Vannak olyan napok, amikor ha hinnék a horoszkópban, és bemondanák, hogy „ki se moccanj a lakásodból, mert csapás-hegyek fognak érni”, akkor ha mégis megtenném, a fejemet utána a falba verdesném.
A tegnapi nap egy ilyen nap volt, ami mára halványodni látszott.
A hétfő különben sem a kedvenc napom a héten, de ez túltett minden eddigin…
Éjjel 1h-ig melóztam egy határidős fontos munkán, ami után nem bírtam aludni, ezért kb 3 órát töltöttem alvásnak nevezett állapotban. Reggel persze majd’ meghaltam, de már 8h-kor volt egy nem fogadott hívásom – mert úgy tűnik, hogy süket is vagyok. Beloholtam a munkahelyemre, potom 1 óra elteltével meg is érkeztem – mert critical mass a hétfő. Majd rávetettem magam a melóra, amin ugye 1h-ig melóztam, és ami miatt reggel 8h-kor a főnököm is hívott, és a szerver egyszerűen nem válaszolt. Persze az a nap volt a határidő. Kitartóan próbálkoztam. Semmi. (Ja, hogy miről van szó? Társadalmi felelős befektetői értékelés. Fontos. Tudod, részvény, meg végre egy pozitív motiváció a vállalatnak, hogy megéri fenntartható fejlődéssel foglalkozni…) 15h-kor nem bírtam tovább, és felhívtam az elemzőt Svájcban, hogy most akkor mi van. Ezekkel meg csínján kell bánni, mert aztán úgy leértékelnek, hogy zutty. Gondoltam, biztos minden cég most ment fel az online rendszerre, és kicsit leterheltük a cuccost. „Á, nem”- mondta az elemző – „a szerver simán meghalt”. Kiderült, hogy no para, feléled ez majd egyszer is, a határidő – ami miatt a fél vállalattal összevesztem, mert ugye senki se szereti a sürgős munkát – az meg tolódik péntekre. Fine! Kicsit rigolyás vagyok már, és zavar, hogy az adott napra tervezett dolgokat nem tudom elvégezni, de túltettem magam rajta.
Megpróbáltam összerakni magam, amikor is jött egy telefon: a már kifizetett és jegyként birtokolt repülőgépünk járatát, amivel nyaralni mennénk a TAP törölte. Simán! 1,5 héttel az indulás előtt. Csere, kavar: nem kell lemondani az első napi szállást (kifizetve és nem térítik vissza), sem az első napi merüléseket (szintén fizetve és nem térítik vissza), nem kell plusz egy éjszakát máshol tölteni, viszont a szombati programot törölni kell, és 5-6 órát kell töltenünk egy reptéren (visszafelé ez 7 óra lesz, tehát végülis jól járunk). Ezen is túltettem magam.
Úgy gondoltam, ennyi elég volt ahhoz, hogy semmi komoly dologgal ne foglalkozzak már aznap, viszont elmenjek kontaktlencsét meg kaját venni mielőtt még bezárnak. Neki is lendültem.
Épp telefonom érkezett, piros lámpa, kihangosító, amikor csatt és reccs… mögöttem egy taxis. Nézem a visszapillantóban – nem mozdul. Hát, kiszálltam. Taxisunkra nézek, aki végül kikászálódik. 2 sávból 1 lezárva, mellettünk egy kanyarodó és taxisunk bőszen kezdi magyarázni, hogy semmi nem történt, csupán a pénztárcáját kereste és belém gurult, de láthatóan nincs baj. Értelmetlen kérdés volt, de feltettem, hogy miért nem használta a féket, ha a kezével keresett, de nem is vártam választ. Az, hogy félig lógott a redszámtáblám volt az egyetlen probléma. Elkezdte magyarázni nekem, hogy hogyan csavarjam le és vissza, amikor ránéztem a kocsijára és láttam, hogy a félhülye (bocs, de ez van) még az elakadásjelzőt sem kapcsolta be. Úgy döntöttem, hogy mielőtt még páran belém szállnak, és kajám meg kontaktlencsém se lesz, inkább lobogtatom magam után a rendszámot. Ott hagytam.
Miután megérkeztem a parkolóba két kis kezemmel visszapattintottam a rendszámomat, és nekilendültem a boltnak. Kontaktlencse persze nem volt. Azt rendelhettem, és felhívták a figyelmemet, miszerint előfordulhat, hogy 2 hetet kell majd várnom. Sebaj, max nem látok. Beshoppingoltam, és végre 21h-kor úgy éreztem, hogy ennek a napnak mindjárt vége lesz. Kifele menet egy emelkedő tetején megálltam a pirosnál, és valami hatodik érzék azt súgta, hogy csorogjak vissza 1,5 métert. Megtettem. 3 másodperc múlva az előttem álló polskis csaj addig variált az autóban, hogy elkezdett visszafelé gurulni. 10 cm-re az autómtól észbe kapott. Ezt megúsztam.
