Probléma: a termékekbe ágyazódott szén-dioxid
A legtöbb termék – különösen a nehéziparban – előállítása során a gyártási folyamat vagy feldolgozás révén CO2-kibocsátás keletkezik. Ezt a kibocsátást azonban nehéz egyes termékekhez hozzárendelni. Például, ha egy építkezés során megvásárolunk 500 kg Kínában gyártott acélt, akkor nem fizetjük meg az annak előállítása során keletkező környezeti felárat. A CO2-kibocsátás így láthatatlanul van jelen az acélban, és nagy valószínűséggel sem a gyártó (hiszen Kínában lazábbak a környezetvédelmi szabályozások), sem a vásárló nem ellentételezi ezt a kibocsátást.
Megoldás: a karbonvámok rendszere
2021. július 24-én az Európai Bizottság elfogadta az ún. karbonvámok rendszerét (CBAM – Carbon Border Adjustment Mechanism), amely a karbonintenzív termékek esetében felárat alkalmazva igyekszik elejét venni az ún. „szénszivárgásnak”. A „szénszivárgás” a szennyező vállalatoknak az a prognosztizált reakciója, ami folytán a szigorodó EU-s kibocsátáskereskedelmi rendszert elkerülendő, fejlődő országokba helyeznék ki termelésüket. Ez természetesen koránt sem újszerű jelenség, hiszen egyes üzletágak, termelési egységek kiszervezése már régóta része a nagyvállalatok üzletpolitikájának. Elegendő csak belegondolni, hogy az utóbbi néhány évtizedben a gyártási folyamatok oroszlánrésze Kínában és a távol-keleti országokban kötött ki az olcsó munkaerő és az ezt elősegítő állami szabályozások okán. Ennek a költségcsökkentő folyamatnak a nyilvánvaló károsultjai a környezet és a kizsákmányolt társadalmi rétegek voltak. A karbonvám így tehát a Zöld Megállapodásban foglalt 2050-es klímasemlegességi cél elérésének egyik eszközeként, igyekszik elejét venni annak, hogy ez a folyamat még károsabbá váljon.
Mivel a klímaválság globális probléma, így a karbonvám másik – inkább közvetett – célja, hogy az Unión kívül eső vállalatokat és kereskedelmi partnereket is arra ösztökélje, hogy csökkentsék kibocsátásaikat.
Idővonal
A karbonvám teljes rendszere 2026-tól kerül bevezetésre, azonban a 2023. januártól kezdődő átállási időszakban az importőr vállalatoknak már jelenteniük kell termékeikhez kapcsolódó kibocsátásaikat. Ez egyben azt is jelenti, hogy csupán a közvetlen kibocsátásokat kell elszámolni, a közvetett upstream és downstream kibocsátásokat nem. A karbonvám első fázisa a következő nehezen dekarbonizálható szektorokat fogja lefedni: cement, vas és acél, alumímium, műtrágya, villamosenergia.
Útravaló
A karbonvám (CBAM) tehát nem más, mint az Uniós klímapolitika egyik eszköze a „szénszivárgás” megakadályozására és a nehézipar gyártási folyamatainak fenntarthatóbbá tételére.
A nehezen dekarbonizálható szektorok problémáiról, lehetőségeiről itt olvashatsz.