Globális mezőgazdasági kibocsátások
Az elmúlt 50-60 évben a Föld átlaghőmérséklete folyamatosan emelkedett, kisebb ingadozásokkal. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági üvegházhatású gázkibocsátás is jelentősen nőtt: 2016-ra 192%-kal haladta meg az 1961-es szintet. A FAO előrejelzése szerint ez az érték 2050-re várhatóan 221%-kal lesz magasabb, mint 1961-ben. Rövidebb időtávban nézve, a globális üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátás 51%-kal nőtt 1990 és 2021 között. Ezek a kibocsátások riasztó ütemben melegítik a bolygót, és hozzájárulnak az egyre pusztítóbb viharokhoz, árvizekhez, tüzekhez és hőhullámokhoz, amelyekkel a világ jelenleg küzd.
A legnagyobb kibocsátó az energiaszektor, amely a globális ÜHG-kibocsátás 75,7%-át adja. A nem energetikai ágazatok a globális kibocsátás egynegyedét adják. A mezőgazdaság a globális kibocsátás 11,7%-áért felelős, így a második legnagyobb kibocsátó szektor az energia után. A fő kibocsátók közé tartozik az állattartás (például a trágyából származó metán) és a mezőgazdasági talajok. A mezőgazdaság emellett a földhasználat-változáson és az energiafelhasználáson keresztül is növelheti a kibocsátásokat.
2021-ben a mezőgazdasági szektor 5,86 gigatonna CO₂-egyenértékű (GtCO₂e) üvegházhatású gázkibocsátást eredményezett. Ez az összes globális kibocsátás 12,16%-át tette ki, ha a földhasználat-változást és az erdőgazdálkodást (LUCF – Land-use Change and Forestry) nem vesszük figyelembe (48,2 GtCO₂e), és 11,83%-át, ha ezeket is beleszámítjuk (49,6 GtCO₂e). 2020-ban az ÜHG-kibocsátások terén megfigyelhető egy kismértékű visszaesés a korábbi évekhez képest, majd 2021-ben újra növekedni kezd.
Forrás: World | Total including LUCF | Greenhouse Gas (GHG) Emissions | Climate Watch
Magyarország mezőgazdasági kibocsátásai
A mezőgazdaság az üvegházhatású gázok jelentős kibocsátója is. Az üvegházhatású gázok kibocsátása főként az állattenyésztésből, a műtrágya-felhasználásból, valamint az energiafogyasztásból származik. A 2022-es nemzeti leltárjelentés szerint a mezőgazdaság az országos kibocsátás 11,6%-áért felelős, míg a legnagyobb kibocsátó az energiaágazat (71%). Bár 1985 és 2020 között a mezőgazdasági ÜHG-kibocsátás 39%-kal csökkent, 2010-től 2018-ig növekedett, elsősorban a szervetlen műtrágyák és a húsmarha-állomány növekedése miatt. A teljes magyarországi üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2020-ban 62,8 millió tonna CO2-e volt a földhasználat, földhasználat-változás és erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazat nélkül. A földhasználat, a földhasználat megváltoztatása és az erdőgazdálkodás (LULUCF) a földhasználati ágazat nettó szén-dioxid-elnyelését méri, figyelembe véve az ágazat kibocsátásait és elnyeléseit egyaránt. Az indikátort szén-dioxid-egyenértékben (CO₂e) fejezik ki, a különböző gázok globális felmelegedési potenciálját (GWP) figyelembe véve. Figyelembe véve a LULUCF szektorban zajló, nagyrészt szén-dioxid-mentesítő folyamatokat, Magyarország kibocsátása 2020-ban 56,0 millió tonna CO2e volt. Az egy főre jutó magyar kibocsátás mintegy 6 tonnával elmarad az európai átlagtól.
Forrás: Hungarian agricultural pathways revealing climate-related challenges
Az éghajlatváltozás hatása a magyar mezőgazdaságra
Magyarországon a mezőgazdaságot az éghajlatváltozás az egyik legérzékenyebb ágazatként érinti, ezért az alkalmazkodás kérdése kiemelten fontos. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia (NAS) szabályozza, amely a 2018-ban elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) része. A NAS megállapítja, hogy a klímaváltozás leginkább a mezőgazdaságot sújtja, különösen az aszályhajlam növekedése miatt. Például 2024 volt az eddigi legmelegebb év, az ország területének 60%-án súlyos vagy jelentős aszály lépett fel, a talaj nedvességtartalma pedig kritikus szintre csökkent. A Tisza augusztusi vízállása megközelítette a korábbi, 2022-es rekordalacsony szinteket, komoly nehézséget okozva a mezőgazdaság számára. Ezekről már korábban publikált cikkünkben írtunk.
Az aszálykár különösen az ország déli és keleti régióit sújtja, ahol kevés a csapadék, és magas a hőmérséklet. A mezőgazdasági területeken rendelkezésre álló vízmennyiség az elmúlt évekhez képest jelentősen csökkent. A KSH adatai szerint 2024-ben a mezőgazdasági területek nagysága 5.070.000 hektár volt, amely 17 ezer hektárral kevesebb az előző évinél. Az ország területének kétharmada mezőgazdasági művelés alatt áll, amelynek 81,5%-át (4.132.000 hektár) szántóföldek teszik ki. Az éghajlatváltozás miatt az aszály sújtotta területeken a gyep éves fűhozama 20-25%-kal csökkent az elmúlt négy évben, növelve az állatok ellátásához szükséges terület nagyságát. Bár a gyepterületek fásítása enyhíthet az aszály hatásain, az ilyen típusú területek aránya rendkívül alacsony (mindössze 0,02%), és nem is az aszály által leginkább érintett régiókban találhatók.
Az éghajlatváltozás jelentős kihívások elé állítja a mezőgazdaságot. Az egyre gyakoribb száraz időszakok és aszályok rontják a terméshozamot, különösen a vízigényes növények, például a kukorica és a napraforgó esetében. A talajminőség is romlik az intenzív esőzések és erózió miatt, csökkentve a termékenységet. Emellett új kártevők és növénybetegségek megjelenése várható, amelyek a megváltozott ökoszisztémákban gyorsabban terjedhetnek. Az alkalmazkodás érdekében elengedhetetlen az öntözési rendszerek, talajvédelmi technikák, szárazságtűrő növényfajták és klímatudatos állattartás bevezetése, amelyek azonban növelhetik a termelési költségeket.
Az éghajlatváltozás különösen súlyosan érinti a Kárpát-medencét, amely az európai régiók egyik legkitettebb területe az időjárási szélsőségeknek, például az extrém szárazságnak vagy heves esőzéseknek, amelyek jelentősen csökkentik a termelés megbízhatóságát. Rövid távon ugyan a szántóföldi növények átlagos hozama nem veszélyeztetett, de 2050-től jelentős, akár 30%-os csökkenés várható. Az alkalmazkodási technikák, például a csepegtető öntözés, víztározók építése és szárazságtűrő növényfajták bevezetése elengedhetetlenek a fenntartható termelés érdekében.
Kövessétek a Fenntarthatóság és innováció a mezőgazdaságban cikksorozatunkat, amelyben mélyebb betekintést nyújtunk a mezőgazdaság összefüggéseibe, és bemutatjuk azokat az innovatív megoldásokat, amelyek, többek között, segíthetnek fenntartani a szektor termelékenységét és fenntarthatóságát az előttünk álló évtizedekben.
[A sorozat szerkesztői: Ali Amina, Nagy Noémi, Vasók Rita és Szomolányi Katalin]
