A nemzetközi vizek bányászatát a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) szabályozza. A 2023 júliusi találkozójuk nem volt sikeres, még mindig nem tudtak megállapodni a mélytengeri bányászat kapcsán, sőt, előreláthatólag 2025-re becsülik a szabályozások kidolgozását. A szoros ütemterv azért szükséges, mert a tengerjogi egyezményben van egy kiskapu. Jelenleg a cégek a nem megfelelő szabályozás révén ad hoc kérelmeket adhatnak be a kereskedelmi bányászat megkezdésére, mert elmaradt a szabályozások 2 éven belüli véglegesítettése. Ezzel párhuzamosan több ország, őslakosok, tudósok, környezetvédelmi csoportok és még cégek is ellenzik a nyílt vízi bányászatot és sürgetik a szabályozás véglegesítését.
Márciusban is ülésezett az ISA, itt már 24 ország is kifejezte, hogy moratóriumot helyeznének a mélytengeri bányászatra. A moratóriumot a Google, a BMW Group, a Samsung SDI és a Patagonia is támogatja. Eddig 30 kutatási engedélyt adott ki a hatóság, hogy felmérjék a bányászat lehetséges hatásait. A kiskaput kihasználva Nauru lehet a legesélyesebb ország – a The Metals Company leányvállalata által – az első kereskedelmi bányászat megtételére.
Franciaország a 2023-as COP 27 eseményen még szigorúbb intézkedést kért, teljesen betiltaná a mélytengeri bányászatot, majd ehhez a kijelentéshez csatlakozva 22 ország egy szövetséget alapított, hogy megakadályozzák a hatóságot a mélytengeri bányászat engedélyezésében. (Csatlakozók: Brazília, Kanada, Chile, Costa Rica, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Mikronéziai Szövetségi Államok, Fidzsi-szigetek, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Monaco, Új-Zéland, Palau, Panama, Portugália, Szamoa, Spanyolország, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság és Vanuatu) A saját vizeiken bárki megengedheti a bányászatot és ehhez már közel van Norvégia, Japán és a Cook-szigetek is. A Clarion-Clipperton zóna Hawaii és Mexikó között a legnagyobb érdeklődést felkeltő terület, mert egy amerikai felmérés szerint több nikkelt, kobaltot és mangánt tartalmaz mint a szárazföldi bányák együttvéve.
A mélytengeri bányászat szempontjából a mélységi síkságok, a tenger hegyek és a hidrotermikus szellőzők érdekesek, ezek gazdagok ásványkincsekben. A kitermelést három méter magas traktorra hasonlító bányajárművekkel végeznék, amely folyamat során burgonya nagyságú rögök, polimetál csomók kitermelése történne a tengerfenék legfelső rétegéből. A kitermelésből visszamaradt anyagokat hígtrágya formájában eresztenék vissza a tengerbe, azonban ennek lehetséges hatásai nem ismertek.
A bányászat nagyban megzavarhatja az ott lévő élővilágot – a tengerfenék 75%-a nincs feltárva és a mélyóceánok kevesebb mint 1%-a ismert – nincs elég tudás a környezetről és a körülményekről odalent, ahhoz hogy megfontolt döntést és kellő szabályozásokat hozhassunk.
A mélytengeri bányászatnak sok káros mellékhatása lehet, a fény és zajszennyezés mellett még a felkavart részecskék is gondot okozhatnak. Egy kutatás szerint bár az üledék és a finom részecskék szétülepednének, a fémrészecskék potenciálisan sokkal hosszabb ideig is a vízoszlopban maradhatnak (100-1000 év), és a bányászat során ezzel akár mérgező mennyiségeket is juttathatnak a vízbe, végső soron pedig akár még ez is károsíthatja a magasabb rétegekben élő ökoszisztémákat.
Egy másik felmerülő probléma a tengeri és mélytengeri üledékek karbon raktározása, ezek hatalmas szénraktárak, amelyeket megbolygatva a szén akár a légkörbe is felszabadulhat. Ez pont ellentétes hatás lenne a bányászati igényt kiváltó energetikai átállás céljával, ami a bolygó megőrzése és a klímavédelem lett volna. A fémgazdag csomók és az üledék, amit felszántanak, élőhelyet is biztosít bizonyos mélytengeri fajoknak, mint a korallok kagylók vagy kökörcsinek, ezek regenerálódása hosszú folyamat és szerepükben sem vagyunk biztosak, így a hiányuk miatt okozott kár nagyságában sem lehetünk biztosak.
A nem előrelátható károk elkerülése végett fontos a körforgásos gazdálkodás szorgalmazása és a már kitermelt nyersanyagok újrahasznosítása, az akkumulátorok újrahasznosítási technológiájának fejlesztése, amivel jelentősen csökkenhet az új nyersanyag iránti kereslet. Illetve az akkumulátor technológia is fejlődik és emiatt érdemes elgondolkodni a fémek szükségletén, de az alternatívák még sajnos kutatást és fejlesztést igényelnek. És bár a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) becslése alapján a szárazföldi ásványkincsek elegendőek egyelőre az igény kielégítésére (ezek nem egyenletesen vannak elosztva), azonban az átállás sürgetése miatt nagy az érdeklődés az ezekből a fémekből is készülő akkumulátorok, EV járművek és napelemek iránt, így a tengeri bányászat sok céget érdekel.
Jelenleg nincs elég bizonyíték, hogy belátható időn belül helyre lehetne hozni a károsított területeket, erre jó példa a Peru partjainál végzett szimuláció az 1980-as években, amelynél a 2015-ös visszalátogatás során még mindig nem látták sok jelét a gyógyulásnak az ott végzett bányászat után. A várható károk miatt az élővilágban és a részecskék felkavarása, a toxikus anyagok felhalmozódása a tangeri élőlényekben, amit akár meg is eszünk, valamint az üvegházhatású-gázok lehetséges felszabadulása miatt nem tűnik kifizetődő megoldásnak a mélytengerek bányászata, annak ellenére sem, hogy a The Metal Company kutatása szerint a terveik a bányászatra 70%-kal csökkentik a bányászat során termelődő kibocsátást.
Kapcsolódó cikkünk itt olvasható.
Források:
Greenfo
Oceanfdn.org
Nrgreport
Strategicalaysis.org
Reuters
Pewtrusts.org
Pewtrusts.org
Roca-initiative.com