Ma reggel már csak vissza kellett fordulnom, mert itthon hagytam a mobilom, 1,5 óra alatt kúsztam be az irodába, megint nem ment a szerver, csak este, mikor már itthon voltam és rutinból rápróbálkoztam, viszont a jelszó és az anyagok nem voltak nálam, zárás előtt egy perccel beestem a kontaktlencsémért, ami megérkezett, kétszer gyalogoltam 4 emeletet fel-le, mert nem működött a lift és félig áramszünet volt a lakásban… és ma csak egy Trabisra dudáltam rá, aki tétován nézegette, hogy mit is tegyen az elakadt busz mögött, de még csak belém se jöttek.
Szóval alakul ez, csak győzzem szusszal. Kicsit a blogot is hanyagoltam, mert ugye sok volt a munka és az akadályok, és kicsit lefáradtam. Bocs, pótolni fogom. Te pedig szoríts, hogy kivergődjek ebből a gödörből :)
„kétszer gyalogoltam 4 emeletet fel-le” Gondolom ekkor telhetett be a pohár :-) Nem ártana egy kicsit mozogni és nem csak autókázni egész nap, meg lebegni a vízben mint egy bálna (Hú! bocs ezt nem úgy értettem, csak a hasonlat kedvéért, hogy az milyen ügyesen tud mozdulatlanul lebegni. Na, érted?!)
Szóval, jó lenne egyszer együtt lebegni…. :-)
Pussssssz!
Vigyázz magadra a nagy víz közepén!
Jellemző megnyilvánulás volt – de örülök, hogy legalább ezt a postot elolvastad :D
Persze, mert szerinted csak a hegyeken mászkálás a sport… a röpi és a merülés meg smafu. Hát, nem! ;)
A közös merülést már évekkel ezelőtt megbeszéltük – hogy Te abból mennyit fogsz lebegni, azt majd meglátjuk ;) – de Te nem érsz rá ilyen dolgokra, mert mindig csak a hegyek… szóval ha rászánod Magad, akkor állok elébe.
Vigyázok, csak jussak el oda.
Szomkat,
Belevágtam az olvasásba, hogy végre az ember a hírek mögött.
Kicsit csalódnom kellett, bár ez inkább az én elvárásaimról szól, mint rólad.
Szóval a fenntartható fejlődéssel foglalkozó „szakblog”, a Caferadió releváns rádióműsorvezetője autóval közlekedik, és anyázza a többi autóst. Szidja az elektromos berendesét, ha nem működik, és izomerővel kell megoldani a feladatot (lift), és szív a cseppet sem fenntartható közlekedési megoldást jelentő repülőgéptársaságokkal és ezt autoriter „Trabantos oktatással” vezeti le.
Hol marad a lokalitás, meg a „a kooperáció, amely a legújabb kutatások szerint fontosabb, mint a versengés”? forrás pl.: (http://www.evilagonline.hu)
Szóval egy kis hitelességvesztést érzek.
Mindezek ellenére nem lehetett könnyű nap, belátom. Kívánom is, hogy ne ilyenek legyenek. Szorítok is.
Kedves Vargate,
Megértelek, és ha ismernél, akkor valószínűsítetted volna, hogy van annyi eszem, még akkor is, amikor épp kiírom magamból a „fájdalmaimat”, hogy látom előre ezt a hatást. Miután azonban az egyik dolog, amire büszke vagyok az őszinteségem, ezért sosem fogom letagadni, hogy ki és milyen vagyok.
Lehet kritikával illetni, mert autóval járok. Bevallom, hogy gyerek korom óta imádom az autókat és a száguldást. Azért is lehet ferde szemmel nézni rám, mert a fenti körülmények között félhülyének neveztem valakit. Ehhez azonban még hozzátartozik, hogy nem üvöltöttem vele, nem okoztam neki pánikot, és nem küldtem sehova. Sőt, hogy a további esetleges hulladéktermelést, kipufogást elkerüljük, inkább elbúcsúztam, és illedelmesen köszöntem.
A trabis trabis volt. Nem bántottam, de abban igazad lehet, hogy nem kellett volna megemlíteni az autó típusát, mert azt sokan félreértik. Ott sem anyáztam, sőt nem oktattam. Ami történt: miután kishíján belecsúsztam, mert a busznak van egy saját udvara, ahol elakadt és ami mellett azt kikerülve vezet a sáv, de ő ezt „lezárva” mélázott, gondoltam felébresztem. Rosszul tettem? Lehet.
