Föld Gazdaság

Zöld Megállapodás az iparra is

Szerző admin

Az elnevezés alapján a nem ipari tevékenységgel foglalkozók valószínűleg továbbgörgetnének, pedig az uniós döntések és szabályozások szövevényes összefüggéseit nehéz megérteni, ha nem ismerjük minden elemét. A nagyvállalati jelentéskötelezettségek egyik új eleme a taxonómia rendelet szerinti adatközlés, melynek legújabb részletszabályai idén nyáron jelentek meg a nem az éghajlatváltozás elleni küzdelmet támogató környezeti célok (víz, körforgásos gazdaság, biodiverzitás, szennyezésmegelőzés) tekintetében. Egyes tevékenységeket azonban nehéz értelmezni elsőre, ha nem tudjuk, hogy mi is indokolta, hogy bekerüljenek a rendeletbe vagy miért kerültek ennyire előtérbe.

2023. február 1-én mutatta be a Bizottság a Zöld Megállapodás Ipari Tervet, mely Európa nettó nulla kibocsátású iparának versenyképességét és a klímasemleges gazdaságra való gyors átállást hivatott előmozdítani. A terv célja, hogy az uniós kibocsátási célok eléréséhez szükséges technológiák és gyártói kapacitások bővüljenek a térségben; a korábbi kezdeményezésekre épül és az EU egységes piacának erősségeire támaszkodik, kiegészítve az Európai Zöld Megállapodás és a REPowerEU keretében folyamatban lévő erőfeszítéseket. Négy pillére van: kiszámítható és egyszerűsített szabályozási környezet, a finanszírozáshoz való hozzáférés felgyorsítása, a készségek fejlesztése és a rugalmas ellátási láncok érdekében a nyitott kereskedelem. Érdekessége, hogy az unió kezébe vette a szabályozást teljesen, mert rendeletben szabályoz és a nálunk oly sokak által kritizált „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások” ötletét átvették. Ennek hozományait azonban biztosan nem a lakosság fogja élvezni, ahogy ezt itthon már megtapasztalhattuk.

Miért is volt erre szükség?

2019-ben a Bizottság bemutatta a Zöld Megállapodást, melyben vállalta az unió, hogy 2050-re Európa az első klímasemleges földrész lesz. Számos szabályozás született, amely a kibocsátáscsökkentésre irányult és különböző stratégiák – így ipari stratégiai is – készültek a megvalósításra. A COVID-19 okozta vészhelyzet azonban rámutatott arra, hogy mennyire sérülékeny Európa, illetve az ellátási láncok annyira kihegyezettek, hogy egy-egy nem várt esemény a világban az európai ipart is megbéníthatja. Ezt tetézte, hogy a geopolitikai környezet is jelentősen megváltozott az elmúlt években, köszönhetően az Ukrajna és Oroszország között zajló elhúzódó háborúnak és a hozzá kapcsolódó szankcióknak. (Az újabb háborúk pedig méginkább indokolttá teszik ezeket a lépéseket.)

Az iparstratégiát tehát felül kellett vizsgálni, amihez az Európai Bizottság készített egy jelentést. A jelentésben kiemelt szerepet tölt be a stratégiai függőségek elemzése. Az Unió jelentős export-import tevékenységet folytat. A vizsgált 5200 importált termék közül 34 kiemelten sérülékenynek számít a diverzifikáció és az uniós termékekkel való helyettesítés rossz lehetőségei miatt. Ide tartoznak az energiaigényes iparágakban és az egészségügyben használt különféle nyersanyagok és vegyi anyagok. A sérülékenységét az alábbi ábra mutatja, ahol jól látható, hogy Kína mekkora befolyással bír az import áruk piacán. Az a Kína, amelyik közel sem az európai értékeket képviseli a környezetvédelem vagy éppen az emberi jogok tekintetében.

Az anyagban 6 fontos területet vettek komolyabb górcső alá: nyersanyagok, gyógyszerhatóanyagok, lítium-ion akkumulátorok, hidrogén, félvezetők, valamint felhőalapú számítástechnika és pereminformatika. Nemcsak a problémákat, hanem az Unió lehetséges – nem feltétlenül összes – válaszlépéseit is azonosították.
A hat területből nézzünk meg közelebbről három olyan témát, amelyekről kevesebb szó esik a médiában.

