Minden évben február 2-án ünnepeljük a Vizes Élőhelyek Világnapját, amelynek célja, hogy felidézze a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezmény 1971. februári elfogadását. Ezen a napon, az iráni Ramsar városában, a Kaszpi-tenger partján írták alá az egyezményt. A Ramsari terület olyan vizes élőhely, amely nemzetközi jelentőséggel bír, és amely a Ramsari Egyezmény keretében nyerte el védelmet. Ez az egyezmény, más néven a „Vizes Élőhelyek Egyezménye”, egy kormányközi környezetvédelmi megállapodás, amelyet 1971-ben hozott létre az UNESCO, és az iráni Ramsar városáról kapta a nevét, ahol aláírták.
Forrás: World Wetlands Day
Mik azok a vizes élőhelyek?
A vizes élőhelyek olyan földterületek, amelyeket állandóan vagy időszakosan víz borít vagy áztat. Másik megközelítésből, olyan ökoszisztémák, ahol a víz meghatározó szerepet játszik a környezet és az ott élő növény- és állatvilág alakításában. A szárazföldi vizes élőhelyek közé tartoznak a mocsarak, tavak, folyók, árterek, tőzeglápok és lápvidékek. A part menti vizes élőhelyek közé sorolhatók a sós vizű mocsarak, torkolatok, mangrovemocsarak, lagúnák és korallzátonyok. Az ember által létrehozott vizes élőhelyek példái a halastavak, rizsföldek és sólepárló tavak.
Ezek a területek kulcsfontosságúak mind az emberiség, mind a természet számára, mivel jelentős értéket képviselnek, és számos haszonnal, illetve szolgáltatással járulnak hozzá a fenntartható fejlődéshez és az emberi jóléthez. Környezeti, éghajlati, ökológiai, társadalmi, gazdasági, tudományos, oktatási, kulturális, rekreációs és esztétikai szempontból is kiemelkedőek. A vizes élőhelyekről egy pár érdekesség ebben a cikkben olvasható.
Bár a Föld szárazföldi területeinek mindössze körülbelül 6%-át borítják, a növény- és állatfajok 40%-a él vagy szaporodik vizes élőhelyeken. A vizes élőhelyek biológiai sokfélesége elengedhetetlen az egészségünk, az élelmiszer-ellátásunk, a turizmus és a munkahelyek szempontjából. Ezek az élőhelyek nélkülözhetetlenek az emberek, más ökoszisztémák és az éghajlat számára, hiszen alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, például a vízszabályozást, az árvízvédelem és a víztisztítás formájában. A világon több mint egymilliárd ember, vagyis minden nyolcadik ember függ megélhetésében a vizes élőhelyektől.
A vizes élőhelyek a leggyorsabb ütemben csökkenő, pusztuló és leromló állapotú ökoszisztémák közé tartoznak. A globális biodiverzitás és ökoszisztéma-funkciók jelenlegi negatív trendjei várhatóan folytatódnak, mivel olyan közvetlen és közvetett tényezők hatnak rájuk, mint a gyors népességnövekedés, a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási szokások, a technológiai fejlődés káros mellékhatásai, valamint az éghajlatváltozás romboló hatásai.
A vizes élőhelyek eltűnése háromszor gyorsabb, mint az erdőké, és ma a Föld legveszélyeztetettebb ökoszisztémájának számítanak. Az elmúlt 50 évben, 1970 óta, a világ vizes élőhelyeinek 35%-a semmisült meg. Az emberi tevékenységek, amelyek ezt a pusztulást okozzák, magukban foglalják a mezőgazdasági és építési célú lecsapolást és feltöltést, a szennyezést, a túlhalászatot, az erőforrások túlzott kihasználását, az invazív fajok terjedését, valamint az éghajlatváltozás hatásait.
Ez az ördögi kör – a vizes élőhelyek eltűnése, a megélhetések veszélyeztetése és a mélyülő szegénység – annak a téves elképzelésnek az eredménye, hogy a vizes élőhelyeket pusztán elhagyatott, értéktelen területeknek tekintik, nem pedig olyan életteli helyeknek, amelyek munkahelyeket, jövedelmet és alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosítanak. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy megváltoztassuk ezt a szemléletet, és rávegyük a kormányokat és közösségeket arra, hogy értékeljék és előtérbe helyezzék a vizes élőhelyek megóvását.
Miért fontos a Vizes Élőhelyek Világnapja?
