A WWF Élő Bolygó Jelentése átfogó képet ad a globális biológiai sokféleség és a Föld állapotának alakulásáról. A 15. kiadás tudományosan alátámasztott áttekintést nyújt a természet jelenlegi helyzetéről, az Élő Bolygó Index segítségével pedig nyomon követi a fajok populációinak globális változásait. Az idei jelentés kiemeli, hogy a vizsgált vadon élő gerinces fajok populációi 1970 és 2020 között, mindössze 50 év leforgása alatt, átlagosan 73%-kal csökkentek.
Forrás: ÉLŐ BOLYGÓ JELENTÉS 2024 – ÖSSZEFOGLALÓ
A természet hanyatlásának globális tendenciái és régiós különbségei
Ha hatékonyan akarjuk kezelni a létfontosságú természeti rendszereinket érintő veszélyeket, kulcsfontosságú megértenünk, hogyan és miért változik a természet. Az Élő Bolygó Indexet a ZSL (Zoological Society of London) számítja ki, és jelenleg közel 35 000 populáció, valamint 5495 gerinces faj (kétéltűek, madarak, halak, emlősök és hüllők) megfigyelési adataira épül. Az Élő Bolygó Index egy korrigált átlagérték, amely az adatbázisban elérhető adatok alapján mutatja meg, hogy a gerinces fajok populációi mennyire csökkentek, és hogy a természet milyen riasztó mértékben szorult vissza 1970 óta. A 2024-es Élő Bolygó Index nem vethető össze közvetlenül a korábbi jelentések adataival, mivel az alapjául szolgáló adatbázis folyamatosan bővül. Az idei index 265 új faj és 3015 további populáció adatain nyugszik a legutóbbi jelentéshez képest.
Az édesvízi populációk szenvedték el a legnagyobb csökkenést, majd a szárazföldi és tengeri populációk következnek. Ez jól jelzi, hogy az édesvízi élőhelyeken van a legnagyobb nyomás, például a vándorló édesvízi halakat nagyban veszélyeztetik a gátak és egyéb olyan mesterséges építmények, amelyek elzárják a vándorlási útvonalaikat.
Az elmúlt 50 év során a természetre nehezedő különböző típusú és szintű nyomás miatt a tendenciák régiónként eltérőek. Regionális szinten a leggyorsabb csökkenést Latin-Amerikában és a Karib-térségben figyelték meg – ez aggasztó 95%-os csökkenést jelent –, majd Afrika következik (76%) és Ázsia és a Csendes-óceán térsége (60%). Európában és Közép-Ázsiában (35%), valamint Észak-Amerikában (39%) a csökkenések kevésbé drámaiak, de ez tükrözi azt a tényt, hogy a természetre gyakorolt nagyszabású hatások ezekben a régiókban már 1970 előtt is nyilvánvalóak voltak: egyes populációk stabilizálódtak vagy növekedtek a természetvédelmi erőfeszítéseknek és a fajok visszatelepítésének köszönhetően.
Az élőhelyek pusztulását és degradációját elsősorban a nagyüzemi élelmiszerrendszerünk hajt, és ez minden régióban a leggyakoribb fenyegetés. Ezt követi a természeti erőforrások túlzott kizsákmányolása, az invazív fajok és a betegségek jelenléte. Egyéb fenyegetések közé tartozik az éghajlatváltozás (amit leginkább Latin-Amerikában és a Karib-térségben említettek) és a környezetszennyezés (különösen Észak-Amerikában és Ázsia, valamint a Csendes-óceán térségében).
Forrás: ÉLŐ BOLYGÓ JELENTÉS 2024 – ÖSSZEFOGLALÓ
Kritikus fordulópontok a természetben
A természetben a fordulópontok akkor következnek be, amikor az olyan egyedi vagy kombinált hatások, mint az élőhelyek pusztulása, a földhasználat megváltozása, a túltermelés vagy az éghajlatváltozás meghaladnak egy kritikus küszöbértéket.