1. Nyersanyagok

A zöld átmenetet kritikusainak egyik fő érve az, hogy míg a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség valóban csökkeni fog, addig egy sokkal nehezebben kezelhető probléma jelentkezik majd a nem energetikai nyersanyagok beszerzése révén, ráadásul az EU nem termel ki annyi nyersanyagot, amennyi szükséges lenne a keresletének kielégítéséhez, az uniós iparnak a kiélezett verseny jellemezte világpiacon kell pótolnia a hiányzó mennyiséget. Hiába növekedett 1990 óta világszerte kétszeresére (!) a kitermelt nyersanyag mennyisége, további 40%-os fogyasztásnövekedést prognosztizálnak 2040-ig. Az uniós kritikus fontosságú nyersanyagok listája pedig évről évre bővül: míg 2011-ben 14, 2023-ban már 34 elem került fel a listára.

A zöld átmenet szempontjából elengedhetetlennek látszó két nyersanyag a lítium és a nikkel, ezek hiányról a sajtóban elég sokat lehet hallani az elektromos autók kapcsán. Vannak azonban más fémek is a listán: a ritkaföldfémeket olyan mágnesekben használják, amelyek biztosítják az elektromos autók mozgását és szélturbinákat működtetnek; a fénykibocsátó diódás (LED) technológiához galliumra van szükség; a szilíciumfémet félvezetőkben használják; míg a hidrogén-üzemanyagcellákban és elektrolizátorokban a platinacsoporthoz tartozó fémekre van szükség. A túlkereslet azonban nemcsak az árakra van hatással, a kobalt, a ritkaföldfémek és a volfrám globális termelésének több mint 70%-ára exportkorlátozás vonatkozik.

Ennél azonban még nagyobb meglepetéseket is tartogat a 2023-as lista: olyan, korábban mindennapinak számító anyagokat is tartalmaz, mint az alumínium/bauxit, kokszolható szén, a hélium, a magnézium és a réz. Igaz, ez utóbbi nem érte a kritikussá válásához szükséges kritériumokat, viszont stratégiai jelentősége miatt felkerült a listába, ahogyan a nikkel is.

Ami komoly aggodalmakra ad okot az az, hogy egyre több olyan nyersanyag kerül fel (folypát, foszfor, foszfát), melyek a nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez szükségesek. Bár az unió népessége pár éve folyamatosan csökken, élelmiszerszükségleteit még egy jó darabig nem fogja tudni kielégíteni a talaj mesterséges nyersanyagpótlása nélkül.
Ezek után talán már nem is olyan meglepő, hogy az új, taxonómiának megfelelő vállalati tevékenységek között a körforgásos gazdaság szempontjából fontos a foszfor szennyvízből való kinyerése vagy a különböző hulladékokból a használható nyersanyagok kiaknázása. A forgalmazott termékek helyébe pedig a „szolgáltatás mint termék” koncepció megvalósítása is a nyersanyaghatékonyságot segíti elő. Érthető az is, hogy a szennyezésmegelőzés és -ellenőrzés témában miért jelenik meg kulcselemként a hulladékkezelés különböző formája.

Azért a Bizottság nem csupán a vállalati beruházásokat ösztönzi a taxonómia rendelet alkalmazásával, hanem számos saját forrást is allokált. A kutatásfejlesztés és innováció kapcsán a nyersanyagok témájára 300 millió Eurót különítettek el. Magyarország számára nem biztos, hogy szerencsés módon, de a beruházásokra az RRF (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) kibővítésével szeretne az Unió költeni. Szabályozás terén pedig javaslatot tett a Bizottság a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról. A tervezett rendeletben számos eljárás megkönnyítésével (pl. egyablakos rendszer) próbálja ösztönözni a beruházásokat, a nyersanyagkitermelést.

