A Planet Fanatics’ Network életében a tavalyi év elsősorban a belső reformokról szólt. Letisztulásnak is nevezhetjük. Ez talán mindig a legnehezebb és kifelé legkevésbé látványos szakasza a cég életének, de meggyőződésem, hogy az egyik legfontosabb, hiszen csak úgy lehet a küldetésnek, az általam is elvárt szabadságnak és minőségnek megfelelően dolgozni és hatást elérni, ha a csapaton belül ez maximálisan megvan úgy az emberek, mint a folyamatok révén.
Hogy erre egy példát is mondjak, egy feszültséggel teli napon (amiből volt pár tavaly) nem mindegy, hogy kik vesznek körül a munkahelyeden és épp’ mekkora káoszban találod magad. És ahogy Csáki Judit könyvében Cserhalmi említi a „mintha színészek”-et, úgy én is minden porcikámmal a „mintha” működés ellen vagyok. Nem akarok „mintha” csapatot, ami olyan mintha egy csapat lenne. Nem akarok mintha eredményeket, ami elfér a fiókban. És igen, a valódi hatást nem lehet csak „mintha” elérni, mert az nem elég a változáshoz. „A fontos dolgokat nem lehet kicsit csinálni” (Popper Péter). Márpedig nekünk feltett szándékunk, hogy valós hatást gyakoroljunk a fenntarthatóság érdekében. És ahogy az idő fogy, úgy egyre jobban ugrok a „minthák”-ra.
A reformok közben arról is szóltak, hogy a saját magunk képzésére (akár tudásmegosztással, akár önképzéssel, akár külsős képzéssel) a munkaidőnk 14%-át fordítottuk, négyszer annyit, mint az előző évben.
A probono tevékenységeink pedig, beleértve a kedvenceket, mint a WWF Közép- és Kelet-Európa, a WWF Magyarország, valamint a Patrónus házban betöltött igazgatósági és felügyelő bizottsági szerepkörök kapcsán felmerülő feladatokat, Bátor tábor jelentését, vagy az egyetemeken vállalt különféle oktatási és projektekhez kapcsolódó munkákat, a munkaidőnk 4%-át tették ki. Több mint kétszeresét, mint a megelőző évben. [Ha ezt az elvi hozzájárulást tanácsadói díjon adtuk volna, akkor az árbevételünk 15%-át adta volna.] Emlékszem, régen az egyik felelős befektetői értékelő elvárásként fogalmazta meg, hogy az értékelt cégek bevételének 2%-át adó érték társadalmi hozzájárulásra fordítódjon. Nem sokáig tudta tartani ezt az elvárását, pedig láthatóan megvalósítható.
A letisztulás folyamata mellett is voltak nehézségek bőven, de voltak olyan szívet melengető események és sikerek is, amikből erőt meríthettünk. Ezek közül sorolok fel párat:
Amikor az ügyfelek szeme is csillog a stratégia ismertetésekor, amit előtte remélni se mertem.
Amikor az alapítvány (Bátor Tábor) újra jelentkezik, hogy komolyan gondolták tavalyelőtt, és ismét kellene az a fenntarthatósági jelentés. És nem csak hogy megcsináljuk, de az eredményekben azt látjuk, hogy az ÜHG kibocsátást a felére csökkentették 5 év alatt. Nyilván anno közösen beszéltük át, és voltak célok is, de amikor ilyen eredménnyel szembesül az ember, akkor húha!
Amikor a probono mellett újabb vállalatok fenntarthatósági jelentéseihez járulhattunk hozzá kisebb-nagyobb mértékben (Market Csoport, Prebeton, E.ON Hungária Csoport), és mindegyik egyre jobb, egyre teljesebb körű.
Amikor az E.ON újra meghirdeti a Föld bajnokai pályázatot, és a zsűritagokkal töltött munka is egy élmény, de a pályaművek ismét azt mutatják, hogy az országban egy maroknyi pedagógus csodákat művel. A díjátadón pedig találkozhatsz ezekkel az emberekkel, és olyan, mintha egy mesevilágba csöppennél.
Amikor átadják az ország legnagyobb teljesítményű naperőművét Szihalmon, aminek a PPA-s Green Cloud csomagjának kidolgozásában a kezdetek óta benne vagyunk, de hát ott áll és működik és 104 550 darab napelemet tartalmaz és 8,8 km csak a kerítés.
Amikor a második, HVG-vel közös TOP ESG rangsor elkészítésekor már látjuk, hogy az ország legnagyobb árbevételű cégeire ez mekkora hatással van, hiszen azért, hogy jobb helyet érjenek el, egyre több adatot tesznek közzé támogatva az átláthatóságot, majd ezt a díjátadó után sorjázó kérdések még jobban megerősítik.
Amikor olyan (egyelőre titkos) projektben vehetünk részt, aminek előre tudjuk, hogy nagyon nagy országos hatása lesz, ha csak egy része is megvalósul, és az egész csapat teljes elánnal veti bele magát az egészbe. Senkit nem lehet leállítani (legkevésbé engem), és olyan energiák jelennek meg, hogy eláll a szavam.
Vagy amikor kitalálunk egy új projektet és bár ideje korán, de olyan terméket formálunk belőle, amire elképesztően büszke vagyok, ráadásul olyan embereket ismerhettem meg, akik csodás lények és élmény az egész.
Amikor, amikor, amikor… szóval amikor ezekkel találkozik az ember, akkor ez enyhíti az éppen aktuális fájdalmakat. Pedig vannak. Hiszen a körülöttünk lévő diliház (pc: folyamatos turbulencia), az 1901 óta legmelegebb év, és az ebben lévő tehetetlenség, a sok teljesítmény nélküli ember akadályozása minket és személy szerint engem is megviselnek, amihez úgy kellenek ezek a sikerek, mint egy falat kenyér.
És ezekért nagyon hálás vagyok mindenkinek, akinek ezek bármelyikében része volt. És természetesen nem lehetnének ezek a kincsek, ha nem lenne a Planet Fanatics, a csapat.
Ezen – eredetileg évindító – cikk írása közben pedig arra jutottam, hogy legyen ez a cikk többrészes (mondjuk 3), és amellett, hogy jól elmondom, milyen volt 2024 (fentebb), a következő részben arról szólnék, hogy mik lennének a fenntarthatósághoz is kötődő javaslataim a vezetőknek, benne természetesen megindokolva, hogy miért és mire is vezet ez. És lenne egy rész arról is, hogy mik lehetnek az idei év történései fenntarthatóság, illetve fenntarthatatlanság terén, és ezek kapcsán mire érdemes figyelnie a vállalatoknak.
Kristálygömböm még mindig nincs és a bölcsek köve sincs nálam, de olyan posztokat tervezek, amik így is – úgy is segítenek. Tehát akkor is, ha nem lesz igazam. És igyekszem mielőbb időt szentelni ezekre. Szóval még idén ;) OK, év elején.
És ha úgy érzed, kedves Olvasó, hogy Neked is van szívmelengető, világváltoztató sztorid 2024-ből, akkor mi örömmel vesszük akár itt, commentben, akár a social mediában (FB, LIN) megosztott posztok alatt. Mert ahogy a Bátor Tábortól tanultam: a felhők felett mindig süt a nap – hát akkor hessegessük együtt a felhőket és mutassátok Ti is a napotokat! Persze csak ha kedvetek és időtök van hozzá.