Két példát említve ennek a könnyebb megértése érdekében: Az amazóniai esőerdők pusztulása és a korallzátonyok tömeges pusztulása két kritikus globális fordulópontot jelent a klímaváltozás és az emberi tevékenységek következtében. Az Amazonas, amely bolygónk szárazföldi biodiverzitásának több mint 10%-át tárolja és hatalmas mennyiségű szenet raktároz, erdőirtás és csapadékhiány miatt visszafordíthatatlan károkat szenvedhet, ami gyorsítaná a klímaváltozást. A korallzátonyok, amelyek a felmelegedés hatására kifehérednek, szintén komoly veszélyben vannak: akár 70-90%-uk elpusztulhat, ami súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járna, hiszen emberek millióinak a megélhetése függ tőlük.
Globális célok és elmaradó intézkedések
A világ nemzetei globális célokat tűztek ki a fenntartható jövő érdekében, de a jelenlegi intézkedések és kötelezettségvállalások jelentősen elmaradnak a 2030-ra kitűzött célok teljesítésétől. A biológiai sokféleség védelme (a Kunming-Montreal globális biodiverzitás keretrendszerben, GBF), a globális felmelegedés 1,5ºC-ra korlátozása (a Párizsi Megállapodás értelmében) és a szegénység felszámolása és az emberi jólét biztosítása terén (a fenntartható fejlődési célok értelmében) nemzetközi szinten komoly lemaradások vannak. A 2030-ra kitűzött SDG-k több mint felét valószínűleg nem érik el, ráadásul 30%-uk romló tendenciát mutat. A jelenlegi klímavállalások 2100-ra közel 3°C-os felmelegedéshez vezetnének, ami katasztrofális következményekkel járna, és a biológiai sokféleség megőrzéséhez szükséges (pénzügyi és intézményi) források is hiányoznak.
A klímavédelem, a biológiai sokféleség megőrzése és a fenntartható fejlődési célok külön-külön kezelése konfliktusokat okozhat, például a földterületek élelmiszertermelésre, természetvédelemre vagy megújuló energiára való felhasználása között. Az integrált megközelítés viszont lehetőséget kínál a természet megőrzésére és helyreállítására, az éghajlatváltozás mérséklésére és az emberi jólét egyidejű javítására.
Forrás: ÉLŐ BOLYGÓ JELENTÉS 2024 – ÖSSZEFOGLALÓ
Átalakulás és fenntartható megoldások
Az emberek és a természet jólétének fenntartásához nagyszabású intézkedésekre van szükség. A hatékonyabb természetvédelem mellett a természet pusztulásának fő okait is kezelni kell, ami élelmiszer-, energia- és pénzügyi rendszereink átalakítását igényli.
Élőhelyek megóvása
A természetvédelem átalakítása érdekében jelenleg a bolygó szárazföldjeinek 16%-a és az óceánok 8%-a áll védelem alatt. A globális biodiverzitás keretrendszer célja, hogy 2030-ra a földek, vizek és tengerek 30%-át megvédjék, valamint a degradált területek 30%-át helyreállítsák.
Az országoknak javítaniuk kell a védett területek kezelését és finanszírozását, miközben más hatékony területalapú természetvédelmi intézkedéseket is elfogadnak. Az őslakosok és a helyi közösségek támogatása kulcsfontosságú, mivel jelentős szerepet játszanak a bolygó földterületeinek jelentős részének kezelésében. Emellett a természetalapú megoldások (nature-based solutions) ígéretes utakat kínálnak az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a fenntartható fejlődés egyidejű kezelésére, kiemelve a környezeti és társadalmi jólét összefüggéseit.
