A légszennyezés hatásai messze túlmutatnak rajtunk
Továbbra is a légszennyezettség jelenti a legnagyobb egészségügyi kockázatot világszerte, a folyományaként kialakuló légúti megbetegedések pedig az egyik vezető halálozási okot – többen halnak meg a szennyezett levegő következtében, mint alultápláltság, alkoholfüggőség és mozgásszegény életmód hatására. Egyes becslések szerint a Föld népességének csupán 0,001 százaléka él a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által megállapított éves átlagos kitettségi határérték alatt. (A PM2.5 szállópor-koncentráció esetében 5 mikrogramm/köbméter.) A szennyezett levegő azonban nem csupán ránk, emberekre, hanem a minket körülvevő élővilágra is kifejezetten destruktív hatással van. Rengeteg faj, különösképpen azok, amelyek városi környezetben vagy ipari létesítmények közelében élnek, folyamatosan ki vannak téve a légszennyezésnek – az állatok nem húzódhatnak be zárt lakásokba, életük minden percében azt a levegőt lélegzik be, amit mi elszennyezünk.
A légszennyezés a táplálékláncon keresztül komplex ökoszisztémákra (a talajlakó szervezetektől kezdve, a növényeken át, egészen a csúcsragadozókig) nyomja rá bélyegét. A rovarok, földlakók, rákfélék, halak, madarak és emlősök mind-mind más úton lépnek interakcióba környezetükkel, így másképpen érinti őket a szennyezett levegő is. Ám valamilyen módon mindegyikük életminőségére hatással van.
A légszennyezés alapvetően két módon gyakorol káros hatást a vadvilágra:
- befolyásolja a természetes környezetük, élőhelyük minőségét
- befolyásolja az elérhető táplálék minőségét és mennyiségét.
A gépjárműforgalom és ipari tevékenység révén a légkörbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-oxidok amellett, hogy a nyálkahártyát irritálják, a savas esők kialakulásában játszanak jelentős szerepet. A savas esők megváltoztatják a talaj és a vízkészletek kémiai összetételét, ezáltal pedig számos faj életfeltételét rontják. A megváltozó sav-bázis egyensúly egyes fajok túlélését nehezíti, míg más fajoknál a normális fiziológiai funkciók kialakulását is gátolja, torzítja. A savas esők ráadásul növelik az olyan nehézfémek, mint az alumínium oldhatóságát, amely a talajból a vízbe jutva súlyosan szennyezi az adott víztestet. A legtöbb halfaj érzékeny a víz nehézfém-tartalmára, így számukra ez erősen mérgező életteret teremt.
A máj alapvető funkciója a méregtelenítés, azonban ehhez vízre van szüksége. A vadon élő állatok sok esetben viszont csak a már szennyezett ivóvízhez jutnak hozzá, így a májuk kevésbé hatékonyan tud részt venni a méregtelenítésben.
A talaj és víztestek kémiai egyensúlyának romlása, a szennyező anyagok feldúsulása a táplálékláncban nem csupán egyed szinten veszélyezteti a vadvilágot, hanem szélsőséges esetben egyes környezetükre érzékeny fajok kihalásához is vezethet.
Az élőhelyek elszennyezésével végsősoron magunk alatt vágjuk a fát
A nehézfémek, a mérgező anyagok és a tartósan fennmaradó szerves vegyületek (POP) a táplálkozási láncon keresztül számos olyan faj szöveteibe beépülnek, amelyeket előszeretettel fogyasztunk. Amint egy szennyező anyag bejut egy állat szervezetébe, beépül és raktározódik a szövetekben. Amikor a tápláléklánc mentén az állatok elfogyasztják egymást, ezek a szennyező anyagok nem kerülnek ki a rendszerből, hanem egyre magasabb szinten dúsulnak fel. Ezt nevezzük bioakkumulációnak. Sok esetben a növények és rovarok szintjéről indulva, a növényevőkön és kisebb ragadozókon át, egészen a csúcsragadozók szintjéig nyomon követhető a feldúsulási folyamat. Így, bár elsőre talán nem is gondolnánk, de az olyan csúcsragadozók, mint a sasok, farkasok vagy medvék, jelentős mértékben ki vannak téve a légszennyezés hatásainak.
