Az előző cikkben számba vettük, hogy miként áll az erdőirtáshoz kapcsolódó globális célok teljesülése. A témakör azonban sokkal árnyaltabb annál, minthogy csak a stratégiai célkitűzések és környezeti mérőszámok szemüvegén át tekintsünk rá: az erdőirtásnak és a természetvédelemnek van egy igen erőteljes társadalmi vonatkozása is.
Hanyatló demokrácia
A V-Dem Institute tanulmánya alapján a demokrácia intézménye hanyatlóban van globális viszonylatban az utóbbi 35 évben. 2022-ben az emberiség 72%-a autokrata rendszerben élt, ami jelentős növekedés a 2012-es 46%-hoz képest. (A növekedés hátterében részben az áll, hogy a már 2012 előtt is autokratikus kormányzással bíró államok népessége jóval gyorsabb ütemben növekedett, mint a hagyományos demokráciáké, ami eltolta az arányokat az autokráciák irányába.)
Az adatok azt mutatják, hogy az országok 20%-ában a kormányok egyre inkább az irányításuk alá hajtják a civil társadalmi szervezeteket, 18%-ukban pedig visszaesett a szabad véleménynyilvánításhoz való jog az utóbbi 10 évben.
A trópusi területeken történő erdőirtások zömmel pedig éppen ezeket a sérült demokráciákat és autokratikus államokat érintik. A demokratikus intézmények hiánya pedig természetesen az erdőirtások elleni civil fellépés lehetőségeit és potenciális hatását is gyengíti. Mi több, akár teljes egészében el is lehetetleníti.
A környezetvédő civilek az életüket kockáztatják
A környezetvédők, akik közt számos őslakost találunk, gyakran esnek erőszak vagy zaklatás áldozatává. 2022-ben minden emberi jogi aktivista közül a környezetvédőket és az őslakosok jogaiért küzdő aktivistákat érte a legtöbb atrocitás. Ez rendőri erőszak, perek, halálos fenyegetések, sőt sokszor minden jogalapot nélkülöző fogdába zárás formájában nyilvánult meg.
Tavaly összesen 194 környezetvédőt gyilkoltak meg világszerte. Közülük 88-at Kolumbiában, de a legveszélyesebb országok között volt Brazília, Ecuador, Peru, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Venezuela és a Fülöp-szigetek is. A meggyilkolt aktivisták 36%-a őslakos volt. Az erőszaktevés áldozatául esnek sok esetben a nők is, főként a bányászati, mezőgazdasági és ipari tevékenységhez köthető konfliktusok során.
Ezek a szomorú adatok élesen világítanak rá a tényre, hogy miként a klímaváltozás sem csupán környezeti-gazdasági válság, úgy az erdőirtás problémája is erőteljes társadalmi relevanciával bír.
Őslakos-jogok
Az erdőirtás és a helyi közösségek jogainak sérülése egymásba fonódó probléma. 2022-ben 1 375 millió hektárnyi, az őslakosokat és helyi közösségeket illető földterületet nem ismertek el jogilag az egyes országok kormányai. (Összehasonlításképpen: Magyarország teljes területe kb. 9,3 millió hektár)
Az elmúlt időszakban az őslakosok és helyi közösségek jogait illetően szerencsére számottevő pozitív változás történt Brazíliában, Ausztráliában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. Brazíliában a kormányváltást követően sokat javult mind a bennszülöttek, mind az erdők védelmének helyzete.
Lula da Silva megsemmisítette Bolsonaro bennszülött-ellenesnek titulált törvényeit, amelyek arra bátorították a vállalatokat, hogy az őslakosok földjein és védett erdőségekben kezdjenek bányászati tevékenységbe. Emellett külön minisztériumot is indítottak a bennszülött népek számára. (Üröm az örömben, hogy a Kongresszus az újonnan kialakított minisztérium hatáskörének csökkentésén munkálkodik.)
Ausztrália év végén népszavazást fog tartani arról, hogy létrehozzanak-e egy az alkotmányban is elismert, őslakosokból álló tanácsadó testületet, Kongó DK kormánya pedig jogszabályba foglalta a pigmeusok jogainak védelmét.
Sajnos azonban több olyan ország is van, ahol még mindig nem tisztázott az őslakosok helyzete, és jogaikat rendre megsértik. A Fülöp-szigeteken hiába a bennszülötteket védő törvény, az őslakosokat rendszerint azok beleegyezése nélkül deportálják földjeikről, Panamában a villamosenergia-hálózat bővítése során sértették meg az őslakosok tradicionális életmódjához és kultúrájához való jogát, Indonéziában pedig a fakitermeléssel és olajpálma-ültetvényekkel foglalkozó vállalatok kerülnek gyakran összetűzésbe az őslakosokkal.
Globális tendenciák
A bolygó teljes erdőállománya mintegy 4,06 milliárd hektárt (FAO, 2020) tesz ki, melynek a fele 5 országban koncentrálódik. 1990 és 2020 között 178 millió hektárral csökkent az erdővel borított területek nagysága. A csökkenő tendencia napjainkban is tart, csupán a csökkenés üteme változik időről időre.
Pozitív fejlemény, hogy 2010 óta folyamatosan növekedett a természetvédelmi oltalmat élvező szárazföldi területek nagysága globálisan: 2022-ben már jóval meghaladta a 2 milliárd hektárt. Egyes országok, mint Kína vagy az Egyesült Államok az utóbbi időben a védelem kiterjesztésén dolgoztak.
Ugyanakkor más államok, mint India és Kanada nagy területek védelem alól történő kivonásán fáradoznak. Habár a természetvédelmi oltalommal is körültekintően kell bánni, hiszen megfelelő biztosítékok nélkül könnyen sérthetik a helyi közösségek jogait.
2023 áprilisában Kína és Brazília bejelentette, hogy szoros együttműködésbe kezdenek az illegális brazil fakitermelés és az exportok hatékonyabb szabályozása érdekében. Erre azért van szükség, mivel Brazília az exportcikkei harmadát Kínába adja el, ráadásul a marhahús és szójabab iránti növekvő kínai igény az erdőirtások súlyosbodásának veszélyét is magában hordozza. A két ország közti hatékony együttműködésnek tehát globális viszonylatban is igen pozitív hozadéka lenne.