2. Gyógyszerek

A gyógyszerek rendkívül fontosak a társadalom számára. A COVID-járvány kapcsán a gyógyszerellátási láncok sérülékenységét megtapasztalhattuk, amikor egy-egy készítmény a hazai vagy külföldi ellátási problémák miatt elérhetetlen volt átmenetileg. Ezt tetézi, hogy folyamatosan növekszik az Indiában és Kínában gyártott generikus gyógyszerhatóanyagok aránya. Bár az európai gyógyszeripar jelentős kapacitásokkal rendelkezik, a hatóanyagok tekintetében viszont az importfüggőség igen jelentős és azok is csupán 4-5 országból származnak. Itt válik érthetővé, hogy miért került be a szennyezésmegelőzés és -ellenőrzés témakörbe a hulladékok mellett a gyógyszerkészítmények előállítása, mint taxonómiailag megfelelő tevékenység. Emellett az Európai Bizottság strukturális párbeszédet indított a gyógyszerellátási lánc érintett állami és magánszereplőivel, hogy a gyógyszerellátási lánc sérülékenységét alaposabban feltérképezzék, és olyan lépéseket hozzanak meg, mellyel az ellenállóképessége növekszik a rendszernek.

3. Felhőalapú számítástechnika és pereminformatika

A különböző nyersanyagok mellett egy érdekes ipari stratégiai terület az informatika fejlesztése, hiszen az adatok egyre inkább stratégiai területté válnak. A felhőalapú számítástechnikai technológiák lehetővé teszik olyan technológiák működését, mint a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és az 5G/6G. Ezek az uniós iparágak és a közszféra zöld és digitális jövője szempontjából stratégiai jelentőségű kulcsfontosságú alaptechnológiák, amit az EU a digitális stratégiájával is megerősített.

A felhőalapú technológiák lekérhető, rugalmas és olcsóbb adattárolást és -kezelést tesznek lehetővé. Ezek központosított adatközpontokban, szétszórtan elhelyezkedő létesítményekben vagy a felhasználóhoz közeli összekapcsolt eszközökön (pereminformatika) működnek. A vállalkozások, a közigazgatás és a lakosság által nap mint nap igénybe vett számos szolgáltatás felhőalapú számítástechnikán alapul. A legnagyobb uniós székhelyű felhőszolgáltató azonban az európai piacon termelt összbevétel kevesebb mint 1%-át adja. A világ fő vezető felhőszolgáltatói (Amazon Web Services, Microsoft Azure, Google Cloud és Alibaba Cloud) uralják az európai piacot és Európa egyre kevésbé tudja felvenni velük a versenyt. Miért is jelent veszélyt ez Európára? A felhasználók a külföldi felhőalapú szolgáltatások használatát a személyes adatok védelme, a kiberbiztonság vagy az alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdések miatt tartják aggályosnak, szolgáltatóváltásra azonban szinte nincs is esély az itteni piacon.

A Bizottság ezt a problémát látva jelenleg dolgozik egy szövetség elindításán, amelynek feladata lesz, hogy összefogja az érdekelt felek széles körét annak érdekében, hogy elősegítse Európa ipari pozíciójának megerősítését a felhőalapú számítástechnika és a pereminformatika globális piacán, valamint segítsen lépést tartani az adatfeldolgozási kapacitások növekvő decentralizálásának trendjével. A szövetség célja még, hogy ösztönözze az értékesítőktől független felhőalapú ökoszisztéma létrejöttét. Az uniós felhőalapú beruházásokat a Digitális Európa programon, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön és a Horizont Európán keresztül kívánja támogatni. Sajnos a tagállami beruházások finanszírozására ismét csak az RRF-en keresztül nyújtana az unió támogatást. A tagállamok is mozgolódnak ebben a témában, hiszen többen is megkezdték az együttesen potenciálisan megvalósítható projektek előkészítését. Ezek a projektek kiérdemelték a „közös európai érdeket szolgáló fontos projektek” címet, hiszen európai közérdeket képviselő, uniós transznacionális együttműködésen alapuló stratégiai jelentőségű projektek. Ezeket nemzetállami finanszírozásból valósítanák meg, és annyi könnyebbséget kapnak, hogy mentesülnek az EU állami támogatásra vonatkozó versenytilalmi korlátozásai alól. Ez az eszköz akár emelt szintű támogatási intenzitást is lehetővé tesz, azaz a finanszírozási hiány 100%-áig támogathatja a projektet az állam.

A szerzőről

admin

Leave a Comment