A 2023. március 4-én New Yorkban megkötött új, kötelező erejű globális megállapodás jogi keretet teremt a tengeri élővilág megőrzésére és a káros tevékenységek visszaszorítására, valamint biztosítja, hogy az óceánok 30%-a védelem alá kerüljön.
Földünk vizei az emberiség számára megszámlálhatatlan társadalmi, gazdasági és környezeti előnyöket és szolgáltatásokat nyújtanak, emellett pedig a klímaválság elleni harcban is kiemelt jelentőségük van: az óceánok az ember által okozott szén-dioxid-kibocsátás 23%-át nyelték el az elmúlt 10 évben. Ennek ellenére az utóbbi években nem született érdemi előrelépés ezen kulcsfontosságú területek védelmével kapcsolatban.
Az ENSZ nyílt tengerek védelméről szóló szerződése az ENSZ tengerjogi egyezményének (UNCLOS) egyik eszköze, amelyről 2023. március 4-én az ENSZ-ben tartott kormányközi konferencián állapodtak meg New Yorkban. A dokumentum azért tekinthető áttörésnek, mert jogi keretet biztosít a tengeri védett területek, az élőlények, és a genetikai erőforrások védelméhez. Létrehozását több (konkrétan 15) éves szakmai és kormányok közötti egyeztetés előzte meg.
Az óceánok védelméről szóló utolsó nemzetközi megállapodást, az ENSZ tengerjogi egyezményét, több, mint 40 évvel ezelőtt, 1982-ben írták alá. A szerződésben létrehozták a ‘nyílt tengeri területek’ fogalmát, amely alatt azok a nemzetközi vizek értendők, ahol minden országnak joga van halászni, hajózni és kutatni – ugyanakkor ezeknek a vizeknek évtizedeken át csupán megközelítőleg 1%-a állt védelem alatt. Történt ez eddig annak ellenére, hogy az IUCN szerint a tengeri fajok 10%-át veszélyezteti a kihalás a túlhalászás, a hajóforgalom és a klímaváltozás miatt. Az új egyezményben meghatározott védett területek korlátozzák a halászat mértékét, a hajózási útvonalakat és az olyan tevékenységeket, mint a mélytengeri bányászat – a tengerfenékből 200 méterrel a felszín alatt vagy annál mélyebben lévő ásványi anyagok bányászata.
A sokak által történelmi jelentőségűnek tekintett szerződést a tavaly decemberben létrejött Kunming-Montreál globális biológiai sokféleségi keretrendszer végrehajtása teszi szükségessé, amely többek között arra kötelezi az országokat, hogy 2030-ig az óceánok legalább 30%-át megvédjék és megőrizzék, biztosítsák a degradált területek 30%-ának helyreállítását (a tudósok szerint ez az a minimum, ami szükséges az óceánok megfelelő állapotának biztosításához). A szerződés nélkül ez a célkitűzés minden bizonnyal nem valósulna meg, mivel eddig nem létezett jogi mechanizmus a nyílt tengeri védett területek létrehozására.
További üdvözlendő előrelépés, hogy a szerződés szerint a továbbiakban a nyílt tengeri tevékenységeket megfelelő környezeti hatásvizsgálatnak vetik alá. Minden olyan tevékenységre, amely hatással lehet az óceánok élővilágára, ki kell terjednie ezeknek az értékeléseknek, lehetőséget biztosítva a káros tevékenységek leállítására. Ez különösen fontos lesz az olyan lehetséges jövőbeli tevékenységek esetében, mint a mélytengeri bányászat és a mélytengeri szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, melyek ökoszisztémára gyakorolt hatásairól jelenleg nagyon kevés ismeret áll rendelkezésre.
A szerződés végrehajtásának finanszírozási kérdése, valamint a tengerek genetikai erőforrásaiból származó előnyök megosztásával kapcsolatos méltányossági kérdések a találkozó során az egyik legfontosabb vitás pontot jelentették az északi és déli felek között. A kormányok azonban a találkozó végén képesek voltak olyan megállapodást kötni, amely a mélytengeri és nyílt tengeri hasznok méltányos megosztásáról rendelkezik.
A szerződés magában foglalja a részes felek konferenciájának (COP) létrehozását, amely rendszeresen ülésezik majd, és lehetővé teszi az aláíró államok számára, hogy a szerződés végrehajtásáról számot adjanak. A szerződés hatályba lépéséhez egy későbbi ENSZ-ülésen legalább hatvan részes félnek ratifikálnia kell a dokumentumot.
[fotó: szomkat]
