A klímakommunikációs viták fókuszpontjában már régóta jelen van a sürgető kérdés: miként tudjuk rávenni az embereket arra, hogy az étkezési szokásaikat nem csupán a klíma, de a saját maguk érdekében is megváltoztassák? 2022 áprilisában az IPCC jelentése felhívta a világ vezetőinek figyelmét arra, hogy tegyék lehetővé és ösztönözzék az átmenetet a széles társadalmi rétegek számára az egészséges, kisebb kibocsátással járó étrend felé. Hazánkban, ahol múlni nem akaró hagyománya van a nehéz, zsíros húsételek fogyasztásának, különösen erős társadalmi ellenállásba ütköznek az ilyesfajta témafelvetések. Az embereknek igen alacsony hányada nyitott az étrendjét érintő kérdésekkel kapcsolatos konzultációra, és általában abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy a klímabarát étrend egyet jelent a húsfélék, tágabban értelmezve pedig az élvezeti faktorok teljes kizárásával.
Azonban a probléma nem csupán hazánk sajátja, sőt, még a nyugat-európai országokban is komoly fejtörést okoz a politikai vezetőknek, hogy miként ösztönözzék a lakosságot a klímabarát étrendre. Az Egyesült Királyságban Henry Dimbleby, a kormány egyik tanácsadója élelmezési kérdésekben, nem régen azt nyilatkozta, hogy politikailag lehetetlen az országvezetés számára, hogy azt mondja az embereknek: kezdjenek el kevesebb húst enni. Az ország mezőgazdasági hasznosítású területeinek jelenleg 85%-án takarmánytermesztés folyik. Dimbleby szerint, ha a következő 10 évben 30%-kal csökkenne a húsfogyasztás, megvalósítható lenne a fenntartható földhasználat a szigetországban. (A Greenpeace brit szervezete eközben 70%-os csökkentést tartana ideálisnak.)
Egy friss tanulmány szerint (ami a Jama Network Open nevű folyóiratban jelent meg) a fogyasztók pozitívan reagálnak arra, ha az élelmiszereken azok klímára gyakorolt hatását jelző címkék jelennek meg. Az amerikai felnőtt lakosságra nézve reprezentatív kutatás résztvevői számára egy gyorsétteremlánc menüjét mutatták meg, és arra kérték őket, hogy válasszanak egy terméket a listából, amit elfogyasztanának vacsorára. A vörös húsokat tartalmazó tételek mellett vörös címke szerepelt, míg az alacsonyabb kibocsátással járó fogások (pl. csirke, zöldség, hal) mellett zöld címke. (A fenntarthatóságban járatos olvasóinknak bizonyára nem kerülte el a figyelmét, hogy alapanyagok ilyesfajta kategorizálása nem minden esetben helytálló, hiszen a csirke-és haltenyésztés is lehet környezeti szempontból kifejezetten destruktív. Azonban a kísérletben az egyszerűség és közérthetőség alapelvét helyezték előtérbe.)
A zöld címkén ez állt: „Ez a termék környezeti szempontból fenntartható. Az üvegházhatású gázkibocsátása alacsony, így a klímaváltozáshoz kis mértékben járul hozzá.” Ezzel szemben a vörös címkén a következő felirat szerepelt: „Ez a termék környezeti szempontból nem fenntartható. Magas az üvegházhatású gázkibocsátása, így jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz.”
A kontrollcsoporthoz viszonyítva (ahol nem tüntettek fel ilyen címkéket) 23,5%-kal többen választottak fenntartható fogást, amikor a vörös címke megjelent a menüsoron, míg 9,9%-kal többen, amikor a zöld címke jelent meg a menüsoron. Ráadásul, azok az alanyok, akik fenntartható tétel mellett döntöttek, egészségesként is értékelték választásukat.
Látható tehát, hogy a pozitív üzenet (zöld címke) kisebb hatást gyakorolt, mint a negatív (vörös). Az emberek nagyobb arányban változtatják meg döntésüket, ha a klímaváltozáshoz köthető destruktív hatásokkal szembesítik őket, mintha azt az üzenetet kapják, hogy választásuk egészséges és fenntartható.
A klímahatást jelölő címkék bevezetése az éttermi-gyorséttermi menüsoron tehát pozitívan képes befolyásolni a választást. Feltételezhető, hogy egy szupermarket kínálata esetében is hasonló eredményt lehetne elérni, amennyiben a karbonintenzív termékeken jelölnék azok klímaváltozásra gyakorolt hatását.
Szakmai- és civil szervezetek már évek óta javasolják a szén-dioxid kibocsátási címkék bevezetését, melynek lényege, hogy az egyes termékeken jelölve lenne azok CO2-kibocsátása a teljes életciklusuk (előállítás, termesztés, gyártás, szállítás, csomagolás) során, vagy legalábbis addig, amíg eljutnak a boltok polcaira. Ennek természetesen csak akkor lenne értelme, ha összehasonlíthatóság elve érvényre jutna: terméktől függően tömegegységre vagy darabra vonatkoztatva mutatná be annak emisszióját. Ez lehetővé tenné a vásárlók számára, hogy a termékcsoportokon belül, az egyes termékek kibocsátását egymással összevetve hozzák meg döntésüket. Példának okáért, ha két csomag csirkecomb ára és minősége hasonló, akkor miért ne választanánk az alapján, hogy melyiknek alacsonyabb a környezeti terhelése?
A szén-dioxid kibocsátási címkék bevezetése ily módon a gyártókat is arra ösztönözné, hogy csökkentsék kibocsátásaikat, hiszen a magasabb kibocsátás közvetlen versenyhátrányt jelentene a piacon.
A University of Nottingham étkezdéiben 2022 novembere óta, az egyetem karbonsemlegességi törekvéseinek részeként bevezették a szén-dioxid címkézést a választható fogások esetében. A címkézési rendszer három kategóriát használ, az értékeket egy adagra vonatkoztatva: alacsony kibocsátású (0,1-05 kg CO2e), közepes kibocsátású (0,6-1,5 kg CO2e) és magas kibocsátású (több mint 1,5 kg CO2e). Egy átlagos brit étkezés 1,6 kg CO2e kibocsátással jár, míg a WWF szerint, ha a 1,5 Celsius-fokos párizsi klímacél közelében akarunk maradni, akkor egy átlagos étkezés nem haladhatja meg a 0,5 kg CO2e-t. A fogásokhoz tartozó kibocsátást a hozzávalók, a gyártási eljárás és a származási ország alapján számítják ki. Jó hír, hogy nem a University of Nottingham az egyetlen egyetem a szigetországban, amely hasonló szén-dioxid címkézést alkalmaz: a bristoli, manchesteri, reading-i, falmouth-i egyetemeken szintén alkalmazzák a metódust.
Az írás alapját a következő cikk képezte:
Climate impact labels could help people eat less red meat