Az ember pedig előszeretettel fogyasztja a táplálkozási lánc különböző szintjein élő szervezeteket. Legyen szó az erdei növényekről és gombákról, az olyan növényevőkről, mint az őz, a nyúl, a szarvas, vagy éppen a halak. Bizonyos halfélékben például a higany képes egészen magas arányban feldúsulni (metilhigany formájában), ezért ezek fogyasztását ajánlatos mérsékelni. Ilyen a kardhal, a makréla, a tonhal vagy a homár.
A szabadtartású szarvasmarhák idejük nagy részét a szabad levegőn töltik, mezei növényekkel táplálkozva, olykor akár a közeli vízfolyásokból enyhítve szomjukon. Bár ez idillinek hangzik, ha a legeltetésre kijelölt terület jelentősebb mértékben ki van téve a légszennyezés hatásainak, akkor az elfogyasztott növények és víz révén a szennyező anyagok az állatokban feldúsulnak, mi pedig elfogyasztjuk őket.
Nem csupán a vadvilágra, de házi kedvenceinkre és haszonállatainkra is hatással van a légszennyezés
Hozzánk hasonlóan a háztáji állatok esetében is kialakulhatnak olyan légzőszervi megbetegedések, mint az asztma. Esetükben azonban a diagnózis felállítása gyakran elmarad, és már csak a nagyon szembeötlő tünetek felbukkanásakor kerülnek azonosításra a kóros elváltozások. (Kevés gazda veszi észre, ha a szabadban tartott házikedvence vagy haszonállata köhögni kezd vagy nehezebben veszi a levegőt.) A háziállatok (gondoljunk csak a kutyákra vagy macskákra) légzőszerve sokkal kifinomultabb és érzékenyebb a mienknél, így a gépjárműközlekedés során felszabaduló mérgező gázok és a szmog az ő szöveteiket is roncsolják.
A légszennyező anyagok belélegzése és feldúsulása a szervezetben rontja az immunrendszer védekező képességét, így állataink fogékonyabbá válnak a betegségekkel szemben. A légszennyezettség tartósan magas szintje allergiás tünetek megjelenéséhez, bőrirritáció és fertőzések kialakulásához is vezethet. Ezen felül az állatok reprodukciós rendszerére is negatív hatást gyakorol, ezáltal csökken a reprodukciós képességük.
Nem szabad megfeledkeznünk a madarakról sem, amelyek a városi környezethez alkalmazkodva, folyamatosan a közelünkben, így pedig a szennyezett levegőnek kitéve élnek. A madarak légzőszerve érzékeny, így hatványozottan káros számukra a légszennyezés. Ráadásul nem egy madárfaj előszeretettel építi a fészkét ipari területekre, ahol a légszennyezés mértéke gyakran még a városit is meghaladja.
Mit tehetünk mi magunk a légszennyezés káros hatásai ellen?
A légszennyezés mértékének csökkentése nem csupán számunkra, hanem a minket körülölelő élővilág számára is igen hasznos. De tehetünk valamit egyéni szinten ennek érdekében? A válasz szerencsére: igen.
- Csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását. Kevesebbet közlekedjünk gépjárművel, többet sétáljunk, rollerezzünk, kerékpározzunk vagy tömegközlekedjünk. Ha tehetjük, modernizáljuk otthoni fűtőberendezésünket.
- Semmiképpen ne égessünk otthon szemetet a kályhában, sem pedig a kertben, legyen szó használt bútorról vagy egyéb, festékkel, lakkal, stb bevont faanyagról, ne adj’ isten más anyagról (pl. műanyag). A kertben összegyűlt levélhalmot komposztáljuk. Ami pedig még hulladékként megmarad, annak elszállítását bízzuk a helyi hulladékkezelő szervre.
- Ne vásároljunk olyan termékeket, amikről tudjuk, hogy előállításuk légszennyezéshez köthető (egyes légtisztító-, légfrissítő-, fertőtlenítő- és háztartási tisztítószerek)
- Támogassunk olyan kezdeményezéseket, akár önkéntes munkánkkal is, amelyek a levegőminőség javításáért dolgoznak, akár közvetlenül (pl. Levegő Munkacsoport), akár a természetalapú megoldások elősegítése révén (pl. WWF)
- Járuljunk hozzá a zöldfelületek növeléséhez, mert ahogy arról már korábban írtunk, a fáknak is fontos szerepe van a városi levegő megtisztításában.