Élelmiszeripar
A globális élelmezési rendszer paradox módon károsítja a biológiai sokféleséget és a környezetet, miközben nem képes mindenki számára megfelelő táplálékot biztosítani. A magas termelési szintek ellenére milliók szenvednek éhezéstől, és a tápláló élelmiszerek hiánya miatt nő az elhízás aránya. Ahogy az élelmiszertermelés jelenleg zajlik, az a természet hanyatlásának egyik fő hajtóereje. Az élelmiszertermelés jelentősen hozzájárul az élőhelyek pusztulásához (40%), a vízkészletek kimerüléséhez (70%) és az üvegházhatású gázok kibocsátásához (több mint negyedéért felelős), ami évente trilliárdos nagyságrendű rejtett költségeket eredményez. E problémák kezelése érdekében összehangolt fellépésre van szükség a természetbarát élelmiszertermelés előmozdítása, a tápláló étrendhez való globális hozzáférés biztosítása, az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése, valamint a fenntartható élelmiszerrendszerek pénzügyi támogatásának fokozása érdekében. Élelmiszerrendszerünk átalakításával jobban táplálhatjuk az emberiséget, miközben megőrizhetjük bolygónkat a jövő generációi számára.
Energiaipar
Az energiarendszer átalakítása kulcsfontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából, és ennek az átmenetnek gyorsnak, fenntarthatónak és igazságosnak kell lennie. Haladéktalanul át kell állnunk a fosszilis tüzelőanyagokról, hogy 2030-ra felére csökkentsük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és elérhető közelségben maradjunk a 1,5°C-ot nem meghaladó felmelegedéstől. Miközben a megújuló energiaforrások globális kapacitása megduplázódott, a szél- és napenergia, valamint az akkumulátorok költségei pedig 85%-kal csökkentek, a jelenlegi erőfeszítések nem elegendőek a szükséges célok eléréséhez. Öt éven belül meg kell háromszoroznunk a megújuló energiatermelést és meg kell dupláznunk az energiahatékonyságot, ami jelentős beruházásnövekedést igényel. Az átmenetnek továbbá prioritásként kell kezelnie a környezetvédelmet, gondosan megtervezve az ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatások elkerülését. Végül pedig a tiszta energiához való hozzáférés biztosítása mindenki számára létfontosságú a szegénység kezeléséhez és a közegészségügy javításához, ami mindenki számára igazságossá és méltányossá teszi az energetikai átmenetet.
Pénzügyi rendszerek
A pénzügyi rendszer átalakítása kulcsfontosságú a fenntartható és lakható bolygó megteremtéséhez. Jelenleg a globális GDP több mint fele (55%) – azaz a becslések szerint 58 billió USD – a természetre támaszkodik, a pénzügyi áramlások azonban túlnyomórészt olyan káros tevékenységeket támogatnak, amelyek súlyosbítják az éghajlatváltozást és a biológiai sokféleség csökkenését. E negatív pénzügyi áramlásoknak csak egy töredékének átirányítása megszüntethetné a természetalapú megoldások (nature-based solutions) finanszírozási hiányosságait, amelyek jelenleg mindössze 200 milliárd dollárt kapnak, szemben a környezeti válságokat tápláló közel 7 billió dollárral. Az éghajlatváltozás enyhítéséhez és az alkalmazkodáshoz, valamint a fenntartható élelmiszerrendszerekre való áttéréshez szükséges finanszírozás eléréséhez alapvető változásra van szükség a finanszírozás mozgósításának módjában. Ez magában foglalja mind a zöld kezdeményezések finanszírozását, mind a pénzügyi rendszerek zöldebbé tételét a fenntarthatósági célokkal való összhang biztosítása érdekében, és végső soron az erőforrások átirányítását a bolygót gyógyító, nem pedig károsító tevékenységek felé.
Forrás: ÉLŐ BOLYGÓ JELENTÉS 2024 – ÖSSZEFOGLALÓ
A közelgő nemzetközi biodiverzitási és éghajlat-változási konferenciák kulcsfontosságú lehetőséget nyújtanak a kormányoknak, hogy felgyorsítsák a cselekvést. A biológiai sokféleséggel foglalkozó COP16 Caliban (okt. 21. – nov. 1.), míg az éghajlattal foglalkozó COP29 Bakuban (nov. 11. – 22.) kerül megrendezésre. Ezeken a találkozókon a kormányoknak ambiciózus terveket kell kidolgozniuk, növelniük kell a köz- és magánfinanszírozást, és jobban össze kell hangolniuk a természetvédelmi és éghajlati politikákat.
