccset.
Másnap pedig szomorúan búcsút vettünk Egyiptomtól. Cr@sh és Karas is maradtak, hogy nekivágjanak a déli safarinak.