Az elektromos berendezést nem szidtam. Szimplán 2x fel-le szaladgáltam, mert lent van a házban az összes biztosíték, és gondoltam leszaladok megnézni, mielőtt a számba repül a sült galamb. De nem volt para, fankón elvagyok gyertyával, csak akkor nincs net, és a notim sem bírja sokáig akksival. Itt azért azt megjegyzem, hogy nem feltétlenül zöld, ha leolvad a hűtő, és ki-, bekapcsolnak a cuccok.
Tehát a lojalitás (nem ezt akartad írni „lokalitás” helyett?) azt gondolom, hogy minden tekintetben megvolt / megvan. A kooperáció pedig pláne, de remélem ez az alábbiak alapján is lejön
Szóval, hogy ki is az ember a cikkek mögött:
– valaki, akinek ugyanúgy vannak mások szemében szálkának tűnő dolgai, amiket egyelőre szeret (pl. autózni, búvárkodni), mint bárki másnak a világon, és aki azonban utál önmagáról ömlengeni, de most némi tekintetben öngólt rúgott a saját privát bejegyzésével…
– valaki, aki 10 éve nyomul az ülzeti világban, és hiába kapott jobb ajánlatot, nem hagyta ott a munkáját (sem az országot), mert azt gondolja, hogy ennek van értelme, ezen dolgozni.
– valaki, aki a radiocafé 98.6 műsorát részben kitalálta, részben szerkeszti és részben vezeti. mindezt ingyen, társadalmi munkában eddig 20 adáson át munka után. mert ezt is szereti, és úgy gondolja, hogy egy ilyen dolog már hiányzott.
– valaki, aki legutóbbi cikkéért sem kérte el a pénzt (úgyis éjszaka dolgozott rajta – az meg ugye magánidő), hanem egy alapítványnak adta, hogy Sri Lankában legalább egy árva gyerek tanítását megoldják belőle talán 1 évre, de lehet, hogy csak féle.
– valaki, aki 10 év alatt azért elérte, hogy egyáltalán egy nagy cég (amelyiknek hatása van több ezer dolgozójára, ügyfeleire, verseny- és nem versenytársaira, stb) foglalkozzon a fenntartható fejlődéssel (pl. hogy több ezer ember szelektíven gyűjtsön hulladékot mostmár évek óta, hogy az újrapapír egy általános dolog legyen, hogy kollégák hétvégeken kistelepülésen élők oktatásával foglalkozzanak, stb) olyan szinten, hogy Nyugat-Európában ez már elismert legyen.
– valaki, aki egyébként 15 km-re a munkahelyétől lakik, és aki ezt reggel 9h-kor oda, majd 20h-kor vissza autóval teszi meg, mert fáradt, és még van oka, de ezt kihagyom.
– valaki, aki hazaérve még írogat egy blogba (általában éjfél körül), hogy minél több emberhez eljusson a gondolat.
– valaki, akinek egyébként minden hibája mellett apróka lakása van, használ energiatakarékos izzót, totál szelektíven gyűjt hulladékot, nem szed gyógyszert, így nem is vásárolja azt, minimum 10 ember szakirányú diplomájához járult már hozzá (mert kell a tudás), stb.
Mindezeket nem azért írtam le, mert önvédelemre vagy magyarázkodásra van szükségem. Mint írtam, teljesen helyénvalónak tartom, hogy ezek így hirtelen megfordultak a fejedben, és azt is, hogy leírtad. Csupán azért, mert amikor én fenntartható fejlődésről beszélek, akkor mindig komplexen nézek rá valamire. Tehát életünk végén számoljunk el azzal, hogy mi volt a mérleg egyik nyelvén és mi a másikon; mennyit vettünk el és mennyit adtunk hozzá ahhoz, hogy ezen a bolygón normálisan éljünk (és ebben nem csak a bolygó van benne, hanem mi egyénenként és társadalmilag is).
Szóval, ha gondolod, vitázzunk. Végülis többek között ezt a célt is szolgálja a blog: eszmecserét. Csak kommunikáció révén lehet bármit fejleszteni. Szerintem.
Azt pedig köszönöm, hogy mindezek ellenére szorítasz nekem :)
Szomkat,
Írtam, hogy ez inkább az én elvárásaimról szól, mint rólad. Nem érzem, hogy vitáznunk kellene. Továbbra is tisztelem amit csinálsz, és figyelem is a blogot amíg lehet.
Tényleg írtad, mégis magamra vettem.
Köszönöm, hogy továbbra is olvasod a blogot, és azt is, ha commentezel.