A világ vizes élőhelyeinek közel 90%-a pusztult el az 1700-as évek óta, és ezek az ökoszisztémák háromszor gyorsabban tűnnek el, mint az erdők. Mindez annak ellenére történik, hogy a vizes élőhelyek kiemelkedően fontosak a biodiverzitás, az éghajlatváltozás mérséklése, ahhoz való alkalmazkodás, az édesvíz elérhetősége, a globális gazdaságok, valamint számos más tényező szempontjából.
Elengedhetetlen, hogy növeljük a vizes élőhelyek jelentőségével kapcsolatos nemzeti és globális tudatosságot, hogy megállítsuk gyors pusztulásukat, és ösztönözzük azok megóvására és helyreállítására irányuló intézkedéseket.
A Vizes Élőhelyek Világnapja ideális alkalom arra, hogy az emberek mélyebb megértést szerezzenek ezeknek az ökoszisztémáknak a létfontosságú szerepéről.
A 2025-ös Vizes Élőhelyek Világnapjának témája a vizes élőhelyek védelme közös jövőnk érdekében. Ez az esemény különösen jelentős, mivel egybeesik a vizes élőhelyekről szóló egyezmény szerződő felei konferenciájának 15. ülésével (COP15). Háromévente az egyes szerződő felek kormányainak képviselői találkoznak, hogy kulcsfontosságú kérdésekről tárgyaljanak a vizes élőhelyek megőrzésével és fenntartható használatával kapcsolatban, valamint meghatározzák a következő három év munkaprogramját. A COP15 globális természetvédelmi találkozót Zimbabwében tartják 2025. július 23-31. között, Victoria Fallsban, ugyanazzal a témával, mint a 2025-ös Vizes Élőhelyek Világnapja.
Ramsari területek
A Ramsari terület olyan vizes élőhelyet jelöl, amely ökológiai, botanikai, zoológiai, limnológiai vagy hidrológiai szempontból nemzetközi jelentőséggel bír. Ezekről a területekről bővebben egy korábbi cikkünkben már szót ejtettünk.
Magyarország számára a vízgazdálkodás különösen fontos, mivel a köztudatban élő vízben gazdag ország képével ellentétben valójában nem rendelkezünk bőséges vízkészletekkel. Ahogyan korábbi cikkünkben is írtuk, a hazai megújuló vízkészlet, ha nem számítjuk az áthaladó folyók vízhozamát, az EU-ban az utolsó előtti helyen áll. Ugyanakkor, a környező országokhoz képest Magyarország büszkélkedhet majdnem a legtöbb Ramsari területtel, összesen 29 területtel, ennél több csak Ukrajnában található (50).
Forrás: Ramsar térkép
Hazai példa
A LIFE-MICACC projekt során öt hazai kistelepülésen (Bátya, Püspökszilágy, Rákócziújfalu, Ruzsa, Tiszatarján) valósítottak meg természetes vízmegtartó megoldásokat a vízhez kapcsolódó klimatikus problémák kezelésére.
Az öt mintaterület célja az éghajlatváltozás miatt fokozódó vízkockázatok kezelésére természetes vízmegtartó megoldások alkalmazása. Egy példa erre Tiszatarján, ami egy 1400 lakosú, hátrányos helyzetű település a Tisza partján, különösen kitett az árvizeknek, aszályoknak és belvíznek. A projekt invazív fajok visszaszorítását, vízmegtartást, bioenergia-termelést, legeltetést és ökoturizmust céloz. Kubikgödrök területén állandó vízfelületeket alakítanak ki, amelyek javítják a talajvíz-utánpótlást, élőhelyet biztosítanak, és tárolják a belvizet. A helyreállított ártér biomassza-termelése és turisztikai fejlesztése hosszú távon fenntartható példát nyújt más településeknek.
Forrás: LIFE MICCAC projekt
A Vizes Élőhelyek Világnapja nemcsak arra ad lehetőséget, hogy felhívjuk a figyelmet a vizes élőhelyek védelmére, hanem hogy konkrét intézkedéseket tegyünk azok megóvása érdekében is. Mivel ezek az ökoszisztémák kulcsszerepet játszanak a természet és az emberi társadalmak fenntartásában, elengedhetetlen a fenntartható hasznosításuk elősegítése. Ahogy egyre inkább felismerjük a vizes élőhelyek fontosságát, úgy válik egyre világosabbá, hogy közös felelősségünk a megóvásuk. Csak globális összefogással és helyi intézkedésekkel biztosíthatjuk, hogy a jövő generációk is élvezhessék e területek gazdag ökoszisztémáit és azok sokféle előnyét.